My First Novel

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy nem írtam eddig, de beteg voltam (kicsit még mindig az vagyok), így nem igazán jutottam géphez.
Még elég régen (valamikor az őskorban lehetett...) az volt a kérés, hogy írjak novellákat. Vagy próbáljam meg. Bevallom, eddig nem volt túl sok ötletem hozzá, meg nem is nagyon mertem nekikezdeni, mert egy véleményt vagy film/könyvajánlót egyszerűbb megírni, mint egy olyan írást, ahol 100%-ban a fantáziádból dolgozol. Aztán rájöttem, hogy ez egy hülyeség, mert 1, meg kell próbálni 2, hogy egy klasszikust (ismerőst) idézzek: "te idióta, van egy sztoris blogod, azt is te írod, és azzal sose volt gondod, hogy közzétedd... miért egy pár bekezdéses írástól félsz"? Hát ja. :D Őszinte reakció.
Nem húzom tovább a szót, lássuk a fergeteges írásművemet. Aztán majd kérnék róla egy őszinte véleményt. :)
Felmerült ötletnek, hogy egy átlagos lányról írjak, úgyhogy annak érdekében, hogy lássátok milyen mérhetetlenül gazdag fantáziával rendelkezem (mivel ugye a másik blog egy ÁTLAGOS LÁNYRÓL szól, valamint ezt a témát is ti javasoltátok)... ezt a címet adtam neki:

Csak egy átlagos lány

18 éves, értelmes felnőtt nőnek/lánynak tartom magam. Többnyire. A többnyire szót azért teszem hozzá, mert ha történetesen a közelemben van EGY BIZONYOS srác, kivetkőzöm önmagamból. Egyszerűen meghülyülök.
Ez a srác nem más, mint a pasim. A volt pasim. Szar érzés leírni, de így van. Kidobott.
Pedig olyan szépen indult minden. Egy suliba járunk, úgyhogy már ismertük egymást régebb óta. Összebarátkoztunk, aztán összejöttünk. Nem tartott sokáig. Úgy értem, a járás. 3 hónap. Ennyi jutott.
Azalatt a 3 hónap alatt olyan voltam, mint akit kicseréltek. Szárnyaltam a suliban, sose voltam rosszkedvű, örömmel mentem szolfézsra... ami a legelső óra óta nem fordult elő.
Aztán valahogy elromlott minden.Veszekedtünk, egyre többet, egyre lényegtelenebb dolgok miatt... végül pedig jött a kegyelemdöfés. "Mást szeretek." "Ne haragudj. " "Nem miattad van."
Máig nem értem, hogyan éltem túl. Nem is emlékszem a reakciómra. Csak azt tudom, hogy sírva futottam a szakadó esőben egy szál pólóban, mondván nekem már mindegy, egy torokgyulladásba még bele is halhatok... én pedig akkor nem akartam élni.
Persze, nem haltam bele. Ha ez lenne a helyzet, most nem olvasnátok ezeket a sorokat. De nem sokon múlt. És főleg nem rajtam. Engem tényleg nem érdekelt semmi, nem akartam itt maradni, hogy nézzem a srácot, akit szeretek egy MÁSIK lánnyal. Anyáék kapartak össze. Ők tartották bennem a lelket, hogy küzdeni kell, nem szabad feladni, hiszen annyi szépség vár még az életben. Nem nagyon hittem el eleinte, de úgy voltam vele, hogy a kedvükért megpróbálom.
És lássatok csodát, sikerült! Meggyógyultam a torokgyulladásból, felkeltem, éltem, tettem a dolgomat. Egészen a sulikezdésig.
2015. 04. 08. Az első tanítási nap a tavaszi szünet után. Ekkor találkoztam először VELE... AZÓTA. Sose felejtem el, hogy milyen pillantást vetett rám. Megvetés... undor... gúny... ezek mind benne voltak.
Én természetesen nem bírtam, és zokogva futottam a mosdóba, azzal a céllal, hogy... nem is tudom milyen céllal, csak ne kelljen látnom őt.
Nem tudom, hogyan éltem túl azt a napot. Otthon lefeküdtem az ágyamra, és nem akartam többet felkelni. Minek?
Ekkor a szüleim megint segítettek. Beszélgettek velem, órákat. Megígértették, hogy nem teszek semmi hülyeséget magammal. Kérték, hogy tartsak ki. Nekem csak ők vannak. Mit tehettem volna? Nem tehettem meg velük, hogy kicsinálom magam. Nem bírták volna. Nekik csak én vagyok.
Szörnyű hetek, hónapok következtek. Sok beszélgetéssel, otthon sírással, a suliban kemény önfegyelemmel. Nem volt könnyű. Nap mint nap látni azt, aki darabokra törte a szíved, nem kellemes. Különösen akkor nem, ha az illető abszolút nem veszi magára, hogy MIATTA vagy teljesen K.O.
De a kilátástalanság egyre csökkent. Egy idő után azt éreztem, hogy ŐT kell kicsinálni, nem magamat. Igen, ez sem egészséges, de ez lényegesen jobb, mint az önmarcangolás. Dühös voltam rá. Nem vágytam másra, csak arra, hogy egyszer okot adjon rá, hogy megpofozzam.
Az okra nem kellett sokat várni. Megpróbált beszélgetni velem, kérdezgette, hogy mi van velem mostanában, mert olyan más lettem. Mikor közöltem vele, hogy mindez miatta van, kiröhögött. "Szánalmas vagy." "Sírni egy srác után?" "Gáz."
Ekkor csattant  el az arcán az a pofon, amit hónapokkal ezelőtt meg kellett volna kapnia. Meg is lepte. "Te hülye liba..." "Mit játszod az eszed?" "Ezzel nem szerzel vissza."
Azt hiszem, ekkor kattant helyre bennem valami, mert nem sértődtem meg és nem kezdtem sírni. Nyugodtan, lenéző mosollyal válaszoltam neki.
"Visszaszerezni? Téged? Ha önként jönnél, se kellenél."
Azzal sarkon fordultam és hazamentem. Utána napokig zaklatott. Telefonon, neten, személyesen. Hogy eddig bőgtem utána. Hogy egy őrült vagyok. Az én hibám minden. Az nem normális, aki hónapokig nyavalyog egy szakítás miatt.
Ha ezt a szakításunk után mondja, elhittem volna neki. De most... a pofonnal teljesen helyrerázódott bennem minden. Tudtam, hogy nincs igaza.
Hiszen ha szeretsz valakit és elhagy, igenis jogosan gyászolod őt. Nem szégyen sírni. Nem szégyen segítséget kérni. Egy idő után minden rendbe jön, és képes leszel elengedni azt, aki fájdalmat okozott neked.
Én is ezt tettem. És ettől nem leszek őrült, különc vagy furcsa. Ettől pont az leszek, aki vagyok. Csak egy átlagos lány, akinek csalódnia kellett, de megtanult túllépni ezen...

