Karácsonyi varázslat

Sziasztok!
Itt volt az ideje az új posztnak és mivel karácsony van, írok nektek pár sort. Na jó, nem párat, kicsit többet. (Ha valakiben felmerülne, délután én is megyek ünnepelni a családomhoz, de még van addig kb. egy szabad órám, úgyhogy mondjuk ráérek.)
Régebben írtam 2 novellát is, abból a 2. elég pocsék lett, de nem vette el a kedvem, ezért kaptok egy karácsonyi novellát, ami remélhetőleg jobb lesz.

KARÁCSONYI VARÁZSLAT

A sütőben már sült a mézeskalács és az egész házat süti-illat töltötte be. A dekoráció hetek óta a helyén volt, meleg, sárga fények világították meg a család otthonát. Sári, a család 7 éves kislánya izgatottan várta december 24-ét, hogy végre megérkezzen a Jézuska az ajándékokkal.

A kislány december 23-án este alig bírt elaludni. Nővére, Zsuzsi a szomszédos ágyon hanyatt fekve nyomkodta a telefonját.

- Maradj már nyugton! - szólt rá Sárira, mikor még 22:30kor is húga forgolódása hallatszott.

- Nem tudok. - ült fel nyögve Sári.  - Holnap karácsony.

- És? - vont vállat a nővére. Sári egyáltalán nem értette. Lehet, hogy Zsuzsi már 13 éves, de a karácsony attól még karácsony. Az utolsó gondolatot hangosan is kimondta, mire nővére egyszerűen kinevette.

- Igen, hogyne. A szeretet, békesség és a család ünnepe, aha... Nem tudom, neked hogy kerülte el eddig a figyelmedet, de Anyáék minden évben összevesznek ilyenkor. Nem is szólnak egymáshoz, ha nem muszáj. Utálom ezt az időszakot.

Sári tátott szájjal bámult. Természetesen ő is észrevette a családját ilyenkor ellepő stressz-hullámot, de ő minden évben figyelmen kívül hagyta és csak a csodára koncentrált.

Másnap reggel csörömpölésre ébredt. A szülei kiabáltak és a jelek szerint dobáltak valamit. Sári kipattant az ágyból és lerohant a lépcsőn.

- Anya, Apa, mi törté...? - kezdte csicseregve, de megtorpant. A szülei éppen egy gigantikus fát díszítettek. Sári eddig úgy tudta, hogy a fát a Jézuska hozza éjjel, így sokkos állapotban fordult a lépcsőn lesiető testvéréhez. Zsuzsi arcán keveredett a szánalom és a harag.

- Mondtam, hogy kezdjük el este. - fordult az édesanyjuk az apjukhoz. - De te, neked mindent jobban kell tudni.

- Te meg este tizenegykor sütöd a huszadik-féle süteményt! Mikor álljunk neki fát díszíteni, ha éjfélig sütsz? - replikázott az apjuk.

Sári döbbenten állt és kapkodta a fejét a két szülője között.

- Miért nem a Jézuska hozta a fát? - dadogta.

- Mert nem létezik. - fakadt ki Zsuzsi. - Nőj már fel végre, istenem!  Nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e Jézuska vagy nincs. Rohadtul karácsony van, a szüleink pedig megint ordítanak.

Sári szeme könnyes lett, majd felrohant a szobájukba. A szülők csendben egymásra néztek, majd Zsuzsira.

- Mondd, neked muszáj mindig ilyen flegmának lenned vele?  - kérdezte az apuka. - Csak egy kislány.

- Ti tették tönkre az egészet. Készültetek volna el időben. - rángatta a vállát Zsuzsi.

- Nekem te ne rángasd a vállad! - figyelmeztette az anyja. Zsuzsi erre is csak lebiggyesztett szájjal húzogatta a vállát, mire egy pofon csattant a sértődött arcán.

- A szobádba. Most. - mutatott a lépcsőre az anyja. Zsuzsi megszégyenítve ment fel.

A szobában Sárit látta, aki csorgó könnyekkel nézte a kis betlehemet, amit a szüleik minden évben időben elhelyeznek az ablakuk alatt. Zsuzsi szívét elöntötte a szánalom.

- Akkor... az egész egy nagy hazugság volt? - kérdezte Sári. - Nincs is Jézuska, se angyalok? Apa és Anya díszítették fel a fát minden évben? Az ajándékok is tőlük vannak?

Zsuzsi leült Sári mellé.

- Igen. Ők csinálnak mindent. Fát is, ajándékot is.

- De akkor miért hazudtak nekem? És te miért tudtad? - zokogott fel Sári. Zsuzsi átkarolta a vállát.

