A kegyetlen igazság a SZJG-ről

Sziasztok!
Néhány napja elkezdtem visszaolvasni a régebbi bejegyzéseimet, olyan 'na nézzük milyen viccesen írtam pár éve' stílusban. A SZJG-ről szóló írásomnál eszembe jutott valami, amit bele kellett volna írnom. Tehát afféle hiánypótlásként, ezt most megteszem.





A mellékszereplőket eléggé háttérbe szorítottam abban a bejegyzésben . Kinga pl. teljesen kimaradt. Mivel vele kapcsolatos a világmegváltó ötletem, ezért kicsit kifejteném.
Kinga mindenkiben úgy maradt meg, mint az erős, feminista karakter. Okos, büszke is a tudására, kiáll magáért és nem hagyja, hogy bárki irányítsa. Ez alapján Kinga az abszolút hős -típus.
Na de már most. Most jön a sokkolós rész.
*dobpergés*
A könyvben nem Kinga, hanem RENI AZ IGAZI HŐS. *meglepett sikolyok*

Amennyiben lenyugodtál, úgy folytatom.
Reni a csöndes jókislányságával tényleg nem tűnik egy hősnek. Kinga sokkal inkább. De egy valami van, ami miatt mégis Renit érzem hősnek.
Kinga eleinte a menő csajokkal lógott. A sorozat vége felé kiderül, hogy ő nem ilyen igazából, hanem teljesen normális, leszámítva, hogy egy pszichopata. :D
Reni az elejétől kezdve ugyanolyan volt, rendes, csendes, 'nyomi', sose próbált megfelelni az elvárásoknak.
Vagyis.... (most jön a kifejtés)
A mesékben a hősök általában magasról tesznek a világ véleményére és elvárásaira. Olyanok, amilyen akarnak lenni, ahogy nekik jó. Nem befolyásolja őket, hogy szeretik vagy utálják őket, mert előbb-utóbb úgyis eljön az ő idejük.
Ezek alapján Reni sokkal inkább heroikus alkat (az irodalomórák megtették a hatásukat... :D ), mint Kinga. Természetesen Kinga is egy erős női karakter, de nekem ez a 'megjátszom magam' dolog, kicsit visszavett a 'Kinga-imádatból'.

Most, hogy tudjátok ezt is, mit gondoltok, ki a jobb? Kinga vagy Reni?

Amennyiben ezzel a poszttal tönkretettem az életedet és leromboltam gyerekkorod illúzióit, úgy bocsáss meg nekem, vagy ha ez nem megy, írj egy dühöngő kommentet, szívesen online vitázok bárkivel! :D

Majd még jövök valamikor, addig is várom a reakciókat. :)
Puszi to everyone, kivéve, aki fertőző beteg, mert nem akarok elkapni semmit.
by me

2. szülinap

Sziasztok!
Azzal a remek hírrel érkeztem, hogy a blog 2 éves lett! :)
Tavaly nem akartatok ünneplést, amit tiszteletben is tartottam, idén viszont meg se kérdeztelek titeket, ezért az lesz, amit kigondoltam. (Az elmúlt 3 percben...) :D
Az jutott eszembe, hogy mesélek egy kicsit a blog indulásáról meg ilyesmikről, hátha valaki, aki még idetéved, megnézi.

Tehát, íme a nagy történet:

