Kis Családom Book Tag

Sziasztok!
Egyrészt utólagosan is boldog húsvétot, másrészt nyugalom, a következő bejegyzés készül, csak kismillió dolgom van a következő hetekben, úgyhogy még pici türelmet kérek. Köszi.
Mivel múltkor egy árva kommentet nem kaptam a kérdésekre, amiket feltettem, ezért új trükkhöz folyamodom. A Facebook-page-es dolgot szavazásra bocsátom (tekints jobb felülre), a tag-es bejegyzéseket meg önhatalmúlag csinálni fogom, mert fun és kb. 20 perc egyet összedobni, ennyi időm meg nekem is van. :D


Elsőnek azért ezt választottam, mert régóta szemezek vele és szerintem tök ötletes, meg tudok válaszolni a kérdésekre is, úgyhogy hajrá. A bejegyzés ötlete innen származik, amennyiben kedvet kaptál hozzá és van blogod, te is válaszolhatsz. :)

Játékszabályok:

• Vedd számba a családodat és válaszold meg a rád vonatkozó kérdéseket.
• A játék közösségi, szóval bárkinek tovább adhatod és bárkinek jogában áll visszautasítani a kitöltést.
• Szabadon is vihető, ha senki nem hívott meg, de kedved van velem játszani.
• Kötelező feltüntetni a játék kezdőoldalát – a Hagyjatok! Olvasok! blogot, linkkel együtt, hogy a teljes kérdéskör eljusson mindenkihez! (Feltüntettem. Ott van az "innen" szóban. :D )

 Hogy mindenkinek világos legyen, én válaszolok az összes kérdésre, nem az adott családtag. Egyszerűen arra vonatkoznak a nevek, hogy azokra válaszolsz, amilyen családtagod van.
Tehátakkor.

Végül is, csak 4 évvel vagyok lemaradva. :D

Én

– Melyik a legrégebben kedvenc könyved?

 Mindenképpen az Agnes Cecilia. Ahogy a posztban is írtam, egy barátnőmtől kaptam 10. szülinapomra és azóta vagyok mániákus olvasó. Nagyon komplex dolgok vannak beleszőve abba a kis könyvbe és hiába van gyerekkönyvnek minősítve, amikor pár éve újra a kezembe került, majdnem elbőgtem magam párszor. Értelmes, mély gondolatokkal teli, de ugyanakkor nagyon felemelő. Ha a gyerekedből könyvmolyt akarsz nevelni, vedd meg neki ezt a könyvet!

Kisebb testvér:
FIÚ – Mesekönyv, amit nem szívesen olvastál / olvasol?


Hm. Ezen el kell gondolkodni, mert viszonylag régen olvastam mesekönyvet. *5 perc gondolkodás után* Viszont. Van egy 7 éves öcsém. Úgyhogy abból indulok ki, hogy mi az, amit neki utáltam felolvasni. Ez pedig nem más, mint a csodálatos Anna, Peti és Gergő sorozat, ami elsőre nagyon cuki, de harmadszorra már rohadtul unod és nagyon idegesít, hogy ez egy ilyen hú de tökéletes család.
Mivel azonban két öcsém van, kaptok egy bónusz második választ is. :D Amikor kicsi voltam volt egy állatos mesekönyvem, amit imádtam, a szüleim azonban gyűlölték, de hát egyetlen kislányuknak hajlandóak voltak olvasni belőle. Mikor megkérdeztem kb. 16 évesen, hogy miért utálták ennyire, a kezembe nyomták, mondván nézzem meg magam és miután beleolvastam, rá kellett jöjjek, hogy az egész tőmondatokból áll és eszméletlen bárgyú. Tehát ma már azt se lapozgatnám szabadidőmben! :D

Szülők:
ANYA – Anya vagy apa miatt olvasott könyv? Ő javasolt, az ő kedvence vagy csak ő vette neked ajándékba!
 
Hú, hát először is, tudnotok kell, hogy Apa nagyon indiánmániás, tehát van itthon pár ilyen témájú könyv. Ezek közül az egyik a Hiawata, ami egy indián eposz és néhány éve apukám a kezembe nyomta, hogy ebből mesélt nekem mindig, ha kicsiként nem akartam elaludni. Nyilvánvalóan nem emlékeztem rá, de kíváncsi lettem, úgyhogy elkezdtem. Az eleje egész jó volt, aztán a közepe felé megakadtam, meguntam és leraktam kb. 5 hónapra... Apa viszont nagyon sokat kérdezgette egy idő után, hogy hát már sose fogom befejezni szegényt, úgyhogy erőt vettem magamon és elolvastam végig. Visszagondolva rá nem azt mondom, hogy futkos a hideg a hátamon, de azért nem fogom törni magam, hogy hasonlóakat olvassak.

APA – Melyik az a könyv vagy könyvsorozat, amit jobban szeretsz filmben vagy tv sorozatban?

 Hú, hát ebből van egy pár. :D De csak kettőt írok le.
 Először is a Neveletlen hercegnő sorozat, aminek a könyvváltozata se rossz, de azért mégiscsak a film volt az, amelyikbe első látásra beleszerettem és akárhányszor, ismétlem akárhányszor képes vagyok újranézni. #annehathawayisthebest
A másik meg, ami nagyon meglepett, az az, hogy Bridget Jones története mennyire élvezhető filmen, miközben a könyv konkrét dögunalom és kínszenvedés. A harmadik filmet még nem láttam, de tervben van.

Anyai nagyszülők:
NAGYMAMA – Melyik a kedvenc 100 évnél régebben íródott könyved?

Ez valami kötelező lesz. :D Nem igen olvastam más régi könyvet. Na nézzük. Most valami nagyon intellektuálisat kéne mondani, de nem fogok. Basszus, nincs is olyan könyv, ami 100 évnél régebbi és tetszett volna vagy egyáltalán olvastam volna. Vagy csak nem emlékszem.
Na jó, van egy ilyen "fogjuk rá" könyv. Visszagondolva, A kőszívű ember fiai olvasása közben annyira nem szenvedtem, mert egész értékelhető mennyiségben szerepelnek benne lányok és ez 12 éves énemnek elég volt ahhoz, hogy ne végigszenvedje a nyári kötelezőt, hanem minimálisan élvezze is.

NAGYPAPA – Melyik 100 évnél régebben íródott könyvtől kapsz frászt?

 Hujjuj. Most mondhatnék ilyen töris belsős poénokat, hogy Párhuzamos életrajzok meg egyéb ókori csodák, de leszek rendes és nem mondok. :D Ami nagyon kiakasztott, az az  Egri csillagok volt 5.ben, eszméletlenül szenvedtem vele, aztán valahogy utólag megszerettem. Egyébként bármelyik orosz realista művel ki lehet kergetni a világból.

Apai nagyszülők:
NAGYMAMA – Melyik az a könyv, amit imádsz, de antikvár / örökölt / nagyon régi kiadású példány?
 
Az Abigél kb. 14 éves korom óta az egyik olyan könyv, amit bármikor újra el tudnék olvasni, viszont nagyon nagyon régi kiadásban van meg, úgyhogy a borítója már alig van a helyén. Ha a kezembe kerül, mindig nagyon óvatosan fogom és úgy olvasok! :D

Kedves (barát)
 - Melyik a legutóbbi új kedvenc könyved vagy könyvsorozatod?

Egyértelműen a Lélektársak-trilógia. Könnyed, bájos, szerelmes, ugyanakkor van benne akció és varázslat bőven, tehát igazi Jolly Joker minden alkalomra. De az Időtlen szerelem- trilógia is megér egy pár elolvasást, legalábbis én imádtam. Filmben is.

Bónusz családtagok:
„perverz” NAGYNÉNI – Melyik a kedvenc erotikus könyved, könyvsorozatod?

 Wow. :D Ezen el kell gondolkodni, hogy olvastam-e ilyet egyáltalán. :D És basszus, olvastam. (Lebuktam. :D) 
Asszem 16 voltam, amikor a kezembe került Meg Cabot: Váltságdíj a szívemért című csodaműve, ami úgy hirdeti magát, hogy Mia, a neveletlen hercegnő sorozatból az írója. Középkori lányregénynek indul, aztán OMG, vannak benne ejnye-bejnye részek rendesen. Ha esetleg azt forgatod a fejedben, hogy kéne valami ilyesmit olvasni, akkor ezzel kezdd! Nem durva, inkább aranyos, de igen részletes néha. Történelmi tündérmese, némi enyhe 18+-szal, tehát ha elmúltál 16, akkor nyugodtan. Előtte azért ne.

„perverz” NAGYBÁCSI – Melyik szex magazinnal van közös történeted? (csak láttad az újságosnál, vetted valakinek ajándékba, belelapoztál kíváncsiságból vagy havonta megvásárolod)

   Szerencsére, ilyet még nem olvastam. :D Természetesen nem vagyok vak, tehát az újságosnál látom, amit látok, tehát én is láttam már Playboy címlapot meg ilyeneket, de hát ki nem? De mentségemre szóljon, hogy olvasni sose olvastam ilyesmit.

Ennyi.

Na, hát ez most ennyi lenne, ilyen egy TAG-bejegyzés. Remélem tetszett! Szeretnétek még ilyeneket olvasni? Esetleg nemcsak könyvekről, hanem filmekről is? Na?
A Facebook-os kérdés még áll, szavazz, ha van véleményed róla! (Jobb felül.)
A következő bejegyzés a 28.ai hétvégén várható, mert addig mindennap lesz valami doga, beadandó vagy akármi, de utána jön.
Kitartást mindenhez!
Bye
by me :)

Read&Love it: Lélektársak sorozat második felvonás

Sziasztok!
Több hírt is be kell jelentenem, úgyhogy öveket becsatolni és nagyon figyelni!
1, Végre valahára befejeztem Amanda történetét, úgyhogy hurrá! Nyugodtan lehet továbbra is csekkolni, olvasgatni, gondolkodni a beleírtakon (:D), de nem lesz több része.
2, Frissítettem a Stephanie Perkins-es bejegyzést, ugyanis elolvastam a 3. könyvét. Szintén olvasható, véleményezhető.
3, Még 3 elem van a listámon, amiről írnom kell, ezek a következők: 16 kívánság, Tükröm tükröm és Pretty Little Liars. Ameddig ezekről nem írtam, addig ne legyenek új ajánlások, ha lehet, de ha fent van mindenről a poszt, akkor jöhetnek dögivel!
4, Ez egy kérdés, nem pedig hír. Gondolkodtam azon, hogy csináljak-e Facebook oldalt a blogoknak/nagyon szerényen a blogger énemnek. Rátok bízom a dolgot, ha nem baj. Szeretnétek Facebook oldalt? Ott tudnék szólni, ha kések vagy ha kész a bejegyzés, minden egyéb. Kommentben jöhetek a vélemények. Vagy csináljak szavazást inkább?
5, Vannak ezek a TAG-es blogposztok pl. Csoki Book Tag, Családos, Zombi apokalipszis, stb. Szeretnétek ilyeneket olvasni? Vicces tud lenni és nem olyan megterhelő írni, úgyhogy azok lehetnének hetente.
6, Ez a bejegyzés nagyon hosszú lesz, mert 3 könyvről lesz szó és van miről írnom bőven. Kezdjük is.