- Amikor kicsi voltam én is így hittem, ahogy te. Csak eljön a pillanat, amikor mindenki megtudja az igazat. De ez nem jelenti azt, hogy többet nem szeretheted a karácsonyt vagy várhatod a csodát.

- De így már nem ugyanolyan... 

- Persze, hogy nem. De tudod... mi lenne, ha te is adnál nekik valamit? - jutott eszébe Zsuzsinak a mentőötlet.

- Mit? - csillant fel Sári szeme.

- Mondjuk egy rajzot. Olyan szépen rajzolsz.

Sárinak tetszett az ötlet, így a délelőttöt rajzolással töltötte. Ebédre készen is volt a műve, de tudta, még várnia kell.

A családi ebéd kicsit feszengve, de eltelt. A finom ebéd után Sári TV-zett kicsit, ezalatt a szülők elhelyezték az ajándékokat az időközben feldíszített fa alatt.

16:00-kor Sári mosolyogva lépkedett lefelé a lépcsőn. Annak ellenére, hogy nem a Jézuska hozta a fát, gyönyörű volt. Halk zene szólt és mikor Sári meglátta az ajándékokat, elfeledkezett a reggeli sírásról. Boldogan bújt a szüleihez. Énekeltek, majd kibontották az ajándékokat.

A vidám bontogatást csengőszó szakította félbe. Az anyukájuk felállt, ajtót nyitott, majd pár perc múlva egy csomaggal tért vissza.

- Mi ez Mama? - kérdezte Zsuzsi.

- "Sárinak szeretettel" - olvasta fel a mellékelt kártyán látható írást az apjuk. - Ez különös.

- Kérem, kérem! - ugrált Sári. Miután kibontotta a csomagot, boldogan felsikoltott. Az a baba volt benne, amit kinézett magának a boltban, de az anyukája túl drágának tartotta megvenni.

A szülők tanácstalanul néztek egymásra.

- Drágám, mondtam, hogy ez nagyon drága. - súgta a férjének az anyuka. De a férje ugyanolyan döbbenten válaszolt.

- Nem én voltam. Láttam, hogy drága. 13.000 forintot nem adok ki egy játékbabáért.

- Mama, Papa, nagyon köszönöm! - borult a nyakukba Sári.

- Kicsikém... nem mi voltunk. - vallották be a szülők. Sári erre eltátotta a száját.

- Akkor ki?

- Fogalmunk sincs. Valaki nagyon szerethet téged, kicsim.

A család a nap további részében ezen a rejtélyen gondolkodott. Lefekvésnél Sári izgatottan csacsogott.

- Zsuzsi, ez olyan izgalmas! Lehet, hogy mégis az angyalok hozták? - nézegette mosolyogva a csillagos eget.

- Előfordulhat. - mosolygott vissza Zsuzsi. - Vannak még csodák. 

A két lány lassan álomba merült. Zsuzsi utolsó gondolata az volt, hogy a kishúga boldog mosolyáért bőven megérte elkölteni az összes zsebpénzét. Sári megérdemel egy kis igazi varázslatot.

Nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Read it: Agnes Cecilia

Sziasztok!
Nagyon régen volt utoljára poszt, amit rettenetesen sajnálok. Sajnos meg kell értenetek, hogy érettségi év van és közeledik az egyetemi jelentkezés pillanata, én pedig itt állok (bocs, ülök) ötletek nélkül és tanácstalanul. :(
Persze ez nem indok arra, hogy hónapokig egy sort sem írok, de talán nem utáltok annyira emiatt.
Régen volt könyves poszt, úgyhogy most azt hoztam.




Ezt a könyvet 10 évesen kaptam a szülinapomra egy barátnőmtől. Mondhatjuk, hogy ez a könyv alapozta meg a könyvmániámat, miután ezt elolvastam, egyre újabb és újabb történetekre vágytam. Igaz, hogy hivatalosan gyerekkönyv, de én számtalanszor elolvastam azóta és még mindig vannak benne olyan dolgok, amikre azt mondom, hogy hasznosítható gondolat.


- A sztori:

Nora Hed, az árva lány a nagynénje családjával él. Egy új házba költöznek, ahol Nora furcsa dolgokra lesz figyelmes. Rejtélyes léptek, egy visszafelé járó óra és egy kísértet kísérik a 14 éves lány mindennapjait. A ház felújítása közben a régi lakók ottfelejtett tárgyaira bukkannak, amelyek fájdalmas emberi sorsokról mesélnek.
Nora és unokatestvére, Dag próbálják megkeresni a még életben lévő lakókat és megoldani a kísértet problémáját is. A kutatás közben Nora családjának múltjába is betekintést nyernek és az új ismeretek felforgatják a lány egész addigi világát.