Képzeljetek el egy hatalmas barna hajú, zöld szemű, szemüveges lányt, aki éppen csak befejezte a kilencedik osztályt.  (SPOILER: Ez én vagyok.)  
Már van egy blogja, amit egy amerikai lány életéről ír, nem túl nagy sikerrel, kommenteket elvétve kap. A neten nézelődve ráakad egy blogra, ami könyvekkel foglalkozik. A blog jellege, kinézete és stílusa nagyon tetszik neki és elgondolkodik, hogy mi lenne, ha csinálna egy hasonlót, de nem csak könyvekről, hanem filmekről, zenékről és az élet dolgairól, hiszen néha amúgy is azt érzi, hogy sokat tud. (Utána mindig rájön, hogy nem...)
2014.06.23.-án a nagyszüleinél ücsörög, előtte a működő laptop és hirtelen elhatározásból létrehoz egy újabb blogot. Meg is írja a köszönőszöveget a világnak, de utána fogalma sincs, hogy hogyan tovább. A dizájn ronda, nem tudja, miről írjon, hogyan és 2 blogot rendszeresen vezetni nem egyszerű.
Sejtelme sem volt, hogy ezzel a lépésével mit indított el. Kényszeresen bámult TV újságok, tervezések, számítások, hogy hogyan és mikor írjon melyik blogra, a megfelelő stílus eltalálásáig vezető hosszú út. És a kommentek. Mert jöttek azok is, egyre több és egyre gyakrabban. A lány teljesen magán kívül volt az első dicsérő komment elolvasása után és úgy érezte, emiatt érdemes csinálni. A fáradtság, a sok beleölt idő és energia emiatt megéri. Bőven.
Sok minden változott ezalatt a 2 év alatt. A blog kinézete közelíteni kezdte az 'elfogadható' szintet, a bejegyzések az első pár ajánlóhoz képest profibbak lettek és végre a sokadik névváltoztatás után (Miss Humcsi, Amanda Parker,stb.) a lány megállapodott egy végleges blogger-névnél. A saját nevét ezután sem szeretné nyilvánosságra hozni, de szeretné, ha tudnátok, hogy a Pocahontas nagyon is utal rá.
Igaz, a bejegyzések az idő múltával ritkulni kezdtek, de a lány nem felejtette el a blogot. Mostanában sok a dolga és néha úgy érzi, kifogy az ihletből, de mindig eszébe jut, hogy milyen jó érzés volt a kommentekre válaszolni. Folytatni fogja az írást, akkor is, ha néha eltűnik hosszabb időre. Ez már biztos.





Nem húznám tovább a szót, szerintem a lényeg átjött. Köszönöm mindenkinek, aki kitartott mellettem ebben a két évben, remélem ezután is velem maradtok! :)
Valamint hatalmas köszönet Évinek, a Mrs. Gombóc Artúr blog szerzőjének, aki miatt elkezdtem ezt a fajta 'elemző' blogolást. Már előtte is kacérkodtam a gondolattal, de te adtad a végső és egyben a legfontosabb lökést. Sajnálom, hogy már egy ideje nem írsz, nagyon érdekes volt olvasni a gondolataidat. A személyes ismeretség valamennyire kárpótol, de akkor is. Nagyon szerettem az ajánlóidat olvasni és remélem, nem hagytad végleg abba.

Kedves olvasóim! Köszönöm, hogy vagytok nekem. <3

Love it: Los Angeles &Hollywood

Sziasztok!
Ismét egy hónapja nem volt poszt. (Vagyis, ha úgy vesszük, holnap lenne egy hónapja, úgyhogy időben vagyok. :D )
Régen volt helyes bejegyzés, úgyhogy most egy ilyet hoztam.





Los Angeles az egyik legismertebb és legfelkapottabb város a világon. Mondjuk nem csoda, hiszen elég megnézni az ott készült képeket, és máris mindenki ott akar lakni.

Érted? ;)

Rengeteg minden van LA-ben, többek között egy Disneyland, ami kb. az eredetinek tekinthető, mivel Walt Disney is az USA-ban alkotott. LA a múzeumok városa, hiszen tele van különböző tematikájú múzeumokkal, sok színház van, vagyis nem csoda, hogy New York mellett az egyik kulturális fővárosa az országnak. (New York poszt érkezik majd!)

Hollywood Los Angeles ÉNY-i részében található és olyan nagy, hogy városrészekre van osztva. pl. Hollywood Hills egy városrész. Itt található a híres felirat és még dal  is született róla.