Listen it: Taylor Swift

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy múlt hétvégén nem jelentkeztem. :/ Osztálykirándulás volt---> nem volt net. Szombat este 11re értem haza, másnap meg elég sokáig aludtam, és mivel természetesen mindent aznapra hagytam, tanulnom kellett. :D

Ez a mostani bejegyzés se lesz hosszú. :( De igyekszem.



Taylor Swift az egyik kedvencem énekesem, így abszolút nem értem, hogy eddig miért nem jutott eszembe írni róla. Köszi, hogy kértétek, legalább nem marad ki! :)

Taylor még csak 25 éves, ennek ellenére az egyik legsikeresebb country-énekes a világon. Kiskorától kezdve költ, dalokat és regényeket ír és zenél.
2006-ban robbant be a köztudatba a Tim McGraw című dalával. Innentől kezdve nem volt megállás, a lány sorra írta az újabb és újabb dalokat.

Taylor

Nyílt titok, hogy a dalszövegeket a magánélete ihleti. Maga Taylor nyilatkozta egyszer, hogy 'aki hallgatja a dalaimat, tudja, mi történt velem az elmúlt pár évben'.
Ennek kapcsán sokakban felmerült a kérdés, hogy mennyire jó, hogy ennyire kiteregeti a magánéletét. Gondoljunk csak végig: Van egy pasija. Szakítanak. Taylor dalt ír arról, hogy a pasi mennyire szemét volt vele. A dal megjelenik és mindenki pontosan tudja, hogy kiről szól. Kicsit kellemetlen a srácnak, nem?
Persze, így Taylor kiírja magából a feszültséget/csalódást/dühöt, így nem nyomja tovább a szívét-lelkét, de... mondjuk lehetne úgyis, hogy nem az összes pasiutáló dalát adja ki, hanem csak néhányat. Vagy legalább ne lenne ennyire egyértelmű, hogy kiről szól.

