Az Úr 2018. esztendeje

Sziasztok!
Itt is vagyok az újévi poszttal, igaz, hogy nem igazán akkor, amikor kéne, hanem egy nappal később. Nézzétek el nekem, ma reggel vizsgáztam és nagyon féltem, hogy megbukom, de végül hármas lett, tehát hurrá! (A zseniálisan irodalmi cím is a vizsga utáni fáradtságnak tudható be.)
Megígértem, hogy beszámolok a tavalyi fogadalmaimról, illetve teszek újakat, tehát lássuk is.



Tavaly írtam, hogy a legsiralmasabb év a 2016-os volt, ugyanis fele annyit írtam, mint az indulás félévében. Nos, idén ismét sikerült alulmúlnom magam, ugyanis 2017-ben összesen 11 bejegyzés került fel a blogra, ami annyit jelent, hogy a havi egyet sem voltam képes tartani. :( Shame on me és dishonor on my cows (tessék megnézni a Mulánt, ha nem érted) . Illetve ez a 11 rész is igazából 10, ugyanis volt egy, ami kb. 3 sor sajnálkozást tartalmazott, azt pedig nem minősítem bejegyzésnek, az amolyan "még életben vagyok, ne hívd a mentőket" jelzés.
Na jó. Kedves leszek és elmagyarázom a  "Dishonor on my cows" részt.

Ez volna az idézett rész. Magyarra úgy fordították, hogy "Gyalázat rád, gyalázat a tehenedre..."

Bocsi, tudom, hogy újabban tele vannak a szövegeim angol szavakkal és nincs olyan bekezdés, ami 100%-ban magyarul lenne, de rákaptam az angol dalokra, youtuber-ekre, plusz ugye angol szakra járok. Tehát szakmai ártalom...


Ha már statisztikázunk, akkor elmondom, hogy Amanda 2017-ben 18 alkalommal szerencsétlenkedett, ami szintén a legrosszabb arány, bár az indulás évében is csak öttel volt több rész, mint tavaly.

A számokat tartalmazó rész után (amitől kiráz a hideg, ugyanis május óta nem foglalkoztam matekkal), nézzük a tavalyi év mérlegét. :D (Mérleg a csillagjegyem, azért nevetek. Oké, tudom, pocsék a humorom.)

Nostehátakkor:

2017es fogadalmaim, avagy lássuk be, feleslegesen ígérgetek, úgyse tartok be semmit

Rendszeres blogolás:
 

:D :D :D :D Ja, hogy ez nem vicc. A fenti sorokból kiderül, hogy nem éppen állok vele túl jól. Minden évben visszatérő fogadalom, de szemmel láthatóan 3 éve nem bírok fejlődni. :(

Kitalálni, hogy mit kezdek magammal:

Tekintve, hogy egyetemre járok, ezért valamit ki kellett találjak. :D Mondjuk jelentkezhettem volna random is valahova, de az nem az én stílusom. Jelen pillanatban angol-történelem tanárnak tanulok és terveim szerint el is végzem. A tanároknak nagy felelősségük van abban, hogy hogyan fog gondolkodni a jövő generáció, tehát a világmegváltás vágyamat is kiélhetem vele. Meg szeretem a gyerekeket.
Ha belegondolsz, lehet, hogy majd a te gyerekedet is tanítani fogom. :D

Felnőttként viselkedni:

Próbálkozom, maradjunk ennyiben. Sokkal többször sikerül, mint eddig, de van, amikor nagyon ki tudok akadni és 5 éves hisztis kislányokat megszégyenítő jeleneteket bemutatok. Nem, nem ordítok a földön fetrengve, de sajnos kiskamasz korom óta nagy drámaqueen vagyok és jó párszor túlreagálok dolgokat.
Ügyeim menedzselése viszont tökre jól megy, mióta egyetemre járok, rájöttem, hogy eddig mennyire odafigyelt ránk mindenki. Itt ha nem csinálod meg időre a dolgokat vagy elfelejted, esetleg nem tudod, hogy kell, akkor jobb, ha kitalálod, mert senkit nem érdekelnek a kifogásaid, csak az, hogy megvan-e vagy nincs.
Másik, amire nagyon büszke vagyok és vállon veregetem magam az az, hogy nagyon igyekszem nézeteltéréskor belehelyezkedni a másik szemszögébe, hogy megértsem az illetőt és van, hogy sikerül és ez tök jó érzés.

Megtartani a barátomat:

Mint tavaly írtam, kb. 70 évet szándékozom együtt lenni vele, nos már csak 69 van hátra. :D Hatalmas türelme van a srácnak el kell ismerni. Vagy ennyire lehengerlő vagyok. :D Vagy nem.


Ez volt a tavalyi év mérlege és mint kiderült, hazudtam az alcímben, ugyanis a négyből három sikerült. A cím viszont tök jó drámaian hangzott, tehát marad. Mondtam, hogy szeretek drámázni. :D

Mindezek után, jöjjenek az idei fogadalomszerűségek, amiket igazából csak azért írok, hogy motiváljam magam és írjak egy év múlva is. :D

Rendszeres blogolás

Legyünk optimisták? Legyünk.

Befejezni az Amanda-sztorit

Mint 1,5 éve egy olvasóm rámutatott, Amanda története olyan, mint a SZJG. Kétségtelen, végtelennek tűnhet, de igenis lesz vége, mégpedig egy hónapon belül. Még egy kimaradt jelenet, egy epilógus és egy utószó van hátra, amit nem ígérek, hogy megírok a héten, de januárban mindenképpen befejezem.
Amanda azért indult, hogy eltereljem a figyelmemet az általános iskolai ballagásról és csináljak valamit nyáron, hogy ne őrüljek meg, ennek 4 éve, el kell engednem. (Ez most úgy lenne stílusos, ha ide beszúrnám a Let it go-t...)
Amanda indulása óta sok mindenen ment át, de mivel azóta ballagtam még egyet és a történet nem mehet tovább a végtelenségig és Amandának is fel kell nőnie, le kell zárnom szépen.

Jogsit szerezni és diákmunkát vállalni

A jogsinak most csinálom a gyakorlati részét, tehát emberi számítás szerint meglesz még idén. Dolgozni meg jó lenne, ugyanis el kell kezdeni félretenni, ha nem 55 évesen akarok elköltözni itthonról. Egyetem mellett nem biztos, hogy bírnám, de hát ott a nyár. Valami biztos lesz. Maximum korrepetálok angolt. Vagy törit.

Megtartani a barátomat

Nem hülyültem tavaly. Tényleg el tudom képzelni vele a jövőmet.

Ennyi lenne az idei lista, jövőre érkezik a beszámoló, amelyet remélhetőleg legalább 30 bejegyzés, munkáért kapott fizetés, jogsi és sok-sok boldog pillanat a barátommal előz meg. :)

Ti tesztek fogadalmakat? (Igen, éppen interaktívabbá próbálom tenni az órát, mármint a bejegyzést, és ezzel akarok kommenteket kicsikarni a tisztelt olvasókból.)


Remélem elnézitek, hogy egy napot késtem ezzel a bejegyzéssel. A következő poszt a Vámpírnaplókat fogja tárgyalni, mint azt megígértem.

A vége előtt 3 sorral pedig mindenkinek szeretnék nagyon boldog, kellemes és főleg békés új évet kívánni! Nem vagyok elég költői, hogy mindenféle szépeket kívánjak nektek, de helyette itt egy kép.

Jövök még nemsokára, addig is hajrá a suliban, mert jön a félévzárás!
Bye,
by me