Hollywood leghíresebb utcája a Hollywood Boulevard, ahol többek között a Walk of Fame, vagyis a Hírességek Sétánya található. Minden hírességnek van egy csillaga ezen a sétányon. Mondjuk, nem csak létező vagy emberi hírességeknek, pl. Godzillának és Chuck Norris-nak is van. :D

Részlet az utcaképből

Hollywood természetesen a filmgyártás fellegvára, így a város rengeteg filmnek adott otthon. Csak néhány filmet sorolok fel, amik itt játszódnak/készültek:

• Charlie angyalai
• Terminátor
• Vasember
• NCIS-Los Angeles
• Agymenők
• Két pasi meg egy kicsi
• V, mint Viktória (erről is jön poszt)

Rengeteg híresség született itt, többek között Leo diCaprio, Angelina Jolie, Kristen Stewart és az Olsen-ikrek.

Személy szerint LA egy olyan hely, ahol nagyon szívesen élnék, ha nem lenne elviselhetetlenül meleg. Nem jártam még Amerikában, de nagyon jó lenne, ha eljutnék oda.
Amennyiben te jártál ott, úgy tudd, hogy irigyellek! :D




Ennyi lett volna, igyekszem jönni hamarosan.

About me #2

Sziasztok!
Több, mint egy hónapja nem volt poszt, amit rettenetesen sajnálok, előrehozott érettségin és kiránduláson voltam. :(
Sajnálom. Kicsit úgy érzem, hogy a blog kihalt, aminek nyilván a fő oka az, hogy nem írok nagyon gyakran. De ha írok, akkor sincs semmi reakció... :/




Még mindig nem jutottam oda, hogy fel tudjam dolgozni a lista egy újabb elemét, de addig is beszélek magamról egy kicsit megint. (Akit érdekel, az elsőt megtalálja itt .)

Múltkor a nagyon alapinfókat mondtam el, most próbálok kicsit érdekesebb dolgokat írni, viszont nem igazán tudom, mire vagytok kíváncsiak, tehát kérdések jöhetnek. (Igen, a 'mit tennél, ha elefántok potyognának az égből?' szintűek is. :D )
Addig is, írok a múltamról egy kicsit, hátha érdekel bárkit, hogy mitől lettem ennyire idióta. :D

•  Az oviban nagyon szerettem fiúkat sárral dobálni. :D Persze, ők kezdték, kellett nekik kergetni.
• Elsőben és másodikban még nagyon kis indulatos voltam, harmadik körül lettem ilyen csendesebb és félénkebb, ami (sajnos) azóta is tart.
• Felsőben (magam sem értem, hogy) az osztály két menő csaja a legjobb barátom volt, ezért benne voltam a történések sűrűjében, de általában csak mint megfigyelő. Ezért nagyon jó a megfigyelőképességem, tehát ha előlem akarsz titkolni valamit, hát csak hajrá. *ördögi mosoly* (Azért nem kell félni, a barátomnak mindig sikerül.)
• Hetedikben jött az osztályunkba a mostani legjobb barátnőm, aki egy hibbant művészlány. Most rajzos suliba jár, tud varrni meg ilyesmik. Vele olyan vagyok, mint kicsiként. Nagyszájú és hangos. Neki meg merem mutatni, hogy milyen őrült tudok lenni, akkor is, ha cserébe egy baráti ütést kapok a fejemre.
• A másik legjobb barátnőmmel 8 évig osztálytársak voltunk, most 2 utcányira van egymástól a sulink. Mi voltunk a két 'jótanuló', vagyis eleinte utáltuk a másikat, majd 6-7. környékén rájöttük, hogy ez gáz és azóta boldogítjuk egymást. Ő egyben a személyes pszichológusom is, mindent elmondhatok neki, ha depizek rám ordít, hogy fejezzem be, így tényleg pótolhatatlan az életemben. Ja, és ingyenes! :D
• A gimiben az első év meglehetősen rémes volt, abból szempontból, hogy nem éreztem otthon magam abban a közösségben. Sokan voltunk (az addigi 11 helyett 34-en), sokfelől jöttünk, sokféle véleménnyel. Én pedig megint ott ültem csöndben, mint egész felsőben, pedig annyira reméltem, hogy más lesz.
• Tavaly jutottam el odáig, hogy ki mertem nyitni a számat az egész osztály előtt. Azóta sokat bátorodtam, már merek vitatkozni is. #fejlődés
• Eddig 2 barátom volt, a jelenlegi a 3. áldozatom. :) Az első még hetedikben volt egy templomi ismerős sráccal, igazából nem volt túl komoly, a nyári szünet miatt vége is lett. A második egy osztálytársam volt, azt azóta is életem nagy hibájának tartom, mert nem is ismertük egymást kb. Én kétségbe voltam esve az új suli miatt és jól jött valaki, akibe tudok kapaszkodni. Ez csúnyán hangzik, de ez az igazság. :/
• A mostani (és remélhetőleg utolsó, de ez műhelytitok :D) barátom is osztálytárs. Ő se teljesen normális, de hát ki az? :D Vele több, mint 2 éve vagyunk együtt (rekord) és nagyon szeretném, ha ez így maradna...