Szereplők:
- Eleonora 'Nora' Hed:
 
A 14 éves lány kiskorában autó-balesetben vesztette el a szüleit. Édesapja jóval fiatalabb nővére, Karin fogadta magához. A lány azonban hiába lelt befogadó és szerető 'pótcsaládra', mindig is kívülállónak érezte magát. Sötét gondolatai gyakran gyötrik, úgy gondolja, csak szánalomból viselik el és amint lehet, megszabadulnak majd tőle.
Pontosan emiatt nehezen nyílik meg és bizalmatlan a többiekkel szemben, ez alól csak unokatestvére a kivétel.

Nora

Minden vágya egy biztos pont az életében, egy személy vagy tárgy, ami csak az övé és senki nem veheti el tőle.
A kutatás során rengeteg mindent megért és megtud saját magáról és a világról, így a történet végére egy sokkal érettebb Nora-t láthatunk.


- Dag Sjöborg:

Nora unokatestvére, kalandvágyó és álmodozó. A fiú balettozik, ami meglehetősen szokatlan, de a szülei teljes mértékben mellette állnak. Dag nagyon romantikus alkat, mindent túlbonyolít és jelentőséget tulajdonít a kis dolgoknak is. Nora-t ez néha az őrületbe kergeti, ugyanakkor hasznos tud lenni a fiú fogékonysága a misztikus dolgok iránt.

Dag

Dag egy kedves és naiv embernek tűnik, ugyanakkor mindennel tökéletesen tisztában van és neki is megvannak a maga titkai.



- Karin és Anders:

Dag szülei. Karin könyvtárosként dolgozik Nora-ék iskolájában, Anders pedig pedagógus. Mindketten azon igyekeznek, hogy Nora úgy érezze, bízhat bennük és megnyíljon.


- Ludde:

A család kutyája. Retteg az új háztól és folyton elszökik.

- Lena:

Nora legjobb barátnője. Cserfes és folyton felszínes semmiségekről fecseg, éppen ezért Dag ki nem állhatja.

- Hulda:

Lena dédnagymamája. Egy idősek otthonában él, azonban évtizedekig volt annak a háznak a lakója, ahová Nora-ék beköltöztek, így mindent tud a régi lakókról, ezért Nora fel is keresi, hogy információhoz jusson.

Mellékszereplők:


- Agnes Björkman:

Fiatal lányként költözött a városba, testvérével. Azonban elhidegültek egymástól és nem tartják a kapcsolatot.

- Hedvig Björkman:

Agnes húga, festőművész. Nagyon szégyenlős, nem szeret emberek között lenni.

- Cecilia Björkman:

Agnes kislánya, balettozik. A lány szintén magányos, emiatt a koránál jóval érettebb és komorabb/komolyabb. Nagyon szeretethiányos kislány, így mindenkibe próbál kapaszkodni, akibe csak tud.

Cecilia

Összességében:

Nagyon jó kis könyv, könyvfanatizmus alapozásnak tökéletes. A sztori viszonylag lassan bontakozik ki, de megéri végigrágni magad rajta, mert nem egy nagyon akciódús mű, de cserébe érzelmileg sokat ad.
Van belőle film is, de azt nem láttam, mert kizárólag svédül érhető el, svédül pedig nem tudok. Mindenhez én se érthetek. :D
Kedvenc szereplő: Cecilia. A magányossága töredékét szoktam átélni, de akkor is szimpatizálok vele.
Legellenszenvesebb karakter: Nora viselkedését nem mindig tudtam értelmezni, de nem volt unszimpatikus. A nagymamája annál inkább, de őt egyszerűen más értékrend szerint nevelték fel, azért ilyen. Sokban emlékeztet a saját nagyimra.
Kedvenc rész: Hulda visszaemlékezései.
Legrosszabb rész: Az eleje lassan indul, de engem a nyelvezet zavart leginkább. Meg a magyar fordításban annyi helyesírási hiba van, hogy rossz nézni.
Kedvenc idézet: "Itt végződik ennek a szégyellt, elfelejtett gyermeknek a története."



Elhiszem, hogy tiniként úgy érzed, hogy te már túl öreg vagy gyerekkönyvek olvasásához. Azonban ennek mégis különleges a története és jóval hasznosabb, mint egy hatvanadik ugyanolyan sablonos tiniregényt elolvasni, mert az ilyen mennyiségben már semmi újat nem nyújt. Én akkor olvasok olyat, ha nagyon tele van a fejem és kell valami valószerűtlenül rózsaszínen csillogó, mélyenszántó gondolatokat mellőző olvasmány.


Remélem sikerült kedvet csinálnom a könyvhöz, jó olvasgatást, ha esetleg megszerzitek valahonnan! :)