Mint azt írtam a bejegyzés első részében, a sorozat nem korlátozódott az először kiadott trilógiára, Joss Stirling látott még benne annyi fantáziát (vagy pénzt :D), hogy érdemes legyen folytatni. És igaza lett, mert a 2.triád is ugyanolyan jó, mint az első, olvastatja magát és megvan a maga bája és humora, bár érezhetően picit más.
Rögtön mindjárt abban, hogy a főszereplők nem a Benedict fiúk, nem is az ő lélektársaik, hanem 3 lány, akik különböző módokon kapcsolódnak a srácokhoz. A három lány történetéről szólnak a könyvek, de természetesen a kimaradt fiúk sztorija is bennük van, bár jócskán háttérbe szorítva.
Mindezen megalapozás után, lássuk a könyveket egyesével.

- Misty Falls (Misty-A kendőzetlen igazság):

- A sztori:

Misty Devon az a lány, aki legszívesebben elbújna, amikor kínos helyzetbe kerül. Ennyi erővel az egész élete rejtőzködésből állhatna, hiszen a lány szinte vonzza az ilyen szituációkat. Adottságának köszönhetően képtelen hazudni, ami tovább bonyolítja a dolgokat.
A lányt minden józan megfontolás ellenére magukkal viszik, amikor Uriel Benedict lélektársának keresésére indulnak Dél-Afrikába. Misty itt találkozik Alex du Plessis-szel, a helyi vitacsapat bajnokával, aki az első pillanatban érezteti vele, hogy nem egy súlycsoportban játszanak, ami az érzékeny lány egyébként is alacsony önbizalmának nem tesz jót. Ha mindez nem lenne elég, egy savant sorozatgyilkos is szabadon járkál és csak arra vár, hogy lecsapjon a gyanútlan áldozatokra.

Nagyon furán ezüstösen csillog a könyv, de nem rossz.

- Misty Devon:

Ő a kulcsszereplő a két trilógia kapcsolatában, ugyanis nem más, mint Crystal egyik unokahúga, így  Crystal és Diamond lélektársi kapcsolata óta szabad bejárása van a Benedict családba. A másik két könyv főszereplői az ő barátnői, de róluk majd később.
Misty kétbalkezessége ellenére nagyon fontos feladatokat lát el otthon, ugyanis sok tesója van, akikre rengeteget vigyáz. A lány csupaszív és mindent megtenne a barátaiért és a családjáért, ugyanakkor sokszor érzi azt, hogy tulajdonképpen útban van nekik. Mivel igazmondó képessége nem csak őt, hanem a környezetét is sújtja, sok vita és veszekedés robban ki körülötte, különösen akkor, ha a lány zaklatott vagy ideges.
Misty családja abból a szempontból is különleges, hogy édesapja nem savant, úgyhogy mióta Crystal-ról kiderült, ami kiderült az előző trilógiában (nem fogok spoilerezni), féltve érzi a pozícióját. A félsavant lány emiatt igen kevés támogatást kap az apjától, hiszen számára ez egy ismeretlen és őrült világ.
Misty 16 éves kora ellenére nekem sokszor egy kislánynak tűnt, ugyanis az egész külsejét úgy írták le, hogy milyen picike, rengetegszer elhangzott, hogy milyen fiatal és a viselkedése is picit lehetett volna érettebb. Az érzékenysége miatt elég sértődékeny, de nem az a "rád vágom az ajtót" típus, hanem inkább csendben elvonult és emésztgette a történteket.

Misty

Göndör haja nagyon zavarja, pedig szerintem ez teszi igazán különlegessé, plusz ahogy a 3. részben megtudtuk, Crystal haja is egy oroszlánra hasonlít, így van egy plusz összeköttetése a nagynénjével, akit mindig is imádott, úgyhogy a helyében én büszke lettem volna a hajamra.
Misty az érzékenysége ellenére nagyon bátor tud lenni és a komoly helyzetekben sem veszíti el a fejét, tehát tulajdonképpen ő is az álruhás hősnő karakterek egyike.
A nevének lesz jelentősége a könyvben, egy elég kitekert szójáték miatt, de azt nem lövöm le, olvassátok el, de annyit mondok, hogy az angol címhez van köze. (Misty Falls- Misty elbukik)

- Alex du Plessis:
 
A dél-afrikai srác a tökéletes szívtipró és aranyifjú mintaképe: jó kinézet, disputa (vitaverseny) sikerek, humor, lazaság és nagy baráti kör. A kép ennél azért sokkal sötétebb, Alex családi háttere hatalmas titkokat és jó adag rosszindulatot rejt magában, ami az igazi Alex-et sebezhető, bizonytalan és magányos fiatallá teszi.
A srác is, mint a legtöbb ilyen ember, a bunkósággal próbálja leplezni ezeket, így ha valaki érzékeny pontjára tapint, akkor azonnal támad. Természetesen ezt nehéz átlátni külső szemmel, pláne, ha semmit nem tudunk az illetőről és könnyen elkönyvelhetjük egy parasztnak, de néha nem árt kicsit utánajárni a dolgoknak, mert nem minden olyan egyszerű, mint hisszük.
Alex képessége egészen különös módon kapcsolódik a disputa sikereihez. A fiú ugyanis a meggyőző képességgel rendelkezik, tehát képes arra, hogy bárkit meggyőzzön bármiről. A könyvben ugyan váltig állítják, hogy sose használta az erejét versenyen, na de hát basszus. Ha használja, az emberek nem tudják megmondani, a többi savant se, mert ők is a hatása alá kerültek. Nekem senki ne mondja, hogy kis Alex nem próbálta meg párszor.

Alex (bocsi, nem találtam rendes ruhás képet)

Annak ellenére, hogy Alex-szel megpróbálták elsütni a szegény hányattatott sorsú gyermek kártyát, én rendkívül rühelltem. Tudom, hogy komoly sérelmei vannak, tényleg durva a családja, de akkor is nagyon bunkó volt. Misty sokszor ártatlan volt, nem mondott semmit, amivel ezt érdemelte volna és akkor is megkapta, hogy ő nem elég jó/ilyen-olyan. Ilyet senki se mondjon a másiknak, akkor se, ha nehéz az élete.
Ami viszont kifejezetten tetszett a karakterében, az a dél-afrikai szleng volt. Az írónő belevitt néhány ottani kifejezést meg megpróbálta érzékeltetni a kiejtést és szerintem kifejezetten jót tett a könyvnek ez a kis színfolt.

- Uriel Benedict:

A második testvér a fiúk sorában, egyben a legnyugodtabb, legkevésbé balhés és ettől kicsit uncsi tag. A képessége a múlttal kapcsolatos, látja az emberek emlékeit, illetve a múlttal kapcsolatos dolgokat tudja tisztázni. A képességét kamatoztatva igazságügyi orvostant tanult, tehát bűnügyeknél igyekszik felderíteni a pontos történéseket.
Uriel, ahogy a neve is mutatja, nagyon derűlátó ember, senkiről nem feltételez rosszat és hisz a második esélyekben. Olyan, mint a tökéletes nagytestvér, mindenkit meg akar védeni ettől a gonosz világtól.
Nagyon sajnáltam, hogy Misty története ennyire háttérbe-szorította az ő sztoriját, konkrétan az elején szerepel, illetve közben néha feltűnik és ennyi. Néha tanácsot ad Misty-nek, de túl nagy szerepe nincs a könyvben, különösen, hogy hamar lerendezték az ő lélektársának kérdését. Engem érdekelt volna a srác múltja/jelene/akármije, mert szerintem kicsit felszínesre sikerült a karakter, az eddigi könyvekben is asszem csak az elsőben van egy kis szerepe, utána semmi. Nagyon el lett hanyagolva, amit nem értek és igazán sajnálok. #justiceforUriel

Uriel (tudom, tudom, megint félmeztelen)

- Tarryn Cotzee:

Alex tanárnője, egyben a fiú nővérpótléka, ugyanis nincs köztük annyira sok év. A tanárnő a biztos hátteret jelenti Alex-nek, így a fiú minden baját megosztja vele. Annyira szoros a viszonyuk, hogy Tarryn sokszor ad tanácsot Misty-nek a fiúval kapcsolatban, ha valamit a lány nem ért/fogad el.
Tarryn is savant, így pláne megérti a fiút és a képességéről is ő mondta azt, hogy nem szabad versenyen használni. (Mint fentebb mondtam, tuti, hogy használta párszor.)
A lány képessége a legdurvább az egész kreált világban, ugyanis képes megmondani, hogy mikor és hogyan fogsz meghalni. Ezzel az 'adottsággal' őszintén csodálom, hogy még nem őrült meg vagy szokott rá az alkoholra/antidepresszánsokra, ugyanis elég nyomasztó lehet, francokat ROHADTUL NYOMASZTÓ, ha találkozol valakivel és rögtön látod, hogy jé, ő 69,43 év múlva fog meghalni, mikor léggitározás közben leesik a konyhaasztalról. (Tudom, nem vicces, de próbálkozom.)
Mivel Tarryn nem szed be semmit, hanem megtanult együtt élni a dologgal, asszem joggal mondhatjuk, hogy megvan a sorozat legerősebb karaktere. Nem a legerősebb nő, hanem a legerősebb karakter. A saját erője akarja kicsinálni, ő meg viszonylag vidáman él emellett. Ezt csak tisztelni lehet.