 Ennyi lett volna, ha valakit érdekel még valami a sötét múltammal kapcsolatban, az írjon bátran. :) Még jövök.

Watch it: Step Up

Sziasztok!
Először is szeretném bejelenteni, hogy a blognak már 2 követője is van, vagyis ketten nyilvánosan is felvállalták, hogy olvasnak/lájkoltak. Nagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek! :) <3
Másodszor annyit, hogy mostantól szerintem úgy lesz, hogy egyik héten itt írok, másik héten az Amandára.
Így tudom a legegyszerűbben megoldani a rendszerességet.
Most egy filmet hoztam.

A Step Up sorozat tulajdonképpen a Rómeó és Júlia, a Flashdance és a West Side Story keveréke. Táncos-szerelmes film, a két fiatal két különböző anyagi helyzetű családból jön (=másik család/világ), aztán együtt kell dolgozniuk. Meglehetősen sablon, de nem vészes annyira, élvezhető.

- A sztori:
 Bár tulajdonképpen a fent leírtakon kívül felesleges bármit mondani, azért mégsem hagyom ennyiben.

Tyler Gage egy tipikus balhés srác. A haverjaival minden éjszaka az utcán bandáznak, buliznak vagy éppen verekedésbe keverednek. Egy nagyobb balhé után Tyler-t elkapja a rendőrség és közmunkára ítélik egy helyi elitnek számító művészeti gimnáziumban. Itt találkozik Nora-val, aki éppen a vizsgaelőadására készül a táncpartnerével. A táncpartner azonban lesérül, így Nora-nak találnia kell valakit a helyére. Mikor meglátja Ty-t a parkolóban táncolni, elintézi, hogy a fiú legyen a 'pótlék'. A közös próbák mindkettejüknek kihívást jelentenek, hiszen Ty sosem tanult táncolni, Nora pedig csak tanult, neki a Ty-féle spontán tánc nem megy. A különleges párosnak meg kell tanulnia együtt dolgozni, hiszen Nora jövője múlik a vizsgán.

