Több hírt is be kell jelentenem, úgyhogy öveket becsatolni és nagyon figyelni!
1, Végre valahára befejeztem Amanda történetét, úgyhogy hurrá! Nyugodtan lehet továbbra is csekkolni, olvasgatni, gondolkodni a beleírtakon (:D), de nem lesz több része.
2, Frissítettem a Stephanie Perkins-es bejegyzést, ugyanis elolvastam a 3. könyvét. Szintén olvasható, véleményezhető.
3, Még 3 elem van a listámon, amiről írnom kell, ezek a következők: 16 kívánság, Tükröm tükröm és Pretty Little Liars. Ameddig ezekről nem írtam, addig ne legyenek új ajánlások, ha lehet, de ha fent van mindenről a poszt, akkor jöhetnek dögivel!
4, Ez egy kérdés, nem pedig hír. Gondolkodtam azon, hogy csináljak-e Facebook oldalt a blogoknak/nagyon szerényen a blogger énemnek. Rátok bízom a dolgot, ha nem baj. Szeretnétek Facebook oldalt? Ott tudnék szólni, ha kések vagy ha kész a bejegyzés, minden egyéb. Kommentben jöhetek a vélemények. Vagy csináljak szavazást inkább?
5, Vannak ezek a TAG-es blogposztok pl. Csoki Book Tag, Családos, Zombi apokalipszis, stb. Szeretnétek ilyeneket olvasni? Vicces tud lenni és nem olyan megterhelő írni, úgyhogy azok lehetnének hetente.
6, Ez a bejegyzés nagyon hosszú lesz, mert 3 könyvről lesz szó és van miről írnom bőven. Kezdjük is.
Mint azt írtam a bejegyzés első részében, a sorozat nem korlátozódott az először kiadott trilógiára, Joss Stirling látott még benne annyi fantáziát
Rögtön mindjárt abban, hogy a főszereplők nem a Benedict fiúk, nem is az ő lélektársaik, hanem 3 lány, akik különböző módokon kapcsolódnak a srácokhoz. A három lány történetéről szólnak a könyvek, de természetesen a kimaradt fiúk sztorija is bennük van, bár jócskán háttérbe szorítva.
Mindezen megalapozás után, lássuk a könyveket egyesével.
- Misty Falls (Misty-A kendőzetlen igazság):
- A sztori:
Misty Devon az a lány, aki legszívesebben elbújna, amikor kínos helyzetbe kerül. Ennyi erővel az egész élete rejtőzködésből állhatna, hiszen a lány szinte vonzza az ilyen szituációkat. Adottságának köszönhetően képtelen hazudni, ami tovább bonyolítja a dolgokat.
A lányt minden józan megfontolás ellenére magukkal viszik, amikor Uriel Benedict lélektársának keresésére indulnak Dél-Afrikába. Misty itt találkozik Alex du Plessis-szel, a helyi vitacsapat bajnokával, aki az első pillanatban érezteti vele, hogy nem egy súlycsoportban játszanak, ami az érzékeny lány egyébként is alacsony önbizalmának nem tesz jót. Ha mindez nem lenne elég, egy savant sorozatgyilkos is szabadon járkál és csak arra vár, hogy lecsapjon a gyanútlan áldozatokra.
 |
| Nagyon furán ezüstösen csillog a könyv, de nem rossz. |
- Misty Devon:
Ő a kulcsszereplő a két trilógia kapcsolatában, ugyanis nem más, mint Crystal egyik unokahúga, így Crystal és Diamond lélektársi kapcsolata óta szabad bejárása van a Benedict családba. A másik két könyv főszereplői az ő barátnői, de róluk majd később.
Misty kétbalkezessége ellenére nagyon fontos feladatokat lát el otthon, ugyanis sok tesója van, akikre rengeteget vigyáz. A lány csupaszív és mindent megtenne a barátaiért és a családjáért, ugyanakkor sokszor érzi azt, hogy tulajdonképpen útban van nekik. Mivel igazmondó képessége nem csak őt, hanem a környezetét is sújtja, sok vita és veszekedés robban ki körülötte, különösen akkor, ha a lány zaklatott vagy ideges.
Misty családja abból a szempontból is különleges, hogy édesapja nem savant, úgyhogy mióta Crystal-ról kiderült, ami kiderült az előző trilógiában (nem fogok spoilerezni), féltve érzi a pozícióját. A félsavant lány emiatt igen kevés támogatást kap az apjától, hiszen számára ez egy ismeretlen és őrült világ.
Misty 16 éves kora ellenére nekem sokszor egy kislánynak tűnt, ugyanis az egész külsejét úgy írták le, hogy milyen picike, rengetegszer elhangzott, hogy milyen fiatal és a viselkedése is picit lehetett volna érettebb. Az érzékenysége miatt elég sértődékeny, de nem az a "rád vágom az ajtót" típus, hanem inkább csendben elvonult és emésztgette a történteket.
 |
| Misty |
Misty az érzékenysége ellenére nagyon bátor tud lenni és a komoly helyzetekben sem veszíti el a fejét, tehát tulajdonképpen ő is az álruhás hősnő karakterek egyike.
