Szokásos év eleji összegzés&hálalista

Sziasztok!
Ugyan a karácsonyi poszt elmaradt, de vannak dolgok, amik nem merülhetnek feledésbe, ilyen például a kötelező újévi poszt, amiben listázom, hogy mennyire voltam ügyes kislány tavaly. :D



Rögtön az elején egy hatalmas sikerrel kell kezdjem, hiszen az évek óta tartó lejtmenet 2018-ban megfordult, ugyanis növekedett a posztok száma. Tavaly 12-szer voltam képes írni, ami nem túl nagy növekedés az azelőtti 11-hez képest, de hát kis lépések. Természetesen 2018-ban is volt egy pár soros bejegyzés, ami a nyár utáni holtszezonban íródott, már-már rituálisan, ugyanis úgy tűnik a sulikezdés annyira depresszióssá tesz, hogy még inkább nem vagyok képes írni. :D Az induló évi 39 posztot is szeretném egyszer túlszárnyalni, szóval van még hova fejlődni bőven.

A korrektség kedvéért szeretném említeni, hogy Amanda is működött még az év elején, 3 poszt maradt 2018-ra, ami természetesen messze a legalacsonyabb, de ha úgy vesszük, hogy 4,5 évet megért, azért az elég hosszú idő.

Mindezek után, nézzük, hogy mennyire voltam ügyes tavaly, vagyis mit sikerült betartsak a fogalmakból.

Rendszeres blogolás

Átlagosan kijön a havi egy, de ez így is siralmas. :D Visszaolvasva kb, a 2. évtől mindig megfogadom, hogy de ez változik és aktívabb leszek, aztán az élet mindig közbeszól. :/ Vagyis ez egy erőteljes "nem sikerült" inkább.

Befejezni az Amanda-sztorit


Itt viszont lehet bontani a tegnapról megmaradt pezsgőt (már ha maradt), ugyanis februárban teljesítettem ezt a fogadalmat és lezártam drága Amandánk történetét. Igencsak érzelemdús volt megválni tőle, akármennyire is rendszertelenül írtam az utóbbi időben, Amanda nagyon a szívemhez nőtt, meg hát 2013-ban indult, azért azóta eltelt pár év és eléggé megszerettem szerencsétlent. Mindenesetre sokat köszönhetek neki, úgyhogy életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy azon a nyáron volt merszem ország-világ elé tárni az én kis irományomat.

Jogsit szerezni és diákmunkát vállalni

Oké, csalni fogok; ez egy félsiker, dolgozni nem mentem el, ugyanakkor április vége óta van jogsim!! Egész tűrhetően vezetek, még egy öreg nénit se ütöttem el, a család összes autói is egyben vannak, szóval hurrá. :D
A munka része viszont zavar, pláne úgy, hogy szüleim folyton izélnak, hogy "de most minek az", úgyhogy erősen hátráltatva vagyok, de nem baj. 20 éves vagyok bakker, nehogymár ők döntsék el. Meg nyelvvizsgáztam ősszel, úgyhogy a nyaramat inkább azzal töltöttem, szóval az én hibám is, ezt elismerem.

Megtartani a barátomat

Hát, ezt meg egyrészt szégyellem, másrészt fáj ám baromira, de nem sikerült. Majdnem 4,5 év után egyik nap fogta magát és nem akart többet találkozni velem. Ebben természetesen benne van az, hogy csináltam előtte egy akkora hülyeséget, hogy azóta is fogom a fejem miatta, de szerintem válóoknak kevés lett volna, még akkor is, ha előtte is voltak vitáink.



Fú, basszus, négyből 1,5 sikeres??? *kínos* Őszintén, 2018 nem az én évem volt, ez tuti.

Mégis, próbáljunk fejlődni, úgyhogy íme az új kihívás-listám.

Újra elkezdeni blogolni

Szeretem ezt csinálni, kikapcsol, illetve indul nemsokára az új blogom, tehát jó lenne aktivizálódni.

Diákmunka, de most már komolyan

Szeretném a tavaszi félévtől kamatoztatni (nem létező) tanári képességeimet és magántanítani/korrepetálni/akármi, csak legyen pénz. Nyárra meg kinéztem pár cukrászdát, ahova be fogok kopogni, hogy bocsika, de jönnék dolgozni.

Nyitottnak lenni az újra

Ezt nem igazán tudom jól megmagyarázni, de szeretnék kilépni a "megszokott, minden nyugi, ismerem" életemből és megismerni új dolgokat is. Az viszont nem fog menni a "tejóég, mi ez?" mentalitásommal, szóval ideje a félelmet kíváncsiságra cserélni.

Visszaszerezni a barátomat

Abszolút kedvenc és magáért beszél. Tanultam a hibáimból, úgyhogy felőlem aztán hajrá!

Na hát ez így ennyi lenne. Jövőre ugyanekkor, ugyanitt! ;)

Az idei évnek van egy újdonsága, ezt is szeretném meghonosítani. Fogok írni egy hálalistát, hogy miért voltam hálás 2018-ban. Hálásnak lenni tök hasznos, pozitív gondolkodásra nevel, úgyhogy ajánlom mindenkinek. :)

Köszönöm neked 2018...

•  a baráti találkozókat, beszélgetéseket
• a vicces egyetemi oktatókat és órákat
• a kevésbé vicces, de hasznos egyetemi órákat
• az egyetemi csapatot, jó érzés, hogy így összejött egy "gang"
• a jogsit
• a gimis osztályfőnökömet, aki még mindig megpróbálja egyben tartani a csapatot
• a gimis töritanáromat, aki szakmailag a legnagyobb példaképem és az egyetemi életben sem hagy elveszni
• a gimis angoltanáromat, aki legnagyobb meglepetésemre tartott órát az egyetemen, így ráhúzhattam még egy félévet vele
• a családomat, az összes hullámvölggyel és összetartással
• az exbarátomat, aki lehetőségeihez mérten megpróbált velem időt tölteni és az utolsó pillanatig szeretett (amikor is elrabolták az UFÓk és utána hirtelen nem)
• azt, hogy vigyáztál rám, ugyanis nyáron nem sokon múlt, hogy ott maradjak családostul a szlovén autópályán
• a sikeres vizsgákat
• azt, hogy az egyik legjobb barátnőm is ugyanoda jár egyetemre, mint én, így hetente többször tudunk találkozni
• az előbb említett lányt, akivel nagyon durván egy hullámhosszon vagyunk, Harry Potter, Disney és egymás ugratása minden mennyiségben <3
• az olykor keserű tapasztalatokat, amik igaz, hogy fájtak, de hiszem, hogy nem voltak véletlenek és egyszer majd látni fogom, hogy miért kellett megtörténniük
• végül azt, hogy képes vagyok reménykedni és bízni abban, hogy mindig lehet jobb

Köszönöm nektek is, akik olvassátok a blogomat! Ugyan komment nincs egy darab se már jó ideje, de szeretném, ha tudnátok, hogy már annak is örülök, ha valaki egyáltalán idetéved. :)

Legyen tényleg boldog ez az évetek! :)