Szereplők:

 - Tyler 'Ty' Gage:

Balhés, folyton bajba kerülő srác. Imád táncolni, de sose tanult senkitől, ösztönösen jön belőle a tehetség. (Vagy annak a hiánya. Hallottam olyat is, miszerint "A Step Up az a film, amiben Channing Tatum olyan rángásokat produkál, mintha folyton pisilnie kéne." )
A nehéz múltja és a balhés élete ellenére Ty rendes srác, imádja a barátait és nem hagyna cserben senkit.
Nagyon laza és 'éljün a pillanatnak' típusú ember, amivel őrületbe kergeti Nora-t. Egyébként sem egyszerű összeszokniuk, teljes más világból, családból és háttérrel jöttek, így nem csoda, ha eleinte meg sem próbálnak nyitni a másik felé emberileg, kapcsolatuk a jöttünk-táncoltunk-mentünk háromszögben ki is merül. Se egy 'szia, hogy vagy?', se más. Ami azért nekem fura. Ha már mindennap órákat kell próbálniuk együtt, akkor legalább egy alapszintű kommunikációnak kellene lennie köztük. Vagy megint túlidealizálom? :D

Ty

Ty karakterén szerintem lehetett volna még csiszolni, szándékosan egy nagyon balhés srácot akartak írni ebbe a történetbe, mert akkor ő lesz 'a balhés, ám de hihetetlenül szexi és vonzó rosszfiú, aki elcsábítja az ártatlan úrilányt'. Pedig sokkal több jött át. Ez lehet a bénán megírt szövegkönyv vagy Channing Tatum játéka miatt, de Ty nem volt olyan 'természetes' rosszfiú. Nem úgy beszélt, hiányzott belőle a vadság meg ilyenek. Megint megkaptuk a megnemértett szegény nehéz sorsú fiút, aki csak a körülmények miatt lett ilyen. Egyszer, csak egyetlenegyszer szeretnék egy olyan rosszfiú karaktert látni, aki nem olvad el rögtön, ha nőnemű egyedet lát és lesz a romantikus kereszteslovag, hanem ő tényleg rossz és nem dobja el rögtön az addigi személyiségét a lány miatt. Hanem ha szerelmes is lesz, akkor szépen, fokozatosan csiszolódnak össze. Ami csak egy csöppet lenne emberibb és valósabb, mint ez.


- Nora Clark:

 Sokkal jobb háttérrel rendelkezik, mint Ty: elegáns ház, elit suli, stb. Kiskora óta tanul táncolni, minden álma, hogy ezzel foglalkozhasson egész életében. A suli mellett balettórákat tart kislányoknak, ezzel is pénzt keresve egy esetleges egyetemi tandíjhoz. (Ami a házuk alapján nem tűnik annyira szükségesnek...)
 Nora nagyon teljesítmény-centrikus, ameddig nem megy valami tökéletesen, addig nem áll le. Ez nem csak a táncra igaz, hanem bármire. Ty lazasága jól jön neki, megtanulja, hogy nem kell mindig azon görcsölni, hogy mit hoz a holnap, nem kell minden pillanatban pörögni, szünetet is kell tartani.
Legjobb barátnője, Lucy, nagy segítség számára, hiszen sok stressz éri ezekben a napokban: a vizsga, Ty és a pasija. Nem könnyű egyensúlyozni közöttük.

Nora

A szorgalmas lány élete felfordul, mikor Ty-jal találkozik. Rengeteg tanulnak egymástól és egymásról, ezáltal sokkal elfogadóbbak lesznek, ugyanis mindkettőnek meg volt addig a véleménye a másik világáról. Mondhatjuk, hogy jobb emberekké tették egymást.
Külön érdekesség, hogy Nora-t Jenna Dewan Tatum játssza, aki (igen, jól sejtitek) Channing Tatum felesége. A forgatások közben jöttek össze, majd hamarosan összeházasodtak és született egy gyerekük is.

Mellékszereplők:

- Mac:
 
 Ty legjobb barátja, minden balhéban együtt vesznek részt. Skinny, az öccse mindig velük van, ami nem mindig biztonságos a kissrác számára.