A nevének lesz jelentősége a könyvben, egy elég kitekert szójáték miatt, de azt nem lövöm le, olvassátok el, de annyit mondok, hogy az angol címhez van köze. (Misty Falls- Misty elbukik)
- Alex du Plessis:
A dél-afrikai srác a tökéletes szívtipró és aranyifjú mintaképe: jó kinézet, disputa (vitaverseny) sikerek, humor, lazaság és nagy baráti kör. A kép ennél azért sokkal sötétebb, Alex családi háttere hatalmas titkokat és jó adag rosszindulatot rejt magában, ami az igazi Alex-et sebezhető, bizonytalan és magányos fiatallá teszi.
A srác is, mint a legtöbb ilyen ember, a bunkósággal próbálja leplezni ezeket, így ha valaki érzékeny pontjára tapint, akkor azonnal támad. Természetesen ezt nehéz átlátni külső szemmel, pláne, ha semmit nem tudunk az illetőről és könnyen elkönyvelhetjük egy parasztnak, de néha nem árt kicsit utánajárni a dolgoknak, mert nem minden olyan egyszerű, mint hisszük.
Alex képessége egészen különös módon kapcsolódik a disputa sikereihez. A fiú ugyanis a meggyőző képességgel rendelkezik, tehát képes arra, hogy bárkit meggyőzzön bármiről. A könyvben ugyan váltig állítják, hogy sose használta az erejét versenyen, na de hát basszus. Ha használja, az emberek nem tudják megmondani, a többi savant se, mert ők is a hatása alá kerültek. Nekem senki ne mondja, hogy kis Alex nem próbálta meg párszor.
 |
| Alex (bocsi, nem találtam rendes ruhás képet) |
Ami viszont kifejezetten tetszett a karakterében, az a dél-afrikai szleng volt. Az írónő belevitt néhány ottani kifejezést meg megpróbálta érzékeltetni a kiejtést és szerintem kifejezetten jót tett a könyvnek ez a kis színfolt.
- Uriel Benedict:
A második testvér a fiúk sorában, egyben a legnyugodtabb, legkevésbé balhés és ettől kicsit uncsi tag. A képessége a múlttal kapcsolatos, látja az emberek emlékeit, illetve a múlttal kapcsolatos dolgokat tudja tisztázni. A képességét kamatoztatva igazságügyi orvostant tanult, tehát bűnügyeknél igyekszik felderíteni a pontos történéseket.
Uriel, ahogy a neve is mutatja, nagyon derűlátó ember, senkiről nem feltételez rosszat és hisz a második esélyekben. Olyan, mint a tökéletes nagytestvér, mindenkit meg akar védeni ettől a gonosz világtól.
Nagyon sajnáltam, hogy Misty története ennyire háttérbe-szorította az ő sztoriját, konkrétan az elején szerepel, illetve közben néha feltűnik és ennyi. Néha tanácsot ad Misty-nek, de túl nagy szerepe nincs a könyvben, különösen, hogy hamar lerendezték az ő lélektársának kérdését. Engem érdekelt volna a srác múltja/jelene/akármije, mert szerintem kicsit felszínesre sikerült a karakter, az eddigi könyvekben is asszem csak az elsőben van egy kis szerepe, utána semmi. Nagyon el lett hanyagolva, amit nem értek és igazán sajnálok. #justiceforUriel
 |
| Uriel (tudom, tudom, megint félmeztelen) |
- Tarryn Cotzee:
Alex tanárnője, egyben a fiú nővérpótléka, ugyanis nincs köztük annyira sok év. A tanárnő a biztos hátteret jelenti Alex-nek, így a fiú minden baját megosztja vele. Annyira szoros a viszonyuk, hogy Tarryn sokszor ad tanácsot Misty-nek a fiúval kapcsolatban, ha valamit a lány nem ért/fogad el.
Tarryn is savant, így pláne megérti a fiút és a képességéről is ő mondta azt, hogy nem szabad versenyen használni. (Mint fentebb mondtam, tuti, hogy használta párszor.)