Tarryn

Összességében:

Nagyon furcsa volt az előző hármas után olvasni, elüt tőlük, hiányoznak a Benedict-ek, azonban érthető, hogy Joss Stirling újítani akart. A bájos, tiniregény jellege megmaradt, azonban itt kicsit sötétebb dolgok kerülnek elő, picit jelezve, hogy oké, elolvastad 3 éve az előző hármat, akkor még nagyon tini voltál, kellettek a tündérmesék. Ezek a könyvek előremutatnak a fiatal felnőtt korba, komolyabb dolgok bukkannak fel, a szereplők is felnőttesebbek és nagyobb dolgokról döntenek. Ez különösen az utolsó könyvre igaz, de ne rohanjunk előre.
Kedvenc szereplő: Misty unokaöccse, aki állathangokat utánoz, mert nagyon vicces szituációkat szült.
Legellenszenvesebb person: A legleglegellenszenvesebb ember spoiler, úgyhogy mondok mást. Alex nem volt szimpi, mert hiába nagyon tragikus a sorsa, ne legyen suttyó, mert van különbség aközött, hogy valaki védi magát és bezárkózik vagy éppen beleköt mindenkibe.
Kedvenc rész: Misty édesapjának kifakadása. Olyan igazi volt. Meg érthető, hogy fél és szeretné óvni a lányát.
Legrosszabb rész: Amikor Misty beül egy idegen kocsiba. Hát hülye vagy? Nem néztél elég elrablós filmet?
Kedvenc idézet: "Isten hozott a családomban – mondtam Urielnek. – Itt senki sem százas.
– Máris otthon érzem magam." Valahogy így. Mindenki úgy érzi, hogy az ő családja para és fura. Aztán valahogy mindig kiderül, hogy a másik az övéről vélekedik így. :D



- Angel Dares (Angel)

- A sztori:

Angel Campbell, Misty belevaló barátnője egy feltörekvő banda hegedűse. A csapat hatalmas lehetőséget kap a kitörésre: egy helyi zenei fesztiválon játszhatnak, ahol a világhíres Gifted zenekar is fellép. A dolog pikantériája az, hogy a Benedict-ek információi szerint Will lélektársa is a fesztiválon lesz, így a fiúk ki nem hagynák az eseményt.
Igen ám, de a dolgok sosem lehetnek ennyire egyszerűek. Angel életét egy rivális banda frontembere, Marcus Cohen keseríti meg, míg az egész közösséget egy savantellenes banda fenyegeti. A hiperaktív Angel minden eddiginél komolyabb dolgokkal néz szembe és közben megtapasztalja, hogy mekkora szívás, ha senkinek nem vagy annyira fontos, hogy a saját érdekei elé helyezzen.

Annak ellenére, hogy nem szeretem a rózsaszínt, ez a háttér elég szép lett és ez a minta kapcsolódik legjobban a főszereplőhöz. (Hangjegyek és egy angyalszárny.)

Szereplők:

- Angel Clare Dora Campbell (Igen, AC/DC a monogramja.):
 
Angel a mi hiperaktív és életvidám főhősünk, aki minden pillanatát élvezni akarja az életnek és nem hagyja, hogy egy percre is unatkozzon vagy szomorkodjon. A lány kiskora óta zenél, hegedül és énekel, valamint a kinézete is megvan hozzá, hogy befusson, csak eddig még nem kapott lehetőséget.
A szülei valószínűleg komolyan elgondolkodhattak, hogy nem cserélték-e el a gyereket a kórházban, ugyanis ők maguk nyugodtan és elvonulva élnek, míg egy szem lányuk legszívesebben minden eseményen részt venne, nehogy lemaradjon valamiről.
A lánynak egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy nem igazán szokta átlátni, hogy mást esetleg zavar azzal, ha ő hangosan és féktelenül jól érzi magát és van, akinek sokkoló, ha hirtelen felpattan egy asztalra és táncolni kezd. Icipicit több körültekintés és tapintat és Angel maga lenne a csoda. Így is cuki, félreértés ne essék, egy pontosan olyan energia- és vidámságbomba, akire mindenkinek szüksége van a rosszabb napjain.
A lány képessége az, hogy a vizet tudja manipulálni, ami tökéletesen párhuzamba állítható az eredeti trilógia második kötetének főszereplőjével, Yves-szel, aki ugye a tűz mestere. *pár pillanat, amíg a bloggernek leesik* Tulajdonképpen ez a trilógia nagyon nagy párhuzamokat mutat az elsővel, Sky látja az emberek auráját, amivel kiszűri a hazugságot, míg Misty-nek fizikai fájdalmat okoz, ha valaki a környezetében hazudik, így ő is. Yves és Angel kapcsolatára már utaltam, Crystal és Summer pedig... mindketten valami nagyobb, különlegesebb dolgot képesek végrehajtani. (Summer-ről majd a maga idejében.)

Angel

Angel-nek az is nagy pozitívuma, hogy mindenkihez előítélet nélkül áll hozzá, mindenkire kíváncsi és várja, hogy mi fog kisülni az új ismeretségből. Mondjuk, nem mindig célravezető mindenkiben rögtön megbízni, de szimpi, hogy mindenkinek ad egy esélyt. (Mellékesen jegyzem meg, ahogy amúgy alapból kéne csinálni...)
Angel a neve ellenére a legkevésbé sem angyal, abban az értelemben, hogy egy igazi kis vadóc, aki minden balhéban és buliban benne van, mégpedig a középpontjában, nem a tömegben elvegyülve. A bulizós külső azonban egy belül nagyon is érzelmes és törődésre vágyó lelket takar, aki ugyanúgy vágyik a gondoskodásra, mint mások, így Angel-ben a rejtőzködő angyalt tisztelhetjük.


- Marcus Cohen:

Egy rivális banda, a Blackbelt tagja, ő írja a szövegeiket. A srácnak ösztönös tehetsége van a zenéhez, tulajdonképpen az egész formációt ő vitte sikerre. A közönség is imádja, ugyanis a srác tehetséges és iszonyatosan jóképű. Angel-ünk azonban hamar megismeri, hogy a vonzó külső faragatlan és magába forduló művész lelket takar, hiszen Marcus szinte az első perctől levegőnek nézi a lányt vagy ha beszél vele, abban sincs köszönet.
Engem Marcus egy nagyra-nőtt kisfiúra emlékeztetett, aki abszolút nem bírja elviselni a kritikát, ezért inkább bedurcázik, ha valakit nem bír megérteni, akkor kigúnyolja, valamint képes lenne kegyetlenül kihasználni az embereket. Angel-t baromira nem érti és nem is akarja elfogadni, de van pofája felajánlani, hogy a fesztivál ideje alatt szórakozgassanak egy kicsit (igen, ARRA gondolt), utána meg szépen továbbáll, aztán csá. Akkora seggfej a srác, hogy úristen, én ott rúgtam volna tökön és küldtem volna el a fenébe, hogy tudja kit nézzen prostituáltnak a hülyéje.

Marcus

 Az "elvont művész vagyok, te úgysem értesz meg engem" viselkedésével is idegbajba tudott volna kergetni, mert 1, Angel is zenész és még sincsenek hangulatingadozásai, tehát lehet ezt úgy is, hogy közben nem szállsz el 2, ha valaki annyira lenézi a többi embert, mert nem elég művésziek, akkor nem kell ilyen fesztiválokra járni, hanem maradjon a Művészetek Völgyénél vagy az akármilyen Művész Fesztiválon és játssza a dalait az ottani nagyon művészi közönségnek. Tudom, előítéletes vagyok a művészekkel, de nagyon ki tudnak akasztani. Én is eléggé a fellegekben járok, de azért van egy szint, ami után már beteges a dolog. Marcus tipikus példa erre, úgyhogy mielőtt felidegesítem magam, áttérek valaki kevésbé idegesítőre.

- Will Benedict:

A negyedik a csodacsapatban, az ő képessége az, hogy megérzi, ha veszély fenyegeti őt vagy a szeretteit. Édesapjának, Saulnak ugyanez a képessége, így nagyon közel állnak egymáshoz.
Will a sportos, laza srác, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot, így lehetetlen nem kedvelni. Ő is, mint ahogy mindenki a családban, igazi úriember (az anyjuk durván megnevelhette őket :D ), így a környezetében lévő lányok ájuldoznak tőle.
Will az egyetlen, aki csipkelődni mer Angel-lel és hajlandó vele lelkizni, ugyanis a barátnői nem mindig tudják, hogy pontosan hogyan kéne segíteni. Will azonban mindig gyakorlatias tanácsokkal látja el a fellegekben járó lányt, így Angel sokszor megússza a balhét a fiú miatt.
Ő is kicsit el lett hanyagolva az előző könyvekben és sajnos itt sem jut túl nagy szerephez, mivel a karaktere kimerül annyiban, hogy néha felbukkan, beszél a lélektársáról, megpróbálják becserkészni, lelkizik Angel-lel és kész. Ő is megérdemelt volna egy ennél bővebb love story-t, tehát #justiceforWilltoo.

Will (Eskü, mikor a képeket gyűjtöttem, nem tűnt fel, hogy ennyi félmeztelen van. Nem baj. Segáz.)

- Kurt Voss:

A Gifted frontembere, Angel és barátnői nagy bálványa, noha esélytelen, hogy bármelyikükkel is összejöjjön, hiszen elmúlt harminc, a lányok pedig a 18at se töltötték be. A férfi a sztársága ellenére nagyon normális, teljesen hétköznapian viselkedik mindenkivel és a rajongókkal is rendes. Remek megérzései vannak, így mindig tudja, kiben bízhat meg és kiben nem. Angel természetesen nem is Angel lenne, ha kihagyná a lehetőséget a megismerkedésre, úgyhogy sok-sok vicces pillanatban lehet része Kurt-nek és nekünk is. :D

- Margot Derx:

A holland lány a Gifted menedzsere és egyben Kurt féltestvére. A lány remekül ért a szervezéshez, így a Gifted koncertjei mindig zökkenőmentesen zajlanak le. Az igazi tehetségeket is könnyen kiszúrja, így Marcus is neki köszönheti a karrierjét. Nagyon professzionális, úgyhogy nem nézi jó szemmel, ha Angel és a zűrös ismerősei a banda körül lábatlankodnak.

Margot

- Eli Davis:

Savantellenes újságíró, legfőbb célja, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy titokban a savantok irányítják az életünket, ugyanis a különleges képességeik miatt befolyásolják az eseményeket. A cél érdekében semmitől sem riad vissza, úgyhogy a csapatnak minden ügyességükre szükségük van, hogy elkerüljék a lebukást.

