Watch it: Shall We Dance (Hölgyválasz)

Sziasztok!
Ez a film is réges- régen volt kérés, úgyhogy igazán itt volt az ideje. Nemrég írtam a Vámpírnaplókról, reményeim szerint ilyen gyakorisággal lesznek posztok. Még van egy hetem a második félév kezdetéig, plusz témám is van elég, úgyhogy igyekezni fogok. Hónapok óta nem érkezett egy komment sem, de ez nem tántorít el. Az elején se voltak kommentek, majd lesznek előbb-utóbb megint. :)
Tudom, az Amanda-n azt ígértem, hogy vasárnap (tegnap) jön az utószó, de tegnap nem voltam otthon, úgyhogy legyetek türelemmel a mostani vasárnapig, addigra tutira kész lesz, már csak azért is, mert csütörtökön semmi dolgom. :D
Most viszont koncentráljunk erre a filmre.





Még valamikor kb. 2 éve írtam, hogy Jennifer Lopezt én alapvetően, mint énekest ismertem és a filmjeit látva mindig egyfajta "jó ez, de valahogy nem az igazi" érzés kerít hatalmába. A mostani filmnél sincs ez másként, de ez most nem J.Lo hibája, hanem a szerepé, amit később még ki fogok fejteni, tehát olvass tovább!


- A sztori:

John Clark, a középkor és időskor szélén egyensúlyozó ügyvéd élete sikeres. Van egy szerető felesége, gyerekei, a munkájában az egyik legjobb, így mindenük megvan, ami a tökéletes élethez kell. John azonban egy idő után beleun a mindennapok monotonitásába és a kívülről tökéletesnek ható élete is nyomasztóvá válik. Hazafelé tartva megpillantja Miss Mitzi táncstúdióját, pontosabban az ablakban álldogáló Paulina-t, majd nem sokkal később magát is meglepve beiratkozik a kezdő tánctanfolyamra. A férfi számára az élet egy addig ismeretlen szelete tárul fel, azonban az otthoniak elől titkolja új szenvedélyét. Viselkedése nem kerüli el felesége, Beverly figyelmét, aki a félelmeitől vezérelve magánakciókba kezd a háta mögött.

Főszereplők:
 
- John Clark:

Sikeres ügyvéd, aki mindig is a precizitásáról és racionalitásáról volt híres. Saját maga számára is váratlan fordulat volt a tánc megjelenése az életében, hiszen a tánc, mint művészet, sokkal inkább az érzelmes, absztrakt és művészi dolgok kifejezése, mint a jóval racionálisabb jog.
A férfinak azonban tökéletes magyarázata van a táncra: hiába volt meg mindene, nem volt boldog. Ez is egy tökéletes példája annak, hogy hiába van valakinek sikeres munkája, szép háza, sok pénze és családja, ha nincsen köztük igazi érzelmi kapocs vagy mint ebben az esetben, a sok év után nem tudják, hogyan tartsák fent a "tüzet" (lassan átmegyek femina.hu-ba úgy érzem :D ), akkor teljesen felesleges a vagyon és a szakmai sikerek, mert lehet, hogy én vagyok a reménytelenül romantikus, de az az élet értelme, hogy legyen valaki, akit tudunk szeretni és aki minket is szeret. John és a felesége szerették/szeretik egymást, de időnként mindenhol eljön az a pont, ahol újra kell gondolni a dolgokat. (Tudom, tudom, beszélek én itt nagyon bölcsen a 19 évemmel. :D )

John

Azt azonban, hogy miért nem állt a családja elé, hogy van egy új hobbija és esetleg szeretné, ha a neje is vele tartana, sokáig nem válaszolták meg a filmben. Amikor meg megtörtént, akkor meg elsőre nagyon édes volt, de... belegondolva, szerintem jobban tette volna, ha az elejétől kezdve őszinte. Értem én, hogy meg akarta őrizni magának ezt az újdonságot, ahol végre boldog volt, de a helyében én leültem volna a feleséggel beszélni és őszintén elmondani, hogy igen, új hobbim van, egyelőre megtartanám magamnak, majd ha készen állok, beavatlak. Na mindegy.


- Beverly Clark:

John felesége, kedves és láthatóan szereti a férjét. Mivel kb. 25 éve házasok, a legapróbb pontig kiismerték egymást, úgyhogy túl sok újjal nem tudnak szolgálni a másiknak. A nő eléldegélne ebben a langyos kis életben, de a férje változása miatt neki is reagálni kell és váltani, ha nem akarja elveszíteni.
Nagyon meg tudtam érteni az aggodalmát és a kétségeit, hiszen elvárható, hogy a férje beavassa a dologba, mint egy bejegyzéssel feljebb írtam, ha nem is azonnal és teljes mértékben, de megnyugtatásként, hogy még mindig szeretlek, de szeretnék egy kis önállóságot. Megbeszélhették volna, mint két érett felnőtt, hiszen elvileg azok, de mind a ketten annyira tapintatosak és félénkek, hogy titkolóztak meg ködösítettek.
Mivel Beverly nőből van, az első gondolata a megcsalás, így minden trükköt bevet, hogy kiderítse, hogy igaz-e a balsejtelme.