Ennek ellenére én bírom Taylort. Nagyon. Hogy most se maradjon le a linkelgetés: Blank Space , Shake it Off , You Belong with Me , Love Story , Mine , The Story of Us , I Knew You Were Trouble , We Are Never Ever Getting Back Together , Red . Hú, de sok lett. Én ezeket szeretem tőle, de még csomó van, amit nem is ismerek. :D

Azért szeretem ennyire, mert minden élethelyzetre van dal, amit tudsz tőle hallgatni. :) Van összejövős dala, van boldog szerelmes, van szakítós (az dögivel...) és van, ami csak úgy.

Érdekességek:

• Reading-ben született Pennsylvania-ban. Édesapja tőzsdeügynök.
• Van egy testvére, Austin.
• 9 évesen versenyt nyert a Szörny a gardróbszekrényemben című versével.
• 11 évesen írt egy regényt. (Nem adta ki.)
• Szerepelt a Valentin nap és Az emlékek őre című filmekben.
• Számos díja van.
• Legjobb barátnője Lorde és Emma Stone.
• Sok pasija volt már, most nem sorolnám fel az összeset.

Mondtam, hogy nem lesz hosszú. (Igen, itt vége van. )
Remélem tetszett a rövidsége ellenére és tudtam újat mondani. :)
Holnap igyekszem jönni, de már nem merek ígérgetni... :/
Sziasztok! :)

Might Read&Watch it: Bridget Jones naplója

Sziasztok!
Ne haragudjatok, de megint nagyon régóta nem jelentkeztem, ezért szégyellem is magam rendesen. :(
Viszont! Tekintettel arra, hogy gimibe járok, és jövőhéten érettségi van, az egész hét szünet, szóval hét közben is tudok írni nektek!! :) (Kivéve csütörtöktől-szombatig, mikor is osztálykirándulás lesz, amit nagyon nem akarok...)
Remélem megbocsátjátok ezt a majdnem 1 hónapos kihagyást, és továbbra is ránéztek a blogra!
Akkor térjünk a lényegre.





Nem tudom biztosan, hogy okos választás-e ezt a könyvet ajánlani nektek, hiszen ez egy felnőtt könyv. Vagyis főként felnőtt, szingli nőknek íródott. Én elolvastam, nem durva egyáltalán, de a szüleim kicsit furán néztek, hogy miért olvasok ilyeneket 16 évesen. Na mindegy.

Az íróról:

Helen Fielding egy angol írónő, aki ezzel a sorozatával futott be nagyon. Más könyvéről nem nagyon hallottam, pedig van neki. Ennek ellenére ő ilyen tipikus egy könyves író.

Bridget Jones's Diary(Bridget Jones naplója):
A sztori:

Főhősnőnk egy magányos 30as angol hölgy, aki még nem találta meg az igazi férfit. Nem is nagyon keresi, valljuk be őszintén. (Hacsak az álmodozást nem tekintjük annak...) Dohányzik, iszik, fogyózik (vagy úgy tesz) és el van a baráti körével a kis világában. A szülei minden évben kiszemelnek neki valakit, de ő hallani sem akar ezekről a jelöltekről.
Egészen addig, amíg a szülei nem Mark Darcy-t szemelik ki neki. Mark Darcy magas, jól kereső és jóképű ügyvéd... és nagyon bunkó tud lenni. Bridge és Mark között azonnal lángra kap az utálkozás. Legalábbis Bridget részéről mindenképpen.
Később megkedveli a férfit, de közben viszonyba bonyolódik a főnökével. Ezt meddig lehet így folytatni? Különösen azután, hogy kiderül: a 2 férfi igencsak közel áll egymáshoz és rendezetlen ügyeik vannak egymással...