- Összességében:

Angel sztorija nagyon komplex, úgyhogy még rengeteg szereplő van, akiről írhattam volna, mert van szerepe, de nincs ennyi hely meg akkor nagyon bonyolódna a dolog, úgyhogy olvassátok el, ott annyira nem nehéz átlátni, mintha én elkezdeném most magyarázni. :D
Főleg a művészlelket tudják majd értékelni ezt a részt, de nekünk, laikusoknak is élvezhető. Angel tényleg olyan, mint egy boldogságpirula. :)
Kedvenc karakter: Angel nagyon cuki volt, de komoly gondjaim voltak a karakterrel, úgyhogy a kedvencem nem más, mint Margot. A karrierjét, sőt a Gifted karrierjét kockáztatja azzal, hogy Angel-éket a közelükbe engedi és hajlandó vállalni a felelősséget. Hát hol vagyok én ehhez képest, mikor néha azt se merem bevallani itthon, hogy én ettem meg az utolsó sütit, nem pedig megromlott és ki kellett dobni? :D
Dobáljuk meg, mert megérdemli ember: Holtverseny alakult ki, köszöntsük a dobogó első fokán Eli Davis-t és Marcus-t! *taps* Jó, ennyire nem kell tapsolni, mindkettő seggfej, nem érdemlik meg. Eli Davis mániákus hülye, Marcus meg tapló. Ennyi ünneplés bőven elég is, tűnés a pódiumról! :D
Kedvenc jelenet: Amikor Angel veszélyben van, mert akkor is megtartja a szarkazmusát, amikor az élete a tét.
Legrosszabb jelenet: Marcus bármelyik suttyó párbeszéde, illetve a vége, amikor ilyen nagyon giccsesen lett megoldva és kapartam a falat, hogy ne, ne dőlj be neki, egy bunkó paraszt, fuss, amíg lehet!
Kedvenc idézet: "- "Neked mi a képességed?
- Az, hogy szétrúgom az idegesítő telepatikus pipik hátsóját, akik egy X-akták epizódot csinálnak az életemből!'"


- Summer Shadows (Summer):

Dobpergést kérek, ugyanis elérkeztünk a tényleg utolsó könyvhöz! Nem lesz több, hiszen itt elkel az utolsó Benedict is, tehát zsepiket elő, hogyha sírni akarsz! (Tudom, hogy nem akarsz, de azért megengedem, ha esetleg mégis.)

- A sztori:

Summer Whelan a tökéletes úrilány mintaképe. Művelt, szorgalmas, tisztelettudó és szót fogad a szüleinek. Az ír lány családját azonban évek óta mérgezi egy ritka savant-probléma, ami miatt félig-meddig kirekesztettnek számítanak a közösségben.
Summer-t villámcsapásként éri a hír, miszerint Victor Benedict nyomtalanul eltűnt, ugyanis fejébe vette, hogy kiszabadítja az igazságtalanul elítélt lélektársát az afgán börtönből. Ha ez még nem lenne elég, a Benedict-ek őt is magukkal hívják, ugyanis a képessége lehet az egyetlen, amivel megtalálhatják Victor-t. Útitársként a Robinson fivérek is melléjük szegődnek, akik a brit kormány titkos fegyverei, minden ügyet megoldanak.
A család nem is sejti, hogy az ügy sokkal messzebbre mutat a családi problémáikon és hamarosan felfedezik, hogy egy világméretű savant-bűnténnyel van dolguk. Hatalmas összecsapásra lehet számítani, az összes eddig ismert gonosz ellen...

Ez a kedvencem az új borítók közül.

Szereplők:

- Summer Whelan:
 
Tökéletes hölgy a 17 éve ellenére, gyakran hiszik idősebbnek, hiszen annyira éretten és felnőttesen viselkedik. A családi nehézségek miatt édesapja legfőbb támasza, ugyanis bátyja, Winter (summer-winter, érted...) képessége inkább csak akadályozza az életét, édesanyja pedig egyenesen veszélyes a körülötte élőkre. Édesanyja "adottsága" annyira veszélyes, hogy hivatalosan Summer-nek és Winter-nek léteznie sem szabadna, mivel a savant törvények megtiltják, hogy az ilyen képességgel megvertek gyereket vállaljanak és ezzel továbbörökítsék a gént. (Sorry, nincs spoiler, el kell olvasni, ha tudni akarod. :D )
A kifinomult Summer veszélyes helyzetekben is derekasan helytáll, egy szó nélkül hajtja végre a kiosztott feladatot, maximum utána parázik egy kicsit, de közben sosem veszíti el a fejét.
A lány képessége is különleges, képes valakinek az elméjébe hatolni, anélkül, hogy a másik észrevenné és irányítani a másikat, ami egy roppant félelmetes képesség, de Summer sosem használná rosszra. Természetesen, ha a helyzet úgy kívánja, a megoldás érdekében segít a többieknek ezen a módon is, de öncélúan sosem, ami igen becsülendő. Ja, és róla el is hiszem, hogy sose használta rosszra, nem úgy, mint Alex-nél a Misty könyvben, de ezt már megírtam párszor.
Summer igazi lányos lány, szoknya, rózsaszín, tökéletes manikűr, divatos, de visszafogott öltözék, ami alapesetben idegesítő lett volna, mert a falra tudok mászni azoktól, akiknek a legfontosabb a kinézetük és bugyirózsaszín cuccokkal mászkálnak, de Summer nem esett túlzásokba, visszafogottan volt csinos, illetve sokszor hangsúlyozták, hogy ő nemcsak külsőre van rendben, hanem műveltségileg (komolyzenei koncertekre jár és nem néz kortárs filmeket) és személyiségileg is, pl. önzetlenség.

Summer (Tudom, nagy suttyóság Audrey Hepburn-t berakni, de nekem elsőre ez ugrott be Summer-ről, sőt a könyvben is valaki hozzá hasonlítja.)

Summer karakterében az tetszett nagyon, hogy megmutatták vele, hogy egy önbizalomhiányos, általában csodabogárnak/unalmasnak elkönyvelt lány is lehet igazi hős. Valamint az is, hogy sokszor hangsúlyozták, hogy milyen pici. Én is pici vagyok, tehát pacsi! :D
Meg hát az udvariaskodásai! Szerintem haláli taktika. Ha nem vagy ura a helyzetnek, vedd elő az úrinő modorodat! Simán kizökkentesz bárkit, illetve egy nyugodt pókerarcot kölcsönöz. Zseniális. Meg nagyon vicces helyzeteket szült, mikor Summer a káromkodásra is a lehető legudvariasabban felelt és olyan finoman viselkedett, mintha Erzsébet királynővel teázna! Ezért még az idegesítő beceneve, a Hercegnő is illett rá. Tényleg olyan, mint egy igazi hercegnő. Udvarias, erős, bátor, fejedelmi. Nagyon nagy lájk!

- Victor Benedict:

A harmadik és egyben utolsónak egyedül maradt testvér, aki egyben a legtitokzatosabb és félelmetesebb. Képessége majdnem teljesen ugyanaz, mint Summer-é, csak ő nem tud észrevétlenül behatolni más elméjébe, de ő is képes az irányítása alá vonni a másikat. Az FBI-nál dolgozik, mint ügynök, így a képességét maximálisan kihasználhatja munka közben.
Victor sokak számára félelmetes, ugyanis általában elég tüskés a modora és nyilván nem tett jót a kedélyállapotának az a tény, hogy már minden testvére megtalálta a párját, csak ő nem. Vick azonban nem gonosz, sőt, van kedves oldala is, amit azonban a családjának se mutat meg. A párja mellett előtör néha a gondoskodó oldala, de alapvetően a jó öreg szervezett és szigorú Victor-t láthatjuk a regényben. Ő egy kicsivel több szerepet kapott, mint Uriel és Will, de alapvetően itt is Summer állt a középpontban.
Az eddigiek folyamán számtalanszor mentette meg a többieket a kapcsolatai révén, így tuti újdonságként érte, hogy most őt kell megmenteni/ ő is az áldozatok között van. Nem baj, tanulópénznek jó lesz, meg hátha elfogadja végre, hogy nem kell mindig mindent magának megoldania.
Ugyanazt tudom elmondani, amit az előző két Benedict-nél is: Sokkal, de sokkal több lehetett volna az ő sztorijukban. Jó, ezt töröljük, mert Victor-ék sztorija elég ütős volt, de úgy érzem annyit titkolóztak ezzel a karakterrel az eddigiekben, hogy bőven lett volna még mit kihozni a titokzatos Vick-ből. Eddig is tudtuk, hogy titokzatos, most meg tudjuk, hogy tud kedves is lenni, de amúgy rohadt titokzatos. :D Tehát #justiceforhimtoo, vagy ha már itt tartunk #justiceforeveryone.

Victor

- Hal Robinson:

A Robinson fivérek legkisebb tagja, egyben az egyetlen nem savant a családban, ami igen meglepő. Hal egyfajta pajzsként működik a testvérei számára, megvédi őket minden helyzetben és együtt sose éltek meg kudarcot. A csapat nem tagja az USA katonaságának, tulajdonképpen zsoldosok, annak dolgoznak, aki megfizeti őket. Ja basszus, most jutott eszembe, hogy britek, de mindegy, mert a brit katonaságnak se tagjai. :D
Hal, mint katona, a tettek embere és nagyon gyakorlatias, aki nem bírja elviselni, ha valami hátráltatja őt. Pont ezért éri hideg zuhanyként a tény, hogy egy lányt, ráadásul Summer-t- aki olyan, mintha 100 évvel korábban élne- kell magukkal vinniük. Rengeteg beszólást kap tőle a lány, ami nem szép dolog, meg amúgy sehova nem visz előre, tehát felesleges is.
Természetesen a három testvér nem ostoba, tudják, hogy Summer a gyenge pont, így meg kell próbálniuk megkedveltetni magukat vele. Hal is tud kedves lenni, ha akar, de a próbálkozásai engem egy 13 éves kissrác szerencsétlenkedéseire emlékeztetnek, akinek a mamája azt mondta, hogy legyen kedves a szomszéd lányhoz, akit utál. Nem baj, legalább próbálkozik, az is valami.

Hal (Oké, ő meg Channing Tatum. Tessék, ebben a könyvben Audrey Hepburn és Channing Tatum Afganisztánban harcolnak. Szerintem ennyi elég is lenne a hátuljára fülszövegnek és vennék, mint a cukrot! :D )

Nagyon zavart, hogy ő is keresetlenebb stílussal rendelkezett, mint az jólesett volna, tehát a 2. trilógia mindhárom könyvében levő srácok egytől egyig seggfejek. Miért kellett? Az előzőben pont az volt a jó, hogy mindegyik srác normális volt, nem volt bad boy, nem kellett megjavulni a csajért (nem, Zed se, Zed csak zavarodott), itt meg mindhárman akkora seggfejek, hogy nem is értem. Én nem jönnék össze egyikkel sem, az tuti.