Beverly

Mikor tudomást szerez a férje új hóbortjáról, egyrészt sértve érzi magát, amiért a férje kihagyta belőle, másrészt amennyire tudja, a háttérből támogatja, de a méltóságán aluli lenne kimutatni, hogy fáj neki a dolog, ezért egyáltalán nem látszik rajta. John persze ismeri, úgyhogy átlát rajta, így lehetőségük nyílik rendesen, érett módon rendezni a dolgaikat.


- Paulina:

Remek táncos, Miss Mitzi tánciskolájában tanít, mióta elvesztett egy fontos versenyt és képtelen szembenézni a külvilággal. A szépséges lány magányos, ugyanis a táncpartnere, aki az életbeli partnere is volt, elhagyta, illetve a szakmai sikerek is kerülik, úgyhogy próbál minél jobban a háttérbe húzódni. Esti rituáléja az ablakon át való kibámulás szomorú szemmel, John eközben látta meg először és keltette fel a figyelmét a különös lány.
Ennél több nem igazán derül ki róla, néha ő tanítja John-t táncolni Miss Mitzi helyett, de azontúl, hogy John miatta iratkozott be a tanfolyamra, szinte semmi szerepe nem volt. Véleményem szerint a karaktere nyugodtan ki is maradhatott volna a filmből, kb. annyit csinált, hogy állt az ablakban, pörgött-forgott, mondott néhány szót a táncról és hogy szenvedélyesen kell csinálni, illetve olyan fejjel nézett maga elé, ami számomra halál para volt. Nyilván átható és szexi pillantást akartak neki csinálni, de nekem inkább a "mit akarsz te itt?" nézés jut róla eszembe.

Egy picit tényleg olyan, ugye?

Annak viszont nagyon örültem, hogy annak ellenére, hogy az elején úgy tűnt, nem szövődött semmi komolyabb közte és John között. (Ez olyan félspoiler. Attól, hogy nem lett komolyabb, még lehetett valami kis enyhe dolog. Vagy nem. Ki tudja? LOL Én. :D )


- Miss Mitzi:

Tüneményes öreg tánctanárnő, akinek az iskolája a csőd szélére jutott. A tanítványai nagyon kevesen vannak és azok is főleg a kétballábas szerencsétlenek közül kerülnek ki. A hölgy emiatt az órák alatt igen sokszor húzza meg a dugi laposüvegét, ami számomra rendkívül vicces volt.
Az egész nő engem egy kismadárra emlékeztetett, aki ott repked csivitelve a nagydarab esetlen férfiak között. A magyar hangja pedig Pogány Judit, ami még inkább ráerősített a törékenységére.


Összefoglalva:

Várakozásommal ellentétben nem egy fiatal nő-idős pasi szerelemről szólt a dolog, hanem egy olyan filmet nézhettem végig, aminek igenis volt egy megszívlelendő üzenete és végre nemcsak tiniknek, fiatal felnőtteknek szólt, hanem az idősebb korosztályt is megszólította.
Kicsit lassú volt néha, de ennek ellenére teljesen élvezhető. Paulina szerepe az egyetlen, amivel nem vagyok kibékülve, de nem lehet minden tökéletes. Ez egy szép film, nem tudom máshogy összefoglalni, megéri azt a 1,5 órát, amit rászánsz. Valószínűleg egyszer-nézős, legalábbis addig, amíg el nem éritek a pároddal a középkort (életkorilag, nem történelmileg) és átélitek, hogy nem elég a szeretet, mindig tudni kell újat mutatni a másiknak, mert ettől marad fenn az a bizonyos láng.
Kedvenc szereplő: Miss Mitzi. Annyira cuki az egész nő, illetve a neve a Varázslatos iskolabusz mese tanárnőjére emlékeztet. Imádtam azt a mesét kicsiként, nem tudom, ismeri-e valaki, kezeket fel, ha igen!
Legnemtetszőbb ember: Paulina. Mint már mondtam kétszer, szerintem felesleges volt a sztoriba.
Kedvenc jelenet: Az utolsó, főleg a konyhás rész, meg hát Miss Mitzi alkoholizásai is jók voltak.
Legrosszabb jelenet: Mikor John tudja, hogy Beverly tudja (amit tud, hogy tudja, hogy tud, hogy tudja... :D) és emiatt még inkább távolságtartóbb, min eddig.
Kedvenc idézet: "Szégyelltem magam, hogy mindenünk megvolt és én mégsem voltam boldog." Lehet, hogy sokan egyetértenek ezzel a mondattal, azonban sose szabad elfelejteni, hogy a pénz nem garancia a boldogságra. Az élethez való pozitív hozzáállás viszont az.
Nekik ajánlom: Elsősorban az idősebb korosztálynak, de mivel kétlem, hogy közülük sokan olvassák a blogomat, ajánlom még a reménytelen romantikusoknak és azoknak, akik csapnivalóan táncolnak. Jót fognak nevetni rajta.




Mára ennyi lenne, remélem tetszett. Következőre jövök a Lélektársak sorozat végével egy brutál hosszú bejegyzésben, reményeim szerint még a héten!
Addig is pusszantás.
by me