A lány képessége a legdurvább az egész kreált világban, ugyanis képes megmondani, hogy mikor és hogyan fogsz meghalni. Ezzel az 'adottsággal' őszintén csodálom, hogy még nem őrült meg vagy szokott rá az alkoholra/antidepresszánsokra, ugyanis elég nyomasztó
Mivel Tarryn nem szed be semmit, hanem megtanult együtt élni a dologgal, asszem joggal mondhatjuk, hogy megvan a sorozat legerősebb karaktere. Nem a legerősebb nő, hanem a legerősebb karakter. A saját erője akarja kicsinálni, ő meg viszonylag vidáman él emellett. Ezt csak tisztelni lehet.
 |
| Tarryn |
Összességében:
Nagyon furcsa volt az előző hármas után olvasni, elüt tőlük, hiányoznak a Benedict-ek, azonban érthető, hogy Joss Stirling újítani akart. A bájos, tiniregény jellege megmaradt, azonban itt kicsit sötétebb dolgok kerülnek elő, picit jelezve, hogy oké, elolvastad 3 éve az előző hármat, akkor még nagyon tini voltál, kellettek a tündérmesék. Ezek a könyvek előremutatnak a fiatal felnőtt korba, komolyabb dolgok bukkannak fel, a szereplők is felnőttesebbek és nagyobb dolgokról döntenek. Ez különösen az utolsó könyvre igaz, de ne rohanjunk előre.
Kedvenc szereplő: Misty unokaöccse, aki állathangokat utánoz, mert nagyon vicces szituációkat szült.
Legellenszenvesebb person: A legleglegellenszenvesebb ember spoiler, úgyhogy mondok mást. Alex nem volt szimpi, mert hiába nagyon tragikus a sorsa, ne legyen suttyó, mert van különbség aközött, hogy valaki védi magát és bezárkózik vagy éppen beleköt mindenkibe.
Kedvenc rész: Misty édesapjának kifakadása. Olyan igazi volt. Meg érthető, hogy fél és szeretné óvni a lányát.
Legrosszabb rész: Amikor Misty beül egy idegen kocsiba. Hát hülye vagy? Nem néztél elég elrablós filmet?
Kedvenc idézet: "Isten hozott a családomban – mondtam Urielnek. – Itt senki sem százas.
– Máris otthon érzem magam." Valahogy így. Mindenki úgy érzi, hogy az ő családja para és fura. Aztán valahogy mindig kiderül, hogy a másik az övéről vélekedik így. :D
- Angel Dares (Angel)
- A sztori:
Angel Campbell, Misty belevaló barátnője egy feltörekvő banda hegedűse. A csapat hatalmas lehetőséget kap a kitörésre: egy helyi zenei fesztiválon játszhatnak, ahol a világhíres Gifted zenekar is fellép. A dolog pikantériája az, hogy a Benedict-ek információi szerint Will lélektársa is a fesztiválon lesz, így a fiúk ki nem hagynák az eseményt.
Igen ám, de a dolgok sosem lehetnek ennyire egyszerűek. Angel életét egy rivális banda frontembere, Marcus Cohen keseríti meg, míg az egész közösséget egy savantellenes banda fenyegeti. A hiperaktív Angel minden eddiginél komolyabb dolgokkal néz szembe és közben megtapasztalja, hogy mekkora szívás, ha senkinek nem vagy annyira fontos, hogy a saját érdekei elé helyezzen.
 |
| Annak ellenére, hogy nem szeretem a rózsaszínt, ez a háttér elég szép lett és ez a minta kapcsolódik legjobban a főszereplőhöz. (Hangjegyek és egy angyalszárny.) |
Szereplők:
- Angel Clare Dora Campbell (Igen, AC/DC a monogramja.):
Angel a mi hiperaktív és életvidám főhősünk, aki minden pillanatát élvezni akarja az életnek és nem hagyja, hogy egy percre is unatkozzon vagy szomorkodjon. A lány kiskora óta zenél, hegedül és énekel, valamint a kinézete is megvan hozzá, hogy befusson, csak eddig még nem kapott lehetőséget.
A szülei valószínűleg komolyan elgondolkodhattak, hogy nem cserélték-e el a gyereket a kórházban, ugyanis ők maguk nyugodtan és elvonulva élnek, míg egy szem lányuk legszívesebben minden eseményen részt venne, nehogy lemaradjon valamiről.
A lánynak egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy nem igazán szokta átlátni, hogy mást esetleg zavar azzal, ha ő hangosan és féktelenül jól érzi magát és van, akinek sokkoló, ha hirtelen felpattan egy asztalra és táncolni kezd. Icipicit több körültekintés és tapintat és Angel maga lenne a csoda. Így is cuki, félreértés ne essék, egy pontosan olyan energia- és vidámságbomba, akire mindenkinek szüksége van a rosszabb napjain.