Mac

- Lucy:

Nora legjobb barátnője, fantasztikusan énekel. Kicsit nimfománnak tűnik a csaj, legalábbis minden helyes srácot megbámul. (Aki nem tudja mit jelent a nimfomán, az jobb, ha nem keres rá, túl fiatal még ehhez! :D )


- Brett Dolan:
 
Nora pasija, énekel. Nagyon jó hangja van és helyes is, így minden esélye megvan rá, hogy befusson. Kár, hogy kicsit beképzelt és arrogáns.



Összességében:

Táncos-szerelmes tinifilm, semmi új vagy extra. A TV-műsor szerint filmdráma, amit nem tudok hova tenni, mert a drámai rész kb. 3 perc és a film vége felé van és meglehetősen gyorsan túllépnek rajta.
A film egy filmsorozat első része, a további részek a következők:

• Step up-The Streets - Streetdance-Step Up 2.
• Step Up 3D
• Step Up Revolution - Step up 4.-Forradalom
• Step Up: All in

Annyira nem nyerte el a tetszésemet, úgyhogy a többit nem fogom megnézni, bocsi. :/
Kedvenc szereplő: Húha... mindenki teljesen irreális volt. Mittomén. Az igazgatónő. :D (Most csak random mondtam valamit.)
Legellenszenvesebb karakter: Skinny, mert idegesített, hogy mindig pattogott. Meg is lett az eredménye.
Kedvenc rész: Az utolsó tánc nem volt rossz.
Legrosszabb rész: A nagyon drámai rész. Nemtom, ez hogy került ebbe a filmbe.
Kedvenc idézet: "Ki mondta, hogy jó vagy?"


Amennyiben még nem lett eleged a táncos-szerelmes filmekből, amik a HSM óta megállíthatatlanul ömlenek Hollywood gyártószalagjáról, akkor bátran ajánlom. Ha pedig már régen meguntad ezeket, keress valami mást, amivel eltölthetsz 1,5 órát!




Ennyi lett volna, két hét múlva jövök.
Addig is legyetek jók.
Pá,
én

Húsvét

Nagyon boldog, békés, stb. húsvétot minden kedves olvasómnak!

Szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon szégyellem magam a többhetes kihagyásokért....

Köszönöm mindenkinek, aki nem adta fel és vissza vár! <3 *szeretés van*

Kedden szerintem tudok ide is írni, holnap Amanda . (ez a reklám helye :D )

Puszilkodó nyulakkal teli boldog ünneplést, miegymást.

Locsolókkal óvatosan, mert a víz még hideg! ;)

Watch it: Marley and Me (Marley és én)

Sziasztok!
Ismét sikerült 3 hét üresjáratot összehoznom. Nem tudom, mi van. Tényleg. :(
Sajnálom, bár tudom, hogy ez ilyen gyakorisággal már szánalmasan hangzik.




Ma megnéztem ezt a filmet és nagyon meghatott. Nem sírtam, de lehet, hogy csak azért, mert nem akartam összevizezni a szemüvegem. Elég érzelmes film, de nagyon szép története van.

- A sztori:

John és Jenny Grogan az újságíró házaspár végtelenül boldogok. Fiatalok, szerelmesek, úgy érzik, övék a világ. Jenny azonban lassanként gyereket szeretne, míg John egyáltalán nem örül az ötletnek. A bizonytalan férfi azt a tanácsot kapja a munkahelyi haverjától, hogy vegyenek egy kutyát, mivel az majdnem olyan, mint egy gyerek, csak könnyebben kezelhető. Így kerül hozzájuk Marley, a labradorkölyök. Nem is sejtik azonban, hogy a tündéri kiskutyus a világ legkezelhetetlenebb és nevelhetetlenebb kutyusa, aki felforgatja (és egyben bearanyozza) az életüket.