Szereplők:
- Bridget:

Szeleburdi és meggondolatlan nő, aki hisz abban, hogy létezik szőke herceg, csak meg kell találni.
Nem túlzottan okos, de a helyén van a szíve, ha segíteni kell valakin. Rengeteg önsegítő könyvet olvas, ezek alapján próbál élni, ami néha igen vicces dolgokhoz vezet.
Rengeteget foglalkozik a súlyával, a könyvben minden fejezet úgy kezdődik, hogy leírja az aktuális kilóinak a számát. (Ez engem nagyon idegesített...)
Kicsit kétségbeesett, hogy ennyi idősen még nincs pasija, ezért lázasan keresi. Vagyis, álmodozik róla... nem igazán van tisztában vele, hogy milyen az igazi szerelem, így elhiszi, hogy a főnöke tényleg szereti őt... pedig nem.

Bridget

Mindent lejegyez a naplójába.
A barátai a legfontosabbak az életében, rájuk akkor is hallgat, ha nem kéne. :/

- Mark Darcy:

Okos, jóképű, kifogástalan modorú, valamint Bridge szerint kicsit merev és unalmas. Sztárügyvéd, így rengeteg pénze van.
A szülei tanácsát mindig megfogadja, felveszi az anyja által vett ruhákat... szóval olyan kis jófiú.
Nem elég bátor, hogy nyisson Bridget felé vagy ha igen, akkor már elkésett.

Mark

Nem igazán tudja, mit akar: udvarol egy lánynak, közben szerelmet vall Bridget-nek, eljegyez valakit, közben Bridget-et szereti... őrület.
A könyvben nem szerepel túl gyakran, annak ellenére, hogy az egyik főszereplő.

- Daniel Cleaver:

Bridget főnöke. Nagyképű, menő, rámenős és igazán jóképű. Ezt tudja is magáról, és kíméletlenül ki is használja. Minden nőt megkap, akit csak akar, és sajnos Bridge nem veszi észre a veszélyt időben.

Daniel

Mark-kal régóta ismerik egymást, ő volt a tanú Mark 1. esküvőjén, csak később hátba támadta a barátját, így most kimondottan ellenséges köztük a viszony.

- Bridget mamája:

Ő az egyetlen mellékszereplő, aki kiemelek, de csak azért, mert tiszta őrült. Pörög, szervez, tervez...
Mindig új dologba fog bele, és minden férfit igyekszik meghódítani a környezetében. (Persze, Bridget papája ennek nem örül...)
Állandóan bajba vagy kisebb bűncselekménybe keveredik, és általában a lányának kell kihúznia a bajból... természetesen akkor, mikor végre randizna az álom férfival. De nem, neki helyette a mamát kell megmenteni!

A könyvről:
 Kedvenc szereplő: Bridget.
Legellenszenvesebb karakter: Daniel.
Legjobb rész: A vége.
Legrosszabb rész: A közepe, mert kicsit unalmas, meg az idegesítő súly-lejegyzések.
Kedvenc idézet: "A probléma az, hogy álomvilágban élünk, örökké a múltba, vagy a jövőbe nézünk, ahelyett, hogy élveznénk a jelen pillanatot."


- Bridget Jones- The Edge of Reason(Bridget Jones naplója 2.-Mindjárt megőrülök!):
A sztori:
 
Bridge végre megtalálta a boldogságot Mark mellett. De a boldogság nem tart sokáig. Bridget féltékenysége és Mark új, fiatal és nagyon csinos kolléganője miatt. Valamint megint felbukkan Daniel, aki csak arra várt, hogy Bridge meginogjon a Mark-ba vetett hitében.
Bridget munkát és életstílust vált. Televíziós tudósítóként próbál megélni.
Az ügyek természetesen megint túl bonyolultak ahhoz, hogy megoldja őket, így nemsokára Thaiföldön találja magát egy női börtönben, ahonnan az ítélet szerint 15-20 múlva engedik ki... TE JÓ ÉG!

Új szereplők:
- Rebecca:
 
Mark új kollégája, csinos, kedves, okos és alig múlt 20 éves. Rengeteg időt tölt Mark-kal, így nem csoda, ha Bridget gyanakodni kezd.