A lány képessége az, hogy a vizet tudja manipulálni, ami tökéletesen párhuzamba állítható az eredeti trilógia második kötetének főszereplőjével, Yves-szel, aki ugye a tűz mestere. *pár pillanat, amíg a bloggernek leesik* Tulajdonképpen ez a trilógia nagyon nagy párhuzamokat mutat az elsővel, Sky látja az emberek auráját, amivel kiszűri a hazugságot, míg Misty-nek fizikai fájdalmat okoz, ha valaki a környezetében hazudik, így ő is. Yves és Angel kapcsolatára már utaltam, Crystal és Summer pedig... mindketten valami nagyobb, különlegesebb dolgot képesek végrehajtani. (Summer-ről majd a maga idejében.)
 |
| Angel |
Angel a neve ellenére a legkevésbé sem angyal, abban az értelemben, hogy egy igazi kis vadóc, aki minden balhéban és buliban benne van, mégpedig a középpontjában, nem a tömegben elvegyülve. A bulizós külső azonban egy belül nagyon is érzelmes és törődésre vágyó lelket takar, aki ugyanúgy vágyik a gondoskodásra, mint mások, így Angel-ben a rejtőzködő angyalt tisztelhetjük.
- Marcus Cohen:
Egy rivális banda, a Blackbelt tagja, ő írja a szövegeiket. A srácnak ösztönös tehetsége van a zenéhez, tulajdonképpen az egész formációt ő vitte sikerre. A közönség is imádja, ugyanis a srác tehetséges és iszonyatosan jóképű. Angel-ünk azonban hamar megismeri, hogy a vonzó külső faragatlan és magába forduló művész lelket takar, hiszen Marcus szinte az első perctől levegőnek nézi a lányt vagy ha beszél vele, abban sincs köszönet.
Engem Marcus egy nagyra-nőtt kisfiúra emlékeztetett, aki abszolút nem bírja elviselni a kritikát, ezért inkább bedurcázik, ha valakit nem bír megérteni, akkor kigúnyolja, valamint képes lenne kegyetlenül kihasználni az embereket. Angel-t baromira nem érti és nem is akarja elfogadni, de van pofája felajánlani, hogy a fesztivál ideje alatt szórakozgassanak egy kicsit (igen, ARRA gondolt), utána meg szépen továbbáll, aztán csá. Akkora seggfej a srác, hogy úristen, én ott rúgtam volna tökön és küldtem volna el a fenébe, hogy tudja kit nézzen prostituáltnak a hülyéje.
 |
| Marcus |
- Will Benedict:
A negyedik a csodacsapatban, az ő képessége az, hogy megérzi, ha veszély fenyegeti őt vagy a szeretteit. Édesapjának, Saulnak ugyanez a képessége, így nagyon közel állnak egymáshoz.
Will a sportos, laza srác, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot, így lehetetlen nem kedvelni. Ő is, mint ahogy mindenki a családban, igazi úriember
Will az egyetlen, aki csipkelődni mer Angel-lel és hajlandó vele lelkizni, ugyanis a barátnői nem mindig tudják, hogy pontosan hogyan kéne segíteni. Will azonban mindig gyakorlatias tanácsokkal látja el a fellegekben járó lányt, így Angel sokszor megússza a balhét a fiú miatt.
Ő is kicsit el lett hanyagolva az előző könyvekben és sajnos itt sem jut túl nagy szerephez, mivel a karaktere kimerül annyiban, hogy néha felbukkan, beszél a lélektársáról, megpróbálják becserkészni, lelkizik Angel-lel és kész. Ő is megérdemelt volna egy ennél bővebb love story-t, tehát #justiceforWilltoo.
 |
| Will (Eskü, mikor a képeket gyűjtöttem, nem tűnt fel, hogy ennyi félmeztelen van. Nem baj. Segáz.) |
- Kurt Voss:
A Gifted frontembere, Angel és barátnői nagy bálványa, noha esélytelen, hogy bármelyikükkel is összejöjjön, hiszen elmúlt harminc, a lányok pedig a 18at se töltötték be. A férfi a sztársága ellenére nagyon normális, teljesen hétköznapian viselkedik mindenkivel és a rajongókkal is rendes. Remek megérzései vannak, így mindig tudja, kiben bízhat meg és kiben nem. Angel természetesen nem is Angel lenne, ha kihagyná a lehetőséget a megismerkedésre, úgyhogy sok-sok vicces pillanatban lehet része Kurt-nek és nekünk is. :D
- Margot Derx:
A holland lány a Gifted menedzsere és egyben Kurt féltestvére. A lány remekül ért a szervezéshez, így a Gifted koncertjei mindig zökkenőmentesen zajlanak le. Az igazi tehetségeket is könnyen kiszúrja, így Marcus is neki köszönheti a karrierjét. Nagyon professzionális, úgyhogy nem nézi jó szemmel, ha Angel és a zűrös ismerősei a banda körül lábatlankodnak.
 |
| Margot |
- Eli Davis:
Savantellenes újságíró, legfőbb célja, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy titokban a savantok irányítják az életünket, ugyanis a különleges képességeik miatt befolyásolják az eseményeket. A cél érdekében semmitől sem riad vissza, úgyhogy a csapatnak minden ügyességükre szükségük van, hogy elkerüljék a lebukást.