- Atoosa Nawabi:

Victor lélektársa, művészettörténész professzor, aki Afganisztán ókori kultúráját kutatja. Fiatal kora ellenére jelentős sikereket ért el, azonban pont emiatt sok az irigye is. A családja igazi tradicionális család, de beletörődtek abba, hogy a lány tanulni akar és nem rögtön férjhez menni, amint betöltött egy bizonyos kort. A körülötte kavart botrány azonban az ő életüket is megkeserítette, Atoosa bebörtönzése hatalmas szégyen a testvéreire nézve is.
Természetesen a lány ártatlan és igazságtalanul került ebbe a helyzetbe, így azonban adott a kérdés, hogy ki a felelős a bűntényért?
Atoosa képessége nem annyira látványos, mint a többieké, de nagyon hasznos, amennyiben valaki értelmiségiként akar elhelyezkedni. A lány hihetetlen logikai készséggel rendelkezik, nagyon gyorsan összerakja a rendelkezésre álló infókat, így sok érthetetlen dologra fényt derített a karrierje alatt.
A töris vonal miatt nagyon szimpi volt, de sajnálom, hogy a karaktere kicsit háttérbe szorult a nagy savant világégés miatt, mert tök érdekes lett volna többet megtudni róla, mivel az egzotikus hátterével egy kis színt vihetett volna az amúgy full angolszász kultúrára kihegyezett történetbe.

Atoosa

Összességében:

Komplex könyvecske, talán a legmélyebb dolgokat ez boncolgatta a sorozatban. Realisztikus volt, amennyiben levesszük a savant részét és emiatt nagyon tisztelem Joss Stirling-et, hogy egy ennyire életszerű alapból ki tudott hozni egy olyan történetet, ami élvezhető és nem annyira traumatikus olvasni, akkor sem, ha problémás családban élsz.
Nagyon nagyon jó volt viszontlátni a régi arcokat, ellenségeket, tényleg kellett ez a könyv a végső lezáráshoz, hiszen ezzel a végső harccal lett teljes és lerendezett mindegyikőjük ügye. Az pedig, hogy a harcban felvonult az egész klán, az ahh... de hiányoztatok!! <3 Felüdítő volt látni a régi párosokat, hogy milyen jól működnek együtt és még mindig imádnivalóak.
Kedvenc szereplő: Summer-t nagyon kedveltem a bája miatt. Meg hát Audrey Hepburn-ös. Illetve Atoosa egyik testvére, akit Summer Aladdin-nak hívott magában.
Legellenszenvesebb embör: Hal-t nem zártam a szívembe, de amúgy ő se volt vészes, mindenki hiteles volt. Még a rosszfiúk is jók voltak, jó volt viszontlátni a régieket.
Kedvenc jelenet: Atoosa családjánál tett látogatás, illetve az, amikor Hal és "Aladdin" elkezdi énekelni, hogy "Minket vár a világ..." :D
Legrosszabb jelenet: Ameddig el nem indultak, addig untam picit, de ennyi. Lehetett volna pörgősebb az eleje, de nem baj. Jó volt így.
Kedvenc idézet: "Mindannyiunk fejében, akik kapcsolatban álltunk vele, felharsant a lélekfürkész sikolya." Szerintem nagyon jó drámai. Na jó, legyen egy élvezhetőbb is, de csak mert kedves vagyok.
" Hát ide jutottunk – mondta Hal –, nekünk csak az izommunka marad, míg a hölgyek osztják az észt.
– Látod a jövődet, mi?"

 Joss Stirling-ről nem fogok külön írni, akit érdekel, a bejegyzés előző részében írtam róla, itt találod.


All about it:
 
Nos tehát... nem is tudom, mit mondhatnék. Már az elején is mondtam, hogy jó-jó, de azért más.
Az első trilógia annyira új volt, magába olvasztva a tökéletes szerelmes sztorikat, az akciót és a misztikusságot. A második hármas sokkal inkább elment az akció felé, a kedves és bűbájos romantikából kevés maradt, ami számomra kicsit visszavett az élményből. :/ Nem azt mondom, jók voltak ezek is, de alapból az, hogy a Benedict-ek háttérbe lettek szorítva... nem tudom, jó döntés volt-e.
Az viszont nagyon kiborított, hogy a srácok mindhárom sztoriban seggfejek. Benedict-ék pont azért voltak különlegesek, mert alapvetően szívtipró mindegyik, de igazi úriemberek és sosem bántanák a csajukat. Ha a helyzet megkívánja, akkor kemények a rosszfiúkkal, de a párjukkal szemben sosem engednének meg olyan beszólásokat, amiket az újabb felhozatal. Szóval nekem hiányzott a real life szőkeherceg karakter.
Valamint eltűntek az erős női karakterek. Az előző sztorik főszereplői mindig benne voltak az események sűrűjében és a partnerükkel együtt oldották meg a helyzeteket, míg itt mindhárom lány csak és kizárólag azért élte túl az eseményeket, mert a pasijaik jöttek és megmentették őket. Nem jó üzenet. Ne várj arra, hogy kiszabadítsanak! Oldd meg egyedül! Ha végképp nem megy, akkor várj a hercegre, azelőtt ne! És ha jön, akkor is együtt oldjátok meg!
Mindezek ellenére tetszettek. Jó volt nosztalgiázni, bár nyilván nem ugyanaz az élmény, mint 14 évesen. A klasszikus az első hármas, azt bárki bármikor a kezébe veheti, ezeket inkább csak akkor, ha fan vagy.
Kedvenc könyv a trilógiából: Angel sztorija. Egy színes kavalkádra emlékeztetett.
Legrosszabb könyv: Misty. Hú, de mérges voltam utána az írónőre. Nagyon nagy pofára esés volt, hogy Benedict-ék mellékszereplők lettek.
Kedvenc szereplő: Summer. Audrey Hepburn miatt biglájk, meg amúgy én is inkább az a fajta lány vagyok, aki a saját generációjában csodabogár, mert nem ismeri a trendeket, tehát tudtam azonosulni.
Legkevésbé kedvenc karakter: Marcus. Akkora egy &#*@ (most csak random beütögettem ezeket a jeleket :D) , hogy úristen. Szemem elé kerülne, megütném. Durván.
Kedvenc jelenet: A végső harc. Az megidézett valamit a régiekből.
Legrosszabb jelenet: Az Angel vége. Én nem lettem volna ennyire megértő és kedves.
Kiknek ajánlom: Elsősorban azoknak, akik elolvasták az első három könyvet, mert különben sok utalást nem lehet érteni. A mai 13-14 évesek is imádni fogják szerintem, de ha idősebb vagy és szereted azokat a könyveket, amik keverik az akciót-fantasyt és a jó- féle romantikát, akkor bátran vedd a kezedbe! (Mondjuk elsőként az első könyveket ajánlom.)


Most pedig, bár nem terveztem, de csinálok egy végső, nagy összesítést az egész sorozatról.
Kedvenc könyv: Phoenix. Ha lehetne, filmben is megnézném. Vagy szerepelnék benne.
Legkevésbé kedvenc könyv: Misty, a fent említettek miatt.
Kedvenc szereplő: Micsoda meglepetés, Phoenix. :D

Nem kedveltem karakter: Hú, hát volt egy pár... :D De akik az egész trilógiában a legrosszabbak voltak, azok nem mások, mint Marcus és Alex. Ők nagyon félresikerültek. Túl bad boy mindkettő.
Kedvenc jelenet: Phee és Yves első csókja. Ott mindig aktívan mosolygok, ha olvasom. Annyira tökéletes.
Leglaposabb jelenet: Annyira nem értettem, hogy minek kellett Crystal-nál a "visszamegyek a komornyikokhoz" jelenet. Nekem nem illett oda.
Kedvenc idézet: "Aki minket, lélektársakat megalkotott, igazán okosan talált ki mindent. Nem olyan párt ad mellénk, akit akarunk, hanem olyat, akire szükségünk van." Hatalmas igazság, nemcsak ezoterikus savantkörökben, hanem a való életben is. Nem olyan lesz a neked való ember, akit elképzeltél magadnak. Nem feltétlen lesz magas, gazdag, vadító kékszemű, stb. A hozzád illő ember olyan, akire szükséged van. A személyiségébe és a lelkébe fogsz beleszeretni, nem abba, hogyan néz ki. Olyan lesz, amilyennek lennie kell. És szerintem ezt hívják lélektársnak. :)

Valószínűleg látszik, hogy mennyire imádom ezt a sorozatot. Hiába tinikönyv, ez egy jófajta, amiben hasznosítható és továbbvihető dolgok és gondolatok vannak.

Ezennel a bejegyzés végére értünk. Régen írtam ilyen hosszút, ami abban is megnyilvánult, hogy 5. estéje írom folyamatosan és most lett kész. Tudom, hogy megint volt egy hónap kihagyás, higgyétek el, nem gonoszságból csinálom. Lesz hosszú-hétvége meg tavaszi szünet, ha van rá igény és olvassátok, akkor igyekszem nyomni és írni, amikor csak tudok! Innentől rajtatok áll. ;)
Pihenjetek a hétvégén és kitartást a tavaszi szünetig! :)
by me

Watch it: Shall We Dance (Hölgyválasz)

Sziasztok!
Ez a film is réges- régen volt kérés, úgyhogy igazán itt volt az ideje. Nemrég írtam a Vámpírnaplókról, reményeim szerint ilyen gyakorisággal lesznek posztok. Még van egy hetem a második félév kezdetéig, plusz témám is van elég, úgyhogy igyekezni fogok. Hónapok óta nem érkezett egy komment sem, de ez nem tántorít el. Az elején se voltak kommentek, majd lesznek előbb-utóbb megint. :)
Tudom, az Amanda-n azt ígértem, hogy vasárnap (tegnap) jön az utószó, de tegnap nem voltam otthon, úgyhogy legyetek türelemmel a mostani vasárnapig, addigra tutira kész lesz, már csak azért is, mert csütörtökön semmi dolgom. :D
Most viszont koncentráljunk erre a filmre.





Még valamikor kb. 2 éve írtam, hogy Jennifer Lopezt én alapvetően, mint énekest ismertem és a filmjeit látva mindig egyfajta "jó ez, de valahogy nem az igazi" érzés kerít hatalmába. A mostani filmnél sincs ez másként, de ez most nem J.Lo hibája, hanem a szerepé, amit később még ki fogok fejteni, tehát olvass tovább!


