Több, mint egy hónapja nem volt poszt, amit rettenetesen sajnálok, előrehozott érettségin és kiránduláson voltam. :(
Sajnálom. Kicsit úgy érzem, hogy a blog kihalt, aminek nyilván a fő oka az, hogy nem írok nagyon gyakran. De ha írok, akkor sincs semmi reakció... :/
Még mindig nem jutottam oda, hogy fel tudjam dolgozni a lista egy újabb elemét, de addig is beszélek magamról egy kicsit megint. (Akit érdekel, az elsőt megtalálja itt .)
Múltkor a nagyon alapinfókat mondtam el, most próbálok kicsit érdekesebb dolgokat írni, viszont nem igazán tudom, mire vagytok kíváncsiak, tehát kérdések jöhetnek. (Igen, a 'mit tennél, ha elefántok potyognának az égből?' szintűek is. :D )
Addig is, írok a múltamról egy kicsit, hátha érdekel bárkit, hogy mitől lettem ennyire idióta. :D
- Az oviban nagyon szerettem fiúkat sárral dobálni. :D Persze, ők kezdték, kellett nekik kergetni.
- Elsőben és másodikban még nagyon kis indulatos voltam, harmadik körül lettem ilyen csendesebb és félénkebb, ami (sajnos) azóta is tart.
- Felsőben (magam sem értem, hogy) az osztály két menő csaja a legjobb barátom volt, ezért benne voltam a történések sűrűjében, de általában csak mint megfigyelő. Ezért nagyon jó a megfigyelőképességem, tehát ha előlem akarsz titkolni valamit, hát csak hajrá. *ördögi mosoly*
(Azért nem kell félni, a barátomnak mindig sikerül.) - Hetedikben jött az osztályunkba a mostani legjobb barátnőm, aki egy hibbant művészlány. Most rajzos suliba jár, tud varrni meg ilyesmik. Vele olyan vagyok, mint kicsiként. Nagyszájú és hangos. Neki meg merem mutatni, hogy milyen őrült tudok lenni, akkor is, ha cserébe egy baráti ütést kapok a fejemre.
- A másik legjobb barátnőmmel 8 évig osztálytársak voltunk, most 2 utcányira van egymástól a sulink. Mi voltunk a két 'jótanuló', vagyis eleinte utáltuk a másikat, majd 6-7. környékén rájöttük, hogy ez gáz és azóta boldogítjuk egymást. Ő egyben a személyes pszichológusom is, mindent elmondhatok neki, ha depizek rám ordít, hogy fejezzem be, így tényleg pótolhatatlan az életemben. Ja, és ingyenes! :D
- A gimiben az első év meglehetősen rémes volt, abból szempontból, hogy nem éreztem otthon magam abban a közösségben. Sokan voltunk (az addigi 11 helyett 34-en), sokfelől jöttünk, sokféle véleménnyel. Én pedig megint ott ültem csöndben, mint egész felsőben, pedig annyira reméltem, hogy más lesz.
- Tavaly jutottam el odáig, hogy ki mertem nyitni a számat az egész osztály előtt. Azóta sokat bátorodtam, már merek vitatkozni is. #fejlődés
- Eddig 2 barátom volt, a jelenlegi a 3. áldozatom. :) Az első még hetedikben volt egy templomi ismerős sráccal, igazából nem volt túl komoly, a nyári szünet miatt vége is lett. A második egy osztálytársam volt, azt azóta is életem nagy hibájának tartom, mert nem is ismertük egymást kb. Én kétségbe voltam esve az új suli miatt és jól jött valaki, akibe tudok kapaszkodni. Ez csúnyán hangzik, de ez az igazság. :/
- A mostani
(és remélhetőleg utolsó, de ez műhelytitok :D)barátom is osztálytárs. Ő se teljesen normális, de hát ki az? :D Vele több, mint 2 éve vagyunk együtt(rekord)és nagyon szeretném, ha ez így maradna...
Ennyi lett volna, ha valakit érdekel még valami a sötét múltammal kapcsolatban, az írjon bátran. :) Még jövök.