- Összességében:
Angel sztorija nagyon komplex, úgyhogy még rengeteg szereplő van, akiről írhattam volna, mert van szerepe, de nincs ennyi hely meg akkor nagyon bonyolódna a dolog, úgyhogy olvassátok el, ott annyira nem nehéz átlátni, mintha én elkezdeném most magyarázni. :D
Főleg a művészlelket tudják majd értékelni ezt a részt, de nekünk, laikusoknak is élvezhető. Angel tényleg olyan, mint egy boldogságpirula. :)
Kedvenc karakter: Angel nagyon cuki volt, de komoly gondjaim voltak a karakterrel, úgyhogy a kedvencem nem más, mint Margot. A karrierjét, sőt a Gifted karrierjét kockáztatja azzal, hogy Angel-éket a közelükbe engedi és hajlandó vállalni a felelősséget. Hát hol vagyok én ehhez képest, mikor néha azt se merem bevallani itthon, hogy én ettem meg az utolsó sütit, nem pedig megromlott és ki kellett dobni? :D
Dobáljuk meg, mert megérdemli ember: Holtverseny alakult ki, köszöntsük a dobogó első fokán Eli Davis-t és Marcus-t! *taps* Jó, ennyire nem kell tapsolni, mindkettő seggfej, nem érdemlik meg. Eli Davis mániákus hülye, Marcus meg tapló. Ennyi ünneplés bőven elég is, tűnés a pódiumról! :D
Kedvenc jelenet: Amikor Angel veszélyben van, mert akkor is megtartja a szarkazmusát, amikor az élete a tét.
Legrosszabb jelenet: Marcus bármelyik suttyó párbeszéde, illetve a vége, amikor ilyen nagyon giccsesen lett megoldva és kapartam a falat, hogy ne, ne dőlj be neki, egy bunkó paraszt, fuss, amíg lehet!
Kedvenc idézet: "- "Neked mi a képességed?
- Az, hogy szétrúgom az idegesítő telepatikus pipik hátsóját, akik egy X-akták epizódot csinálnak az életemből!'"
- Summer Shadows (Summer):
Dobpergést kérek, ugyanis elérkeztünk a tényleg utolsó könyvhöz! Nem lesz több, hiszen itt elkel az utolsó Benedict is, tehát zsepiket elő, hogyha sírni akarsz! (Tudom, hogy nem akarsz, de azért megengedem, ha esetleg mégis.)
- A sztori:
Summer Whelan a tökéletes úrilány mintaképe. Művelt, szorgalmas, tisztelettudó és szót fogad a szüleinek. Az ír lány családját azonban évek óta mérgezi egy ritka savant-probléma, ami miatt félig-meddig kirekesztettnek számítanak a közösségben.
Summer-t villámcsapásként éri a hír, miszerint Victor Benedict nyomtalanul eltűnt, ugyanis fejébe vette, hogy kiszabadítja az igazságtalanul elítélt lélektársát az afgán börtönből. Ha ez még nem lenne elég, a Benedict-ek őt is magukkal hívják, ugyanis a képessége lehet az egyetlen, amivel megtalálhatják Victor-t. Útitársként a Robinson fivérek is melléjük szegődnek, akik a brit kormány titkos fegyverei, minden ügyet megoldanak.
A család nem is sejti, hogy az ügy sokkal messzebbre mutat a családi problémáikon és hamarosan felfedezik, hogy egy világméretű savant-bűnténnyel van dolguk. Hatalmas összecsapásra lehet számítani, az összes eddig ismert gonosz ellen...
 |
| Ez a kedvencem az új borítók közül. |
- Summer Whelan:
Tökéletes hölgy a 17 éve ellenére, gyakran hiszik idősebbnek, hiszen annyira éretten és felnőttesen viselkedik. A családi nehézségek miatt édesapja legfőbb támasza, ugyanis bátyja, Winter
A kifinomult Summer veszélyes helyzetekben is derekasan helytáll, egy szó nélkül hajtja végre a kiosztott feladatot, maximum utána parázik egy kicsit, de közben sosem veszíti el a fejét.
A lány képessége is különleges, képes valakinek az elméjébe hatolni, anélkül, hogy a másik észrevenné és irányítani a másikat, ami egy roppant félelmetes képesség, de Summer sosem használná rosszra. Természetesen, ha a helyzet úgy kívánja, a megoldás érdekében segít a többieknek ezen a módon is, de öncélúan sosem, ami igen becsülendő. Ja, és róla el is hiszem, hogy sose használta rosszra, nem úgy, mint Alex-nél a Misty könyvben, de ezt már megírtam párszor.