- A sztori:

John Clark, a középkor és időskor szélén egyensúlyozó ügyvéd élete sikeres. Van egy szerető felesége, gyerekei, a munkájában az egyik legjobb, így mindenük megvan, ami a tökéletes élethez kell. John azonban egy idő után beleun a mindennapok monotonitásába és a kívülről tökéletesnek ható élete is nyomasztóvá válik. Hazafelé tartva megpillantja Miss Mitzi táncstúdióját, pontosabban az ablakban álldogáló Paulina-t, majd nem sokkal később magát is meglepve beiratkozik a kezdő tánctanfolyamra. A férfi számára az élet egy addig ismeretlen szelete tárul fel, azonban az otthoniak elől titkolja új szenvedélyét. Viselkedése nem kerüli el felesége, Beverly figyelmét, aki a félelmeitől vezérelve magánakciókba kezd a háta mögött.

Főszereplők:
 
- John Clark:

Sikeres ügyvéd, aki mindig is a precizitásáról és racionalitásáról volt híres. Saját maga számára is váratlan fordulat volt a tánc megjelenése az életében, hiszen a tánc, mint művészet, sokkal inkább az érzelmes, absztrakt és művészi dolgok kifejezése, mint a jóval racionálisabb jog.
A férfinak azonban tökéletes magyarázata van a táncra: hiába volt meg mindene, nem volt boldog. Ez is egy tökéletes példája annak, hogy hiába van valakinek sikeres munkája, szép háza, sok pénze és családja, ha nincsen köztük igazi érzelmi kapocs vagy mint ebben az esetben, a sok év után nem tudják, hogyan tartsák fent a "tüzet" (lassan átmegyek femina.hu-ba úgy érzem :D ), akkor teljesen felesleges a vagyon és a szakmai sikerek, mert lehet, hogy én vagyok a reménytelenül romantikus, de az az élet értelme, hogy legyen valaki, akit tudunk szeretni és aki minket is szeret. John és a felesége szerették/szeretik egymást, de időnként mindenhol eljön az a pont, ahol újra kell gondolni a dolgokat. (Tudom, tudom, beszélek én itt nagyon bölcsen a 19 évemmel. :D )

John

Azt azonban, hogy miért nem állt a családja elé, hogy van egy új hobbija és esetleg szeretné, ha a neje is vele tartana, sokáig nem válaszolták meg a filmben. Amikor meg megtörtént, akkor meg elsőre nagyon édes volt, de... belegondolva, szerintem jobban tette volna, ha az elejétől kezdve őszinte. Értem én, hogy meg akarta őrizni magának ezt az újdonságot, ahol végre boldog volt, de a helyében én leültem volna a feleséggel beszélni és őszintén elmondani, hogy igen, új hobbim van, egyelőre megtartanám magamnak, majd ha készen állok, beavatlak. Na mindegy.


- Beverly Clark:

John felesége, kedves és láthatóan szereti a férjét. Mivel kb. 25 éve házasok, a legapróbb pontig kiismerték egymást, úgyhogy túl sok újjal nem tudnak szolgálni a másiknak. A nő eléldegélne ebben a langyos kis életben, de a férje változása miatt neki is reagálni kell és váltani, ha nem akarja elveszíteni.
Nagyon meg tudtam érteni az aggodalmát és a kétségeit, hiszen elvárható, hogy a férje beavassa a dologba, mint egy bejegyzéssel feljebb írtam, ha nem is azonnal és teljes mértékben, de megnyugtatásként, hogy még mindig szeretlek, de szeretnék egy kis önállóságot. Megbeszélhették volna, mint két érett felnőtt, hiszen elvileg azok, de mind a ketten annyira tapintatosak és félénkek, hogy titkolóztak meg ködösítettek.
Mivel Beverly nőből van, az első gondolata a megcsalás, így minden trükköt bevet, hogy kiderítse, hogy igaz-e a balsejtelme.

Beverly

Mikor tudomást szerez a férje új hóbortjáról, egyrészt sértve érzi magát, amiért a férje kihagyta belőle, másrészt amennyire tudja, a háttérből támogatja, de a méltóságán aluli lenne kimutatni, hogy fáj neki a dolog, ezért egyáltalán nem látszik rajta. John persze ismeri, úgyhogy átlát rajta, így lehetőségük nyílik rendesen, érett módon rendezni a dolgaikat.


- Paulina:

Remek táncos, Miss Mitzi tánciskolájában tanít, mióta elvesztett egy fontos versenyt és képtelen szembenézni a külvilággal. A szépséges lány magányos, ugyanis a táncpartnere, aki az életbeli partnere is volt, elhagyta, illetve a szakmai sikerek is kerülik, úgyhogy próbál minél jobban a háttérbe húzódni. Esti rituáléja az ablakon át való kibámulás szomorú szemmel, John eközben látta meg először és keltette fel a figyelmét a különös lány.
Ennél több nem igazán derül ki róla, néha ő tanítja John-t táncolni Miss Mitzi helyett, de azontúl, hogy John miatta iratkozott be a tanfolyamra, szinte semmi szerepe nem volt. Véleményem szerint a karaktere nyugodtan ki is maradhatott volna a filmből, kb. annyit csinált, hogy állt az ablakban, pörgött-forgott, mondott néhány szót a táncról és hogy szenvedélyesen kell csinálni, illetve olyan fejjel nézett maga elé, ami számomra halál para volt. Nyilván átható és szexi pillantást akartak neki csinálni, de nekem inkább a "mit akarsz te itt?" nézés jut róla eszembe.

Egy picit tényleg olyan, ugye?

Annak viszont nagyon örültem, hogy annak ellenére, hogy az elején úgy tűnt, nem szövődött semmi komolyabb közte és John között. (Ez olyan félspoiler. Attól, hogy nem lett komolyabb, még lehetett valami kis enyhe dolog. Vagy nem. Ki tudja? LOL Én. :D )


- Miss Mitzi:

Tüneményes öreg tánctanárnő, akinek az iskolája a csőd szélére jutott. A tanítványai nagyon kevesen vannak és azok is főleg a kétballábas szerencsétlenek közül kerülnek ki. A hölgy emiatt az órák alatt igen sokszor húzza meg a dugi laposüvegét, ami számomra rendkívül vicces volt.
Az egész nő engem egy kismadárra emlékeztetett, aki ott repked csivitelve a nagydarab esetlen férfiak között. A magyar hangja pedig Pogány Judit, ami még inkább ráerősített a törékenységére.


Összefoglalva:

Várakozásommal ellentétben nem egy fiatal nő-idős pasi szerelemről szólt a dolog, hanem egy olyan filmet nézhettem végig, aminek igenis volt egy megszívlelendő üzenete és végre nemcsak tiniknek, fiatal felnőtteknek szólt, hanem az idősebb korosztályt is megszólította.
Kicsit lassú volt néha, de ennek ellenére teljesen élvezhető. Paulina szerepe az egyetlen, amivel nem vagyok kibékülve, de nem lehet minden tökéletes. Ez egy szép film, nem tudom máshogy összefoglalni, megéri azt a 1,5 órát, amit rászánsz. Valószínűleg egyszer-nézős, legalábbis addig, amíg el nem éritek a pároddal a középkort (életkorilag, nem történelmileg) és átélitek, hogy nem elég a szeretet, mindig tudni kell újat mutatni a másiknak, mert ettől marad fenn az a bizonyos láng.
Kedvenc szereplő: Miss Mitzi. Annyira cuki az egész nő, illetve a neve a Varázslatos iskolabusz mese tanárnőjére emlékeztet. Imádtam azt a mesét kicsiként, nem tudom, ismeri-e valaki, kezeket fel, ha igen!
Legnemtetszőbb ember: Paulina. Mint már mondtam kétszer, szerintem felesleges volt a sztoriba.
Kedvenc jelenet: Az utolsó, főleg a konyhás rész, meg hát Miss Mitzi alkoholizásai is jók voltak.
Legrosszabb jelenet: Mikor John tudja, hogy Beverly tudja (amit tud, hogy tudja, hogy tud, hogy tudja... :D) és emiatt még inkább távolságtartóbb, min eddig.
Kedvenc idézet: "Szégyelltem magam, hogy mindenünk megvolt és én mégsem voltam boldog." Lehet, hogy sokan egyetértenek ezzel a mondattal, azonban sose szabad elfelejteni, hogy a pénz nem garancia a boldogságra. Az élethez való pozitív hozzáállás viszont az.
Nekik ajánlom: Elsősorban az idősebb korosztálynak, de mivel kétlem, hogy közülük sokan olvassák a blogomat, ajánlom még a reménytelen romantikusoknak és azoknak, akik csapnivalóan táncolnak. Jót fognak nevetni rajta.




Mára ennyi lenne, remélem tetszett. Következőre jövök a Lélektársak sorozat végével egy brutál hosszú bejegyzésben, reményeim szerint még a héten!
Addig is pusszantás.
by me

Read&Watch it: Vampire Diaries (Vámpírnaplók)

Sziasztok!
Tudom, nem éppen "nemsokára" jöttem, de így is jobb, mint a 2 hónapos szünet, nem?
Régóta ígérgetem ezt is, most jött el az ideje.



A Vámpírnaplókkal még 8.ban kerültem kapcsolatba, az osztályunkba ugyanis akkor indult el a 2. nagy vámpírhullám (az első 5-6.ban a Twighlight volt), azonban ez nem mozgatott meg akkora tömegeket, mint az első. Néhányan viszont nagyon is megkedvelték ezt a sorozatot, könyvben és filmben egyaránt.
Annyiban előnyös, ha ezt a sorozatot akarod elkezdeni, hogy már befejeződött, tehát nem kell esetleg féléveket várni a folytatásra, hanem ha úgy tartja kedved, lenyomhatod egyben is. :)

- A sztori:

Történetünk helyszíne egy virginiai kisváros, Mystic Falls, ahol már a nevéből következve is rejtélyes dolgok történnek. A várost az egykori alapítók leszármazottai irányítják, akik pontosan tisztában vannak azzal, hogy a világ tele van természetfeletti lényekkel, akik közül a legtöbb igencsak veszélyes. Itt él a 17 éves Elena Gilbert is, akinek egy szép napon örökre megváltozik az élete azáltal, hogy megismeri Stefan Salvatore-t, aki történetesen vámpír. A kapcsolatukra árnyékot vet a fiú bátyjának felbukkanása, aki régóta tervezgeti a testvérével való leszámolást. Emellett felbukkan az a lány is, aki mindhármuk sorsára végzetes hatással lesz nagyon hosszú ideig: Katherine, a fiúk szintén vámpír szerelme, aki egyben Elena őse is...

