About me #3

Halihó!
Most nagyon elememben érzem magam, úgyhogy elhatároztam, hogy ezt kihasználom és írok nektek.
Azonban ennyi idő alatt nem volt időm újabb feldolgozandó témát találni, úgyhogy meg kell elégedjetek azzal, hogy rizsázok magamról. Úgyis kérés volt a "Magamról" rovat, már volt belőle két poszt is (első és második), ez lesz az utolsó, mert annyira nem vagyok érdekes, hogy ennél többet olvassatok rólam. :D
Ajánlás, kérés, óhaj-sóhaj jöhet!

"Pofázzunk magunkról, mert akkor legalább úgy tűnik, hogy valami produktívat csinálunk" magánszám harmadik különkiadása

• Jelenleg másodéves egyetemista vagyok és töri-angol szakos tanár leszek, ha egyszer majd a távoli jövőben elvégzem. (Visszaolvasva, az első ilyen bejegyzést tizenegyedikes koromban írtam, tejóég, mikor volt az? :D :D)
• Életem (egyik) álma azonban a gyógypedagógusság, azon belül is a logopédus szak, tehát helló másoddiploma! :)
• Emellett szívesen lennék cukrász, nagyon menő formatorták vannak neten, én is szeretnék olyanokat csinálni!!! Kevés a kézügyességem, de tuti meg lehet tanulni. :D
• Tanárként a kezdőfizetés azonban kb. arra elég, hogy emelt fővel éhen halj, úgyhogy el kéne kezdeni félretenni, mert se éhen halni nem szeretnék, se a szüleimmel lakni diplomáig. Nagyon ideális esetben az utolsó egyetemi évben már egyedül laknék vagy együtt valakivel, de semmiképpen nem fogok itthon dekkolni.
• A félretevéshez azonban pénz kell, szóval irány a munka. (Már ha túlélem ezt a félévet...)  Szívesen magántanárkodom, jó gyakorlás, plusz abban van pénz :D, de nyárra be van tervezve egy cukrászdázás. Márhogy dolgozni, nem lemenni sütit enni. :D 
• Leakadva arról, hogy milyen pénztelen és sivár jövő vár, kicsit pozitívabb irányba terelve a dolgot... öhm... van jogsim május óta. Egész tűrhetően vezetek amúgy. :D Persze tök jó lenne egy kocsi, de arra végképp nincsen pénzem, szóval marad a BKV.
• Amanda életének fordulatai is visszaköszönnek saját életemben, tehát jelen pillanatban a 4. hónapot nyomom a barátom nélkül, aki augusztusban fogta magát és eltűnt, én meg itt maradtam. (Zenés utalás, amúgy...) Nem így intézte, hogy egyszer csak huss eltűnt, de akkor is fáj(t). :( Hiányzik nagyon, de hát az elmúlt hónapokban elhasználtam kb. az összes kezemben lévő kártyalapot, hogy visszaszerezzem, de nem volt elég az sem, úgyhogy innentől kezdve az ő kezében van az ügy, ha akar valamit még, akkor meg tud találni.
• Oké, ez a bejegyzés kezd elég depressziós lenni megint, úgyhogy most feldobok valami vidámat. Azaz próbálok. :D Ja! Kényszer-szingliségem ellenére (wow, új szó, mostantól ezt használom magamra) a baráti kapcsolataim minősége konkrétan az egekig ugrott, annyi emberről derült ki, hogy sokkal szorosabban kötődnek hozzám, hogy csak kapkodtam a fejem. Csomóan figyeltek arra, hogy hogy érzem magam, mi van velem, mentünk ide-oda, ami tök jó, mert ha másra nem, akkor arra jó volt a dolog, hogy realizáltam, hogy mennyi szerető ember vesz körül. Plusz szociális életem is kicsikét intenzívebb lett. :D
• A másik tanulság, amiért valamilyen szinten hálás vagyok a srácnak azért, hogy meg merte lépni, az az, hogy tanultam a hibáimból. Nagyon sokat gondolkodtam a dolgokon, sok mindent másképpen csinálnék, ha vissza tudnék menni, úgyhogy mondhatjuk, hogy bölcsebb és jobb ember lettem a szakítás miatt. (Nézzük pozitívan. *enyhén kényszeredett mosoly*)

 Hát, ez most nem lett annyira csillogós és mosolygós, mint az előzőek. Sajnálom, hogy csak ezzel tudtam szolgálni, de alapvetően az én életem sem a csillogó vidámságról szól mostanság. :/ Néha kell egy kis reality-check, hogy szembe tudj nézni azzal, hogy hogyan is éled az életedet. A check mértékéről lehetne vitatkozni, de ez jutott. Ha pedig ezt hozta az élet, annak is nyilván van valami oka, szóval igyekszem optimistán felfogni, nem egyszerű, de szerintem megbirkózom vele.
Hogy a karácsony- előttiséget se hanyagoljam el, hamarosan érkezik egy karácsonyváró poszt, de azért tessék küldeni a kéréseket, hogy miről írjak!!! :)
Addig is "Santa Claus is comin' to town", szóval tessék jól viselkedni! :D
by me