Summer igazi lányos lány, szoknya, rózsaszín, tökéletes manikűr, divatos, de visszafogott öltözék, ami alapesetben idegesítő lett volna, mert a falra tudok mászni azoktól, akiknek a legfontosabb a kinézetük és bugyirózsaszín cuccokkal mászkálnak, de Summer nem esett túlzásokba, visszafogottan volt csinos, illetve sokszor hangsúlyozták, hogy ő nemcsak külsőre van rendben, hanem műveltségileg (komolyzenei koncertekre jár és nem néz kortárs filmeket) és személyiségileg is, pl. önzetlenség.
 |
| Summer (Tudom, nagy suttyóság Audrey Hepburn-t berakni, de nekem elsőre ez ugrott be Summer-ről, sőt a könyvben is valaki hozzá hasonlítja.) |
Meg hát az udvariaskodásai! Szerintem haláli taktika. Ha nem vagy ura a helyzetnek, vedd elő az úrinő modorodat! Simán kizökkentesz bárkit, illetve egy nyugodt pókerarcot kölcsönöz. Zseniális. Meg nagyon vicces helyzeteket szült, mikor Summer a káromkodásra is a lehető legudvariasabban felelt és olyan finoman viselkedett, mintha Erzsébet királynővel teázna! Ezért még az idegesítő beceneve, a Hercegnő is illett rá. Tényleg olyan, mint egy igazi hercegnő. Udvarias, erős, bátor, fejedelmi. Nagyon nagy lájk!
- Victor Benedict:
A harmadik és egyben utolsónak egyedül maradt testvér, aki egyben a legtitokzatosabb és félelmetesebb. Képessége majdnem teljesen ugyanaz, mint Summer-é, csak ő nem tud észrevétlenül behatolni más elméjébe, de ő is képes az irányítása alá vonni a másikat. Az FBI-nál dolgozik, mint ügynök, így a képességét maximálisan kihasználhatja munka közben.
Victor sokak számára félelmetes, ugyanis általában elég tüskés a modora és nyilván nem tett jót a kedélyállapotának az a tény, hogy már minden testvére megtalálta a párját, csak ő nem. Vick azonban nem gonosz, sőt, van kedves oldala is, amit azonban a családjának se mutat meg. A párja mellett előtör néha a gondoskodó oldala, de alapvetően a jó öreg szervezett és szigorú Victor-t láthatjuk a regényben. Ő egy kicsivel több szerepet kapott, mint Uriel és Will, de alapvetően itt is Summer állt a középpontban.
Az eddigiek folyamán számtalanszor mentette meg a többieket a kapcsolatai révén, így tuti újdonságként érte, hogy most őt kell megmenteni/ ő is az áldozatok között van. Nem baj, tanulópénznek jó lesz, meg hátha elfogadja végre, hogy nem kell mindig mindent magának megoldania.
Ugyanazt tudom elmondani, amit az előző két Benedict-nél is: Sokkal, de sokkal több lehetett volna az ő sztorijukban. Jó, ezt töröljük, mert Victor-ék sztorija elég ütős volt, de úgy érzem annyit titkolóztak ezzel a karakterrel az eddigiekben, hogy bőven lett volna még mit kihozni a titokzatos Vick-ből. Eddig is tudtuk, hogy titokzatos, most meg tudjuk, hogy tud kedves is lenni, de amúgy rohadt titokzatos. :D Tehát #justiceforhimtoo, vagy ha már itt tartunk #justiceforeveryone.
 |
| Victor |
A Robinson fivérek legkisebb tagja, egyben az egyetlen nem savant a családban, ami igen meglepő. Hal egyfajta pajzsként működik a testvérei számára, megvédi őket minden helyzetben és együtt sose éltek meg kudarcot. A csapat nem tagja az USA katonaságának, tulajdonképpen zsoldosok, annak dolgoznak, aki megfizeti őket. Ja basszus, most jutott eszembe, hogy britek, de mindegy, mert a brit katonaságnak se tagjai. :D
Hal, mint katona, a tettek embere és nagyon gyakorlatias, aki nem bírja elviselni, ha valami hátráltatja őt. Pont ezért éri hideg zuhanyként a tény, hogy egy lányt, ráadásul Summer-t- aki olyan, mintha 100 évvel korábban élne- kell magukkal vinniük. Rengeteg beszólást kap tőle a lány, ami nem szép dolog, meg amúgy sehova nem visz előre, tehát felesleges is.
Természetesen a három testvér nem ostoba, tudják, hogy Summer a gyenge pont, így meg kell próbálniuk megkedveltetni magukat vele. Hal is tud kedves lenni, ha akar, de a próbálkozásai engem egy 13 éves kissrác szerencsétlenkedéseire emlékeztetnek, akinek a mamája azt mondta, hogy legyen kedves a szomszéd lányhoz, akit utál. Nem baj, legalább próbálkozik, az is valami.
 |
| Hal (Oké, ő meg Channing Tatum. Tessék, ebben a könyvben Audrey Hepburn és Channing Tatum Afganisztánban harcolnak. Szerintem ennyi elég is lenne a hátuljára fülszövegnek és vennék, mint a cukrot! :D ) |
Nagyon zavart, hogy ő is keresetlenebb stílussal rendelkezett, mint az jólesett volna, tehát a 2. trilógia mindhárom könyvében levő srácok egytől egyig seggfejek. Miért kellett? Az előzőben pont az volt a jó, hogy mindegyik srác normális volt, nem volt bad boy, nem kellett megjavulni a csajért (nem, Zed se, Zed csak zavarodott), itt meg mindhárman akkora seggfejek, hogy nem is értem. Én nem jönnék össze egyikkel sem, az tuti.