Szereplők:
 
- Elena Gilbert:

Átlagos tizenéves lány, balesetben elvesztette a szüleit, így rokonai nevelik, ezt azonban ő csak a sorozat folyamán tudja meg. Nem annyira magányos csodabogár, mint a Twighlight Bella-ja, sok barátja van, akik közül majdnem mindenki belekeveredik a későbbi misztikus eseményekbe.
Elena kedves, okos és nagyon határozott ember, aki nagyon bátor, ugyanis az összes harc során aktívan részt vállalt, nem próbált elmenekülni. Rengeteg szenvedésen megy keresztül, ennek ellenére nem törik meg. Ez a lány egy hős, végigélt pár kalandregénybe illő fordulatot, ehhez képest teljesen ép elmével kecmereg ki a necces helyzetekből.

Elena

A szerelmi életének alakulása jóval bonyolultabb és kicsit logikátlan, hiszen szinte azonnal összejött Stefan-nal, ahogy megismerte. Kicsit elkapkodottnak tűnik, pláne annak fényében, hogy a rossz tesó felbukkanásával alaposan megkérdőjeleződik kettejük viszonya és egy várható szerelmi háromszögbe bonyolódunk.

- Stefan Salvatore:

Többszáz éves vámpír, aki ugyanebben a kisvárosban élte le emberéletét, mint Elena. A 19. században születtek fivérével együtt, és mindketten szerelmesek lettek egy gyönyörű lányba, Katherine-be. Mikor azonban kiderült, hogy a lány vámpír, Stefan megundorodott tőle, ennek ellenére a lánynak sikerült őt átváltoztatnia, így 1864 óta Stefan is vérszívóként tevékenykedik. Kezdetben képtelen volt uralkodni önmagán és rengeteget gyilkolt, azonban idővel megtanulta kezelni a dolgot. Elena szüleinek balesetekor is ott volt, ő mentette meg Elena életét.
Stefan személyisége nagyon ellentmondásos, ugyanis ott van benne az eredeti, lovagias Stefan, de nem tudja teljesen elnyomni a vérmániás vámpír énjét sem, így váltakozó a viselkedése.
Az Elena-val való kapcsolata is tele van hullámvölgyekkel, ami részben a vámpírságának, részben a testvére felbukkanásának és Elena iránta való vonzalmának köszönhető.

Stefan

Annak ellenére, hogy a világ nagyrésze Team Damon, szerintem mindenki megrendült Stefan sorsán, ugyanis nagyon nem ezt érdemelte.

- Damon Salvatore:

Stefan bátyja, szintén Katherine változtatta vámpírrá. Testvérével ellentétben ő önként vállalta ezt a sorsot, ugyanis őt Katherine igazi énje is vonzotta.
Damon a sötét testvér, nem azért, mert hülye, hanem mert tipikus rosszfiú. Arrogáns, bunkó, szarkasztikus, élvezi látni, hogy a másik szenved. Az első évadban ő jelenti a fenyegetést, ugyanis határozott terve, hogy elpusztítsa a várost.
Ahogy halad előre a történet, megismerjük a gyengédebb oldalát is, valamint Elena és közte kialakul egy gyenge lábakon álló románc, ami nem segít a frissen összemelegedett testvéreknek.
Rengeteg mindenen megy keresztül ő is az évadok alatt, de messze nem lesz olyan tragikus sorsa, mint az öccsének.

Damon

Kicsit unalmas volt, hogy ő is a "megjavult rosszfiú" klisére épült, ebből a fajtából rengeteg van és valamilyen érthetetlen oknál fogva a női főszereplő annak ellenére, hogy érzi, hogy bunkó, sőt bántja is a srác, valami ellenállhatatlan vonzalmat érez iránta. Hölgyeim, hülyék maguk? Ki akar egy tuskóval lenni?


- Katherine Pierce/Katerina Petrova:

A 15. században született bolgár lány, akit leányanyasága miatt Angliába száműztek. Itt találkozott két vámpírral, akik átváltoztatták őt. A lány azonban elmenekült tőlük és évszázadokig bujkált. A 19. században találkozott a Salvatore fivérekkel, ahol mindkettejükkel románcba bonyolódott, majd őket is fajtársakká tette.
Katherine Elena egy távoli őse, ami megmagyarázza azt, hogy miért néznek ki ugyanúgy. Ha a rokonság nem lenne elég, ők ketten hasonmások is, ami egy különleges dolgot jelent abban a világban. (Bonyolult elmagyarázni.)
A lány számtalan lénnyel bonyolódik szerelmi kapcsolatba hosszú élete folyamán, így a céljai is sokszor aszerint változnak, hogy éppen kit akar támogatni. Azonban őt is utoléri a végzet, egy olyan módon, amit nem fogok elmondani, mert spoiler.

Katherine, akit szintén Nina Dobrev játszik, így tényleg 100%ban egyeznek.

Jó kérdés, hogy a lány bolgár származása a könyvben is benne van-e (hirtelen nem rémlik) vagy csak azért építették bele, mert Nina Dobrev is bolgár? Most így nem fogok rájönni, de jó kérdés, amin el lehet gondolkodni. :D


- Összefoglalva:

Újabb vámpíros csoda, ami sokkal komplexebb és bonyolultabb képet ad a Twighlight-nál. Az erőszak is több benne, sokkal több a szereplő, mindenki kapcsolatban van mindennel, tehát nehéz követni a szálakat kívülről. Túl sokat újat nem nyújt, mert tulajdonképpen egy misztikus akció-love story, de ha bírod a mágikus dolgokat, akkor nem fogsz csalódni benne. Ha felkeltette a figyelmedet, a magyar rajongói oldalt itt találod. (Online részekkel!)
Kedvenc szereplő: Bonnie, Elena barátnője.
Legellenszenvesebb egyén: Damon, mert nem tetszik a "rosszfiú vagyok, de érted megjavulok bébi" vonal 358. ismétlése.
Kedvenc rész: Katherine végzete. Úgy kell neki.
Legrosszabb rész: Stefan végzete. Nem ezt érdemelte.
Kedvenc idézet: "A jót keresni valakiben sosem elvesztegetett idő." Pontosan. Mindenkiben van valami jó. Kivéve, aki szocipata sorozatgyilkos. De amúgy tényleg mindenkiben.



Ez most ennyi lenne, nem engedtem túl bőre, ugyanis nagyon bonyolult meg sok szereplős, nem akartam beleveszni a részletekbe. Sok minden nem érthető külső magyarázatként, elmesélni az egészet meg nem szeretném. Örülök, ha sikerült kedvet csinálnom hozzá, ha pedig nem vagy oda a vámpírokét, akkor nyugi, mert kedvenc könyvem 2.0. visszatért, úgyhogy nemsokára érkezik a Lélektársak -trilógia újabb három könyvének elemzése, amik végleg elvágják a csodálatos fiúk történetét. :) *fangirling*

Nagyon nagyon nagy hajrá mindenkinek, akik félévzárnak/vizsgáznak/egyszerűen léteznek, de az is fárasztó! :D Jövök még a hónapban remélem, ez igaz Amandára is.
Pusszantás,
by me

Az Úr 2018. esztendeje

Sziasztok!
Itt is vagyok az újévi poszttal, igaz, hogy nem igazán akkor, amikor kéne, hanem egy nappal később. Nézzétek el nekem, ma reggel vizsgáztam és nagyon féltem, hogy megbukom, de végül hármas lett, tehát hurrá! (A zseniálisan irodalmi cím is a vizsga utáni fáradtságnak tudható be.)
Megígértem, hogy beszámolok a tavalyi fogadalmaimról, illetve teszek újakat, tehát lássuk is.



Tavaly írtam, hogy a legsiralmasabb év a 2016-os volt, ugyanis fele annyit írtam, mint az indulás félévében. Nos, idén ismét sikerült alulmúlnom magam, ugyanis 2017-ben összesen 11 bejegyzés került fel a blogra, ami annyit jelent, hogy a havi egyet sem voltam képes tartani. :( Shame on me és dishonor on my cows (tessék megnézni a Mulánt, ha nem érted) . Illetve ez a 11 rész is igazából 10, ugyanis volt egy, ami kb. 3 sor sajnálkozást tartalmazott, azt pedig nem minősítem bejegyzésnek, az amolyan "még életben vagyok, ne hívd a mentőket" jelzés.
Na jó. Kedves leszek és elmagyarázom a  "Dishonor on my cows" részt.

Ez volna az idézett rész. Magyarra úgy fordították, hogy "Gyalázat rád, gyalázat a tehenedre..."

Bocsi, tudom, hogy újabban tele vannak a szövegeim angol szavakkal és nincs olyan bekezdés, ami 100%-ban magyarul lenne, de rákaptam az angol dalokra, youtuber-ekre, plusz ugye angol szakra járok. Tehát szakmai ártalom...


Ha már statisztikázunk, akkor elmondom, hogy Amanda 2017-ben 18 alkalommal szerencsétlenkedett, ami szintén a legrosszabb arány, bár az indulás évében is csak öttel volt több rész, mint tavaly.

A számokat tartalmazó rész után (amitől kiráz a hideg, ugyanis május óta nem foglalkoztam matekkal), nézzük a tavalyi év mérlegét. :D (Mérleg a csillagjegyem, azért nevetek. Oké, tudom, pocsék a humorom.)