Főszereplők:
- John Grogan:
 
Újságíró, ám annak ellenére, hogy ehhez a szakmához meglehetősen biztos önértékelés és önkép kell, John nagyon önbizalom hiányos. Fél szembenézni a kihívásokkal, Marley-t is emiatt vállalta be. Amúgy kedves pasas lenne, de nekem valahogy egy kicsit fura volt ezzel a 'úristen, mi lesz, inkább nem csinálok semmit' mentalitásával.
Az idegesített benne még, hogy sose bírt nyugton ülni a fenekén. Mindig az kellett, ami éppen nem volt. Ha más állást kapott, akkor hiányolta a régit, pedig eddig azt csak szidta. Nem bírta megélni a pillanatot, mindig máshol, máshogy akart lenni. Tudom, hogy vannak ilyen emberek, de engem egyszerűen megdöbbentett és elszomorított egyszerre. Hogy lehet így élni?

John

Sokkal inkább Jenny volt a vezéregyéniség, ő döntött a főbb dolgokról, ennek ellenére nem mondanám John-t papucsnak, inkább csak visszahúzódó és nem szeret konfrontálódni a környezetével.
Kezdetben nyűgként tekint Marley-ra, de hamar megszereti, annak ellenére, hogy a kutya újra és újra próbára teszi a türelmüket.


- Jenny:

Szintén újságíró, csak sokkal profibban kezeli az egészet, mint John. Kedves, magabiztos és okos nő, aki tudja, mit akar. Nagyon szeretne gyereket is, de John szemmel láthatóan nem áll készen erre. Imádja Marley-t is, de mikor összecsapnak a feje fölött a teendők, hirtelen nagyon meg akar szabadulni a csupa nyűg kutyától. Szerencsére ő sem gondolja komolyan.

Jenny és Marley

Sokkal jobb ügyintéző John-nál, ám ennek ellenére hagyja, hogy a férje intézze az ügyeket, ő csak a véleményét mondja el róla és a háttérből 'irányít'.


- Marley:

Tüneményes kutyusnak tűnik, azonban valójában egy kezelhetetlen, de imádnivaló állat. Imád mindent megrágni, megenni. Fél a mennydörgéstől.

Marley kölyökként

- Sebastian:

John haverja, szintén újságíró. Folyton drogügyekről ír. Ő tanácsolja, hogy vegyenek kutyát, szóval tulajdonképpen miatta van az egész. Nekem végig az volt az érzésem, hogy lenézi John-t az egész élete miatt, de lehet, hogy csak én magyarázom bele.



All about it:

Családi filmnek tökéletes. Ha volt valaha kutyád vagy valami hasonlóan balhés állatod, tökéletesen visszaadja azt az időt. Egy kutya életét követhetjük végig a filmen, meglehetősen valósan ábrázolva a nehézségeket, buktatókat... Vígjáték, de van mondanivalója és szerintem több értelme van megnézni egy ilyet, mint egy 28. csöpögős lávsztorit.
Kedvenc szereplő: Így konkrétan nem volt. De Marley nagyon cuki.
Nem igazán kedvelt karakter: John nem szerettette meg magát velem, olyan töketlen volt kicsit. Az pedig nem mindig előnyös. :D (ezt most jól megmondtam)
Kedvenc rész: Marley kölyökkora, illetve mikor Philadelphia-ba költöznek és ott élnek. Az olyan szép és olyan boldogok, hogy egyszerűen jó nézni. Ilyen nekem is KELL.
Legrosszabb rész: Mikor haragban vannak Marley miatt.
Kedvenc idézet: "A probléma arra való, hogy megoldjuk." Nagy életigazság. Jenny és John veszekedtek, ordítottak egymással, de kitartottak egymás mellett, ami nagyon becsülendő és követendő példa. Mindenkinek vannak problémái, de ezek miatt nem érdemes feláldozni a jó pillanatokat. Ilyen házasságot szeretnék én is. (ennyi veszekedés nem feltétlen kell bele, pusztán az alapgondolat tetszik)



Nagyon szép film a kutya-gazdi kapcsolatról, bőven lehet belőle mit tanulni, érdemes megnézni. :)



Ennyi lett volna, majd jövök VALAMIKOR.