- Atoosa Nawabi:
Victor lélektársa, művészettörténész professzor, aki Afganisztán ókori kultúráját kutatja. Fiatal kora ellenére jelentős sikereket ért el, azonban pont emiatt sok az irigye is. A családja igazi tradicionális család, de beletörődtek abba, hogy a lány tanulni akar és nem rögtön férjhez menni, amint betöltött egy bizonyos kort. A körülötte kavart botrány azonban az ő életüket is megkeserítette, Atoosa bebörtönzése hatalmas szégyen a testvéreire nézve is.
Természetesen a lány ártatlan és igazságtalanul került ebbe a helyzetbe, így azonban adott a kérdés, hogy ki a felelős a bűntényért?
Atoosa képessége nem annyira látványos, mint a többieké, de nagyon hasznos, amennyiben valaki értelmiségiként akar elhelyezkedni. A lány hihetetlen logikai készséggel rendelkezik, nagyon gyorsan összerakja a rendelkezésre álló infókat, így sok érthetetlen dologra fényt derített a karrierje alatt.
A töris vonal miatt nagyon szimpi volt, de sajnálom, hogy a karaktere kicsit háttérbe szorult a nagy savant világégés miatt, mert tök érdekes lett volna többet megtudni róla, mivel az egzotikus hátterével egy kis színt vihetett volna az amúgy full angolszász kultúrára kihegyezett történetbe.
 |
| Atoosa |
Összességében:
Komplex könyvecske, talán a legmélyebb dolgokat ez boncolgatta a sorozatban. Realisztikus volt, amennyiben levesszük a savant részét és emiatt nagyon tisztelem Joss Stirling-et, hogy egy ennyire életszerű alapból ki tudott hozni egy olyan történetet, ami élvezhető és nem annyira traumatikus olvasni, akkor sem, ha problémás családban élsz.
Nagyon nagyon jó volt viszontlátni a régi arcokat, ellenségeket, tényleg kellett ez a könyv a végső lezáráshoz, hiszen ezzel a végső harccal lett teljes és lerendezett mindegyikőjük ügye. Az pedig, hogy a harcban felvonult az egész klán, az ahh... de hiányoztatok!! <3 Felüdítő volt látni a régi párosokat, hogy milyen jól működnek együtt és még mindig imádnivalóak.
Kedvenc szereplő: Summer-t nagyon kedveltem a bája miatt. Meg hát Audrey Hepburn-ös. Illetve Atoosa egyik testvére, akit Summer Aladdin-nak hívott magában.
Legellenszenvesebb embör: Hal-t nem zártam a szívembe, de amúgy ő se volt vészes, mindenki hiteles volt. Még a rosszfiúk is jók voltak, jó volt viszontlátni a régieket.
Kedvenc jelenet: Atoosa családjánál tett látogatás, illetve az, amikor Hal és "Aladdin" elkezdi énekelni, hogy "Minket vár a világ..." :D
Legrosszabb jelenet: Ameddig el nem indultak, addig untam picit, de ennyi. Lehetett volna pörgősebb az eleje, de nem baj. Jó volt így.
Kedvenc idézet: "Mindannyiunk fejében, akik kapcsolatban álltunk vele, felharsant a lélekfürkész sikolya." Szerintem nagyon jó drámai. Na jó, legyen egy élvezhetőbb is, de csak mert kedves vagyok.
" Hát ide jutottunk – mondta Hal –, nekünk csak az izommunka marad, míg a hölgyek osztják az észt.
– Látod a jövődet, mi?"
Joss Stirling-ről nem fogok külön írni, akit érdekel, a bejegyzés előző részében írtam róla, itt találod.
All about it:
Nos tehát... nem is tudom, mit mondhatnék. Már az elején is mondtam, hogy jó-jó, de azért más.
Az első trilógia annyira új volt, magába olvasztva a tökéletes szerelmes sztorikat, az akciót és a misztikusságot. A második hármas sokkal inkább elment az akció felé, a kedves és bűbájos romantikából kevés maradt, ami számomra kicsit visszavett az élményből. :/ Nem azt mondom, jók voltak ezek is, de alapból az, hogy a Benedict-ek háttérbe lettek szorítva... nem tudom, jó döntés volt-e.
Az viszont nagyon kiborított, hogy a srácok mindhárom sztoriban seggfejek. Benedict-ék pont azért voltak különlegesek, mert alapvetően szívtipró mindegyik, de igazi úriemberek és sosem bántanák a csajukat. Ha a helyzet megkívánja, akkor kemények a rosszfiúkkal, de a párjukkal szemben sosem engednének meg olyan beszólásokat, amiket az újabb felhozatal. Szóval nekem hiányzott a real life szőkeherceg karakter.
Valamint eltűntek az erős női karakterek. Az előző sztorik főszereplői mindig benne voltak az események sűrűjében és a partnerükkel együtt oldották meg a helyzeteket, míg itt mindhárom lány csak és kizárólag azért élte túl az eseményeket, mert a pasijaik jöttek és megmentették őket. Nem jó üzenet. Ne várj arra, hogy kiszabadítsanak! Oldd meg egyedül! Ha végképp nem megy, akkor várj a hercegre, azelőtt ne! És ha jön, akkor is együtt oldjátok meg!
Mindezek ellenére tetszettek. Jó volt nosztalgiázni, bár nyilván nem ugyanaz az élmény, mint 14 évesen. A klasszikus az első hármas, azt bárki bármikor a kezébe veheti, ezeket inkább csak akkor, ha fan vagy.
Kedvenc könyv a trilógiából: Angel sztorija. Egy színes kavalkádra emlékeztetett.
Legrosszabb könyv: Misty. Hú, de mérges voltam utána az írónőre. Nagyon nagy pofára esés volt, hogy Benedict-ék mellékszereplők lettek.
Kedvenc szereplő: Summer. Audrey Hepburn miatt biglájk, meg amúgy én is inkább az a fajta lány vagyok, aki a saját generációjában csodabogár, mert nem ismeri a trendeket, tehát tudtam azonosulni.
Legkevésbé kedvenc karakter: Marcus. Akkora egy &#*@
Kedvenc jelenet: A végső harc. Az megidézett valamit a régiekből.
Legrosszabb jelenet: Az Angel vége. Én nem lettem volna ennyire megértő és kedves.
Kiknek ajánlom: Elsősorban azoknak, akik elolvasták az első három könyvet, mert különben sok utalást nem lehet érteni. A mai 13-14 évesek is imádni fogják szerintem, de ha idősebb vagy és szereted azokat a könyveket, amik keverik az akciót-fantasyt és a jó- féle romantikát, akkor bátran vedd a kezedbe! (Mondjuk elsőként az első könyveket ajánlom.)
Most pedig, bár nem terveztem, de csinálok egy végső, nagy összesítést az egész sorozatról.
Kedvenc könyv: Phoenix. Ha lehetne, filmben is megnézném. Vagy szerepelnék benne.
Legkevésbé kedvenc könyv: Misty, a fent említettek miatt.
Kedvenc szereplő: Micsoda meglepetés, Phoenix. :D
Nem kedveltem karakter: Hú, hát volt egy pár... :D De akik az egész trilógiában a legrosszabbak voltak, azok nem mások, mint Marcus és Alex. Ők nagyon félresikerültek. Túl bad boy mindkettő.
Kedvenc jelenet: Phee és Yves első csókja. Ott mindig aktívan mosolygok, ha olvasom. Annyira tökéletes.
Leglaposabb jelenet: Annyira nem értettem, hogy minek kellett Crystal-nál a "visszamegyek a komornyikokhoz" jelenet. Nekem nem illett oda.
Kedvenc idézet: "Aki minket, lélektársakat megalkotott, igazán okosan talált ki mindent. Nem olyan párt ad mellénk, akit akarunk, hanem olyat, akire szükségünk van." Hatalmas igazság, nemcsak ezoterikus savantkörökben, hanem a való életben is. Nem olyan lesz a neked való ember, akit elképzeltél magadnak. Nem feltétlen lesz magas, gazdag, vadító kékszemű, stb. A hozzád illő ember olyan, akire szükséged van. A személyiségébe és a lelkébe fogsz beleszeretni, nem abba, hogyan néz ki. Olyan lesz, amilyennek lennie kell. És szerintem ezt hívják lélektársnak. :)
Valószínűleg látszik, hogy mennyire imádom ezt a sorozatot. Hiába tinikönyv, ez egy jófajta, amiben hasznosítható és továbbvihető dolgok és gondolatok vannak.
Ezennel a bejegyzés végére értünk. Régen írtam ilyen hosszút, ami abban is megnyilvánult, hogy 5. estéje írom folyamatosan és most lett kész. Tudom, hogy megint volt egy hónap kihagyás, higgyétek el, nem gonoszságból csinálom. Lesz hosszú-hétvége meg tavaszi szünet, ha van rá igény és olvassátok, akkor igyekszem nyomni és írni, amikor csak tudok! Innentől rajtatok áll. ;)
Pihenjetek a hétvégén és kitartást a tavaszi szünetig! :)
by me