Nostehátakkor:

2017es fogadalmaim, avagy lássuk be, feleslegesen ígérgetek, úgyse tartok be semmit

Rendszeres blogolás:
 

:D :D :D :D Ja, hogy ez nem vicc. A fenti sorokból kiderül, hogy nem éppen állok vele túl jól. Minden évben visszatérő fogadalom, de szemmel láthatóan 3 éve nem bírok fejlődni. :(

Kitalálni, hogy mit kezdek magammal:

Tekintve, hogy egyetemre járok, ezért valamit ki kellett találjak. :D Mondjuk jelentkezhettem volna random is valahova, de az nem az én stílusom. Jelen pillanatban angol-történelem tanárnak tanulok és terveim szerint el is végzem. A tanároknak nagy felelősségük van abban, hogy hogyan fog gondolkodni a jövő generáció, tehát a világmegváltás vágyamat is kiélhetem vele. Meg szeretem a gyerekeket.
Ha belegondolsz, lehet, hogy majd a te gyerekedet is tanítani fogom. :D

Felnőttként viselkedni:

Próbálkozom, maradjunk ennyiben. Sokkal többször sikerül, mint eddig, de van, amikor nagyon ki tudok akadni és 5 éves hisztis kislányokat megszégyenítő jeleneteket bemutatok. Nem, nem ordítok a földön fetrengve, de sajnos kiskamasz korom óta nagy drámaqueen vagyok és jó párszor túlreagálok dolgokat.
Ügyeim menedzselése viszont tökre jól megy, mióta egyetemre járok, rájöttem, hogy eddig mennyire odafigyelt ránk mindenki. Itt ha nem csinálod meg időre a dolgokat vagy elfelejted, esetleg nem tudod, hogy kell, akkor jobb, ha kitalálod, mert senkit nem érdekelnek a kifogásaid, csak az, hogy megvan-e vagy nincs.
Másik, amire nagyon büszke vagyok és vállon veregetem magam az az, hogy nagyon igyekszem nézeteltéréskor belehelyezkedni a másik szemszögébe, hogy megértsem az illetőt és van, hogy sikerül és ez tök jó érzés.

Megtartani a barátomat:

Mint tavaly írtam, kb. 70 évet szándékozom együtt lenni vele, nos már csak 69 van hátra. :D Hatalmas türelme van a srácnak el kell ismerni. Vagy ennyire lehengerlő vagyok. :D Vagy nem.


Ez volt a tavalyi év mérlege és mint kiderült, hazudtam az alcímben, ugyanis a négyből három sikerült. A cím viszont tök jó drámaian hangzott, tehát marad. Mondtam, hogy szeretek drámázni. :D

Mindezek után, jöjjenek az idei fogadalomszerűségek, amiket igazából csak azért írok, hogy motiváljam magam és írjak egy év múlva is. :D

Rendszeres blogolás

Legyünk optimisták? Legyünk.

Befejezni az Amanda-sztorit

Mint 1,5 éve egy olvasóm rámutatott, Amanda története olyan, mint a SZJG. Kétségtelen, végtelennek tűnhet, de igenis lesz vége, mégpedig egy hónapon belül. Még egy kimaradt jelenet, egy epilógus és egy utószó van hátra, amit nem ígérek, hogy megírok a héten, de januárban mindenképpen befejezem.
Amanda azért indult, hogy eltereljem a figyelmemet az általános iskolai ballagásról és csináljak valamit nyáron, hogy ne őrüljek meg, ennek 4 éve, el kell engednem. (Ez most úgy lenne stílusos, ha ide beszúrnám a Let it go-t...)
Amanda indulása óta sok mindenen ment át, de mivel azóta ballagtam még egyet és a történet nem mehet tovább a végtelenségig és Amandának is fel kell nőnie, le kell zárnom szépen.

Jogsit szerezni és diákmunkát vállalni

A jogsinak most csinálom a gyakorlati részét, tehát emberi számítás szerint meglesz még idén. Dolgozni meg jó lenne, ugyanis el kell kezdeni félretenni, ha nem 55 évesen akarok elköltözni itthonról. Egyetem mellett nem biztos, hogy bírnám, de hát ott a nyár. Valami biztos lesz. Maximum korrepetálok angolt. Vagy törit.

Megtartani a barátomat

Nem hülyültem tavaly. Tényleg el tudom képzelni vele a jövőmet.

Ennyi lenne az idei lista, jövőre érkezik a beszámoló, amelyet remélhetőleg legalább 30 bejegyzés, munkáért kapott fizetés, jogsi és sok-sok boldog pillanat a barátommal előz meg. :)

Ti tesztek fogadalmakat? (Igen, éppen interaktívabbá próbálom tenni az órát, mármint a bejegyzést, és ezzel akarok kommenteket kicsikarni a tisztelt olvasókból.)


Remélem elnézitek, hogy egy napot késtem ezzel a bejegyzéssel. A következő poszt a Vámpírnaplókat fogja tárgyalni, mint azt megígértem.

A vége előtt 3 sorral pedig mindenkinek szeretnék nagyon boldog, kellemes és főleg békés új évet kívánni! Nem vagyok elég költői, hogy mindenféle szépeket kívánjak nektek, de helyette itt egy kép.

Jövök még nemsokára, addig is hajrá a suliban, mert jön a félévzárás!
Bye,
by me

Watch it: The Princess and the Pauper (A hercegnő és a koldus)

Sziasztok!
Majdnem két hónapja nem volt poszt, amit eléggé sajnálok. Időközben ugyan volt őszi szünet is, de az egészet a szociológia tankönyv olvasásával töltöttem. :( Utolsó előtti hét van az egyetemen, mindjárt vizsgaidőszak, tehát igen húzós lett a dolog.
Ennek ellenére nem szeretném bezárni a blogot, ha ritkán is, de írnék. Állapodjunk meg a 2 hónapos ultimátumban! Ha két hónapig nincs rész, akkor kiírom, hogy szünet vagy zárás vagy akármi. Ez számomra is intő jel, meg egyfajta határidő. Plusz így ti is be tudjátok lőni, hogy meddig érdemes várni.
Mindezek után szeretném mondani, hogy EZ A 100. BEJEGYZÉS, TEHÁT LEHET BONTANI A PEZSGŐT!!! *ünnepel*
A mai bejegyzés témája nem volt a kért elemek között, viszont a 100. bejegyzést valami számomra fontosnak akartam szentelni, ez pedig bármennyire is nyálas, de egy Barbie film.




Ne ijedj meg. Ez a Barbie nem a minden rózsaszín, csillog- villog, csillámpor, ments meg szőke herceg Barbie. Ez a film nélkülözi a varázslatot, vannak benne színek (méghozzá nagyon szépek), a női főszereplők önállóak és nem csorog a nyál végig a filmen. Plusz a dalok is fülbemászóak.
Ezen nyugtató szöveg után, rátérnék a tényleges ajánlóra! :D

A sztori:

Egyszer régen, egy messzi királyságban, ugyanabban a pillanatban született két majdnem egyforma kisbaba. A társadalmi helyzetük azonban nem is lehetett volna különbözőbb.
Anneliese a királyi család tagja, akire a hercegnőlét összes problémája nehezedik. Mikor az országa veszélybe kerül az aranybányák kiürülése miatt, a feladatát teljesítve hozzá kell mennie a szomszédos ország királyához. A királylány legnagyobb álma azonban a szabadság, amit ezzel a lépéssel örökre elveszít.
Erika ezzel szemben a szülei adósságát próbálja törleszteni, mint varrólány. Nagy álma, hogy énekes lehessen, de a folytonos kamatok miatt egyre elérhetetlenebb számára, hogy szabad legyen.
A két lány egy véletlen folytán botlik egymásba és nem is sejtik, hogy az udvari ármánykodások miatt mindkettőjük életének fordulópontjává válik az a pillanat, amikor megismerkedtek.

Szereplők:

- Anneliese:

Az özvegy királyné egyetlen gyermeke, így minden felelősség az ő vállát nyomja. Anneliese engedelmes lány, mindent készséggel megtesz a népéért, még a saját boldogságát is feladja emiatt. A problémái valóban gyermetegnek tűnnek Erika helyzetéhez képest, azonban ha belegondolunk, ő a származása miatt örökre be van börtönözve az illem, etikett és a kötelesség háromszögébe. Nem mehet férjhez ahhoz, akihez ő szeretne, a nép érdekeit kell szem előtt tartania.
A sztereotípiával ellentétben nagyon okos, ráadásul erősségei közé tartozik a matematika, a földrajz és a kőzettan, ami nem tipikus egy hercegnőnél. Természetesen a klasszikus műveltséget (zene, ének, tánc, irodalom) is elsajátította, de ő sokkal inkább a reálos típus, mint az álmodozó hercegnő. Persze ő is álmodozik(ki nem?), de tisztán látja a saját helyzetét és két lábbal áll a földön. Az álmodozás azonban nagyon fontos, mivel ezzel el tud menekülni a rideg valóság elől egy időre és nem kell azon törnie a fejét, hogy miért kell feláldoznia a saját boldogságát a többiekért, mikor ő nem akart hercegnő lenni. Lehet, hogy nincsenek ilyen gondolatai, mert nem mondja ki, de én nem tartom kizártnak, hogy néha eszébe jutott ilyesmi.

Anneliese

 Tudom, azt mondtam, hogy nem fröcsög a film a rózsaszíntől. De ha jobban megnézitek, ez a rózsaszín ez nem az a pink csillámcsoda, ami a mostani filmekben van. Anneliese ruhája egy visszafogott, elegáns ártatlanságot sugárzó darab, és eskü, kb. ez az egyetlen rózsaszín elem a filmben. (Plusz nézd a hátteret. Szép pasztellszínek. Nincs rikító neon- csillám és hasonlók.)
Anneliese is, mint a legtöbb királylány, eléggé elzártan él, ami fura, hiszen elég jól ismerik a nép helyzetét, tehát akkor valahogy kell lennie kapcsolatnak. Plusz a királyság kb. egy városka, igazán bejárhatta volna már párszor.
Kinézetileg ő A Barbie, szőke, kékszemű, rózsaszín, míg Erika jóval hétköznapibban néz ki. (Már amennyire ezt egy Barbie filmben el lehet képzelni.)

- Erika:

Szegény varrólány, a királyság kis városkájában él. Szülei rengeteg kölcsönt vettek fel, hogy fel tudják nevelni egy szem lányukat, azonban így is sokat nélkülöztek és igen hamar meg is haltak. A talpraesett Erikára vár a feladat, hogy visszafizesse az egyre növekvő adósságot (kamatok meg hasonlók), miközben a lány másra sem vágyik, minthogy világot lásson és énekelhessen. Mondjuk az igen elgondolkodtató, hogy szegény létére miért egy olyan hivatásra vágyik, ami köztudottan kétesélyes és főleg szerencse kell hozzá. Vagy pénz. Neki pedig nincsen pénze. Illetve, hiába fizeti vissza az adósságot, nem mehet el rögtön, mert valamennyi induló vagyon kellene az úthoz.
A nehézségek ellenére nem tört meg, hisz abban, hogy egyszer eléri az álmát, illetve kedvesen, de csipkelődően száll szembe a főnökével. Igazi harcos, szinte semmi nem képes elbátortalanítani, ha bizonytalan, akkor se mutatja ki, szóval egy hős ez a lány.
Áldozatkészsége is hatalmas, