Sziasztok!
Ne haragudjatok, megint nem voltam túl aktív az elmúlt napokban. :(
A szüleim nem túlzottan örülnek, hogy én itt írogatok, mert 'minek az', de most nincsenek itthon, úgyhogy titokban és lázadva írok. :D Hú, rossz vagyok!
Még tavaly nyáron írtatok nekem egy listát, hogy mikről írjak, és egyetlenegy könyv szerepelt csak a listán, amin akkor kicsit meglepődtem. (annyit emlegettem már ezt a listát, hogy egyszer közszemlére fogom tenni, eskü)
Most jutottam el odáig, hogy elolvastam a kért könyvsorozatot, így tudok róla írni. Akkor lássuk.
Mielőtt elkezdtem olvasni, kicsit utánanéztem a sorozatnak, és őszintén szólva, nem voltak túlzottan elájulva tőle. Barátnőmet kérdeztem először, ő elintézte, egy 'gagyi SZJG utánzat'-tal, aztán a neten is keresgéltem. Már az
első vélemény is kb. ugyanaz volt, mint amit a barátnőmtől hallottam, és még jó pár hasonló lehúzó kritika elolvasása után erősen gondolkodni kezdtem, hogy akarom én ezt?
Aztán mégis elkezdtem. Az első könyvet becsületből olvastam végig, mert nem kötött le túlzottan, de a 2. résztől az egész sokkal jobb lett. A 2-6. részig a könyv kifejezetten szórakoztató volt, bár néha oldalakat ki lehetett volna törölni, mert feleslegesek és unalmasak voltak.
-
A sztori:
A Kassai lányok élete mindig is picit különlegesebb volt a többiekénél. Nóri és Dóri ikrek, egy osztályba járnak, így sok-sok vicces, olykor kínos dolog adódik abból, hogy mennyire hasonlóak. A könyv tulajdonképpen nem szól semmi különösről, az ő életüket követi végig 17 éves korukig. A történet 'narrátora' Dóri, a zűrösebb iker, az ő szemén keresztül látjuk a dolgokat.
Persze, mivel egy tini könyv, rengeteg szerelem, tanár-diák konfliktus, veszekedés a barátokkal, stb. van benne.
 |
| Az első négy rész (a borítók kifejezetten tetszettek) |
 |
| Az ötödik rész |
 |
| Az utolsó rész |
Szereplők:
- Dóri:
A történet főszereplője, vidám, nyitott és kicsit szerencsétlen. Mindig bajba kerül, legtöbbször teljesen véletlenül, miközben puszta jó szándékból segíteni akarna valakinek. Ez egy ideig vicces meg jópofa, de amikor egy fejezeten belül már ötödször történik vele valami ciki dolog, az már tényleg az 'impossible' kategória. Akkor is, ha saját magamból indulok ki, mert hát én aztán.... jó, ezt hagyjuk.
Dóri író szeretne lenni, imádja az irodalmat, így magától értetődő, hogy ő lesz az, aki a suliújságot újraindítja. Ennek ellenére gyűlöli a törit, és utálja a tanárát, Halmait.
Egy betegsége alkalmával megismerkedik egy HSM-fórumon Lillával, a szegedi magántanulóval, és összebarátkoznak. Dóri innentől kezdve mindent elmesél Lillának, hosszú e-maileket ír neki, így a lány úgy érezheti, hogy ő is részese egy osztálynak, mint régen, mielőtt magántanuló lett.
Dóri a hirtelen haragúsága és szétszórtsága ellenére nagyon melegszívű lány, nagyon mély gondolatai vannak (néha) és nem egy tipikus tini.
Ő az a fajta csaj, akit én is próbálok megjeleníteni Amanda-val, a másik blogban: a nem sablonos, kicsit különc, nem sminkelő, szerencsétlen, átlagos, magát szürkének érző, valójában azonban nagyon is különleges tinilány.
Dóri karaktere nagyon el lett találva, neki sikerült belopnia magát a szívembe, míg a könyv annyira nem lett a kedvencem.
-
Nóri:
Az énekesi álmokat dédelgető Nóri az ikertestvére szöges ellentéte. Szép, népszerű, szerencsés típus, és ért az összes csajos dologhoz: sminkel, profin ápolja a bőrét/haját/lábát/akármit.
Nóri a tökéletes testvér: segít a bajban, ápolja a lelked, vigasztal, ha pedig boldog vagy, ő is az. Persze, ha a 2 lány összekap, akkor igencsak durvák tudnak lenni egymással, de szerencsére nem szoktak hosszú ideig haragudni a másikra.
Nóri nemcsak a testvére, hanem egyben a legjobb barátnője Dórinak, aki mindig számíthat rá.
 |
| Dóri és Nóri |
-
Lilla:
Dóri szegedi barátnője. Magántanuló. Kedves, félénk és visszahúzódó lány, aki évek óta gyakorlatilag el van vágva a külvilágtól. Lilla egy nagyon különleges ember, de ennél többet sajnos nem mondhatok, mert akkor elárulom az első könyv végét.
Az írónőről:
Maros Editnek ez az első könyvsorozata. Fantasztikus módon a nevéből is sejthető, hogy a hölgy magyar, vagyis ez egy magyar könyvsorozat.
(Oké, úgy látszik tényleg minden hülyeséget le kell írnom, hogy kitöltsem a helyet...)
Ami azért nagyon furcsa, az az, hogy Maros Editről konkrétan SEMMI sincs a neten. Egy fénykép, meg az eddig megjelent könyveinek a listája. Nem túl sok, mondhatom.
 |
| Maros Edit |
Összességében:
Az elején már kifejtettem, hogy nem túl nagy reményekkel vágtam neki az olvasásnak. Ezúttal viszont kellemesen kellett csalódnom. A csapból is az folyik, hogy ez egy olcsó SZJG-utánzat, lehet, hogy most a fejemet veszitek ezért, de annyira nem hasonlít. Persze, vannak hasonlóságok, de ráhúzni, hogy teljes egészében koppintás, az túlzás.
Ez egy tinikönyv, vagyis nem túl sok újat lehet mondani ebben a műfajban, kb. mindegyik ilyen típusú könyv ugyanarról szól.
Ez a könyv mégis tudott újdonságot mutatni, mégpedig az ikres részt. Nem olvastam még olyan tinikönyvet, ahol ikrek lettek volna, ez a szál kifejezetten tetszett, és mint már fönt említettem, érdekes helyzeteket állított elő.
Ezenkívül Lilla története volt az, ami nagyon megfogott. Ilyen típusú dolgot sem olvastam még könyvben, sokkal életszerűvé és igazibbá tette a sztorit, és a rózsaszín tinivilágot egy kicsit árnyaltabbá tette.
Kedvenc szereplő: Dóri. Sokban emlékeztetett magamra, bár megnyugtató a tudat, hogy ennyire nem vagyok béna. :D Oh, és ki ne hagyjam Halmai tanár urat! Nagyon nagy arc az öreg, a Dórival folytatott 'viszálya' egyszerűen fergeteges, a beszólásai pedig nagyon ott vannak.
Legellenszenvesebb szereplő: Az első részben megismert Dávid. Bunkó, tiszteletlen és undorító.
Legjobb rész: Dóri összes bénázása és Halmai beszólásai.
Legrosszabb rész: Unalmasabb, Dóri-féle nagyon mély, világmegváltó gondolatok kifejtése oldalakon keresztül.
Kedvenc idézetek: "– (…) Én olyan, de olyan szerelmes vagyok!
– Én is! Érzed a tavaszt meg a pillangókat?
– Hogy mit?
– Hát a tavaszt, meg a pillangókat, amik itt repdesnek körülöttünk!
– Hahó, azt mondtam, szerelmes vagyok, nem azt, hogy megbolondultam!"
"– Csak úgy volt, hogy az utca végén találkozunk!
– Baj, hogy eléd jöttem? Ha szeretnéd, elfutok az utca végéig és megvárlak ott!"
"De hát nincs mit tenni: fantasztikus páros lehettünk volna. Mint
Angelina Jolie és Brad Pitt, vagy mint Bonnie és Clyde, Rómeó és Júlia,
Ádám és Éva, vagy Frédi és Béni (ja, nem, ők mindketten hapsik…)."
"– Mert? Rosszabbul fogsz énekelni, ha Spongya Bobos a bugyid, mintha csipkés tanga?"
Nem lett a kedvencem a könyv, de annyira nem rossz, úgyhogy csak azért, mert valaki azt mondja, hogy SZJG koppintás, ne hagyd ki!
Ez lett az első olyan bejegyzés, ahol dominál a saját vélemény, és nem a történetet mesélem vagy a karaktereket elemzem, remélem nem lett ettől túl szörnyű. Ha igen, szóljatok! :)
Egyébként újabban megint elfogytak a kommentek. Ezt nem szemrehányásként mondom, csak szeretnék kérdezni valamit. Ennyire rossz, amit csinálok? Ha igen, akkor írjátok meg, hogy ne strapáljam magam.
Tudom, hogy messze vagyok a felkapottabb blogok színvonalától, ennek ellenére én még dédelgetek olyan álmokat, hogy egyszer sok olvasóm lesz, kapok egy olyan blogos díjat, amiket így egymásnak kell küldeni, stb. De az még messze van. Egyelőre itt vagyok, gyakorlatilag egy kezemen megszámolható olvasómennyiséggel, de én bízom. Magamban, a blogban, bennetek...