A könyvről:
 Kedvenc szereplő: Maradt Bridget, mert olyan kis szerencsétlen, bár néha leütöttem volna/ráordítottam volna, hogy mit művel.
Legellenszenvesebb emberke: Bridge mamája mostanra vált annyira idegesítővé, hogy áhhh...
Legjobb rész: Mikor börtönben van, bár ezt Bridget biztos nem így gondolta...
Legrosszabb rész: Mikor szakít Mark-kal.
Kedvenc idézet: "Általánosan elfogadott tény, hogy abban a pillanatban, mihelyt az életed egyik területe helyreáll, egy másik látványosan ízekre hullik."


- Bridget Jones-Mad about the boy(Bridget Jones naplója 3.-Bolondulásig):
A sztori:
 
Eltelt egy pár év és az 51 éves Bridget egyedül neveli 2 gyerekét. Ugyanis időközben férjhez ment, gyereket szült, majd megözvegyült. :(
A fiatal (?) anyuka most ismerkedik az internet világával, rengeteget Twitterezik... közben a gyerekeit egy kicsit elhanyagolja.
Közben persze nem adja fel. Mit neki az özvegység! Keres magának pasit 51 évesen is.
Persze, az idő múlásával Bridget-ünk ízlése mit sem javult: egy nála jóval fiatalabb srác nem biztos, hogy jó választás lesz....

A könyvről:
Kedvenc szereplő: Nem tudom. Senki. Bridget unalmas lett, a többi meg érdektelen volt.
Legellenszenvesebb karakter: A fenti okból kifolyólag senki.
Legjobb rész: Nincs. Esküszöm, ezt csak becsületből olvastam el. Amúgy nagyon rossz volt.
Legrosszabb rész: Az egész könyv. Nagyon unalmas lett, és nem hozza az előző két rész humorát. (Bár azok se a legjobb humorúak, ott legalább van mit élvezni.)
Kedvenc idézet: "A Dalai Láma használja a Twittert, vagy a titkárai intézik helyette?"

- A filmekről:

Eddig csak az első 2 részből készült film, mivel a harmadik könyv tavaly jelent meg. Úgy néz ki, hogy nem is lesz több, mert a Daniel-t játszó Hugh Grant nem egyezett bele a folytatásba. Pedig a film klasszisokkal jobb, mint a könyv. Vicces, aranyos, és nem kell a súlyáról való panaszait hallgatnunk.

Összességében:

A könyv a legjobb női sorozatnak, Bridget a világ leghíresebb szinglijének lett titulálva, ami szerintem erős túlzás. Őszintén bevallom: baromira untam a könyvet. Tényleg. Az első 2 rész hagyján, az még élvezhető volt valamennyire, de a 3.... azt azért nem csaptam össze a 10. oldal után, mert 1, reménykedtem, hogy idővel jobb lesz (nem lett az) 2, érdekelt, hogy mi lesz a vége.
Lehet, hogy a könyv tényleg korán volt még, mert ugye 16 évesen nem túlzottan tudom átérezni, hogy milyen 30as szinglinek lenni.
Mindegy. Ha a könyvet akarod elolvasni, fogadd meg egy tanácsomat: VÁRJ vele egy pár évtizedet!
A film viszont nagyon rendben van. Remekül feldolgozták az egyébként nem túl remek könyvet. Vicces lett, érdekes lett, szerethető lett, és nagyon jó színészek vannak benne. Colin Firth fiatalon... :) istenem... (tudod, ő a Mamma Mia!-ban az egyik apa-jelölt. Aki a stresszes pasast játssza.)
A filmet a könyvvel ellentétben jó szívvel és nyugodtan ajánlom, nyugodtan megnézheted, akkor is, ha az egyik jelenetben Bridgetről éppen lehúzzák a bugyit (nem látszik semmi, csak a hangok hallatszanak, kb. 10 másodpercig)







Szóval hát, ez így ennyi. Remélem tetszett.
Holnap igyekszem jönni, nem biztos, hogy sikerül, mert anyák napja van és jön a nagyim meg ugye Anyának is kell valamit csinálni. Ti mivel készültök? (én még nem tudom pontosan, pedig ideje lenne)
Következőleg nem tudom még, hogy mit hozok, majd kitalálom.
Addig is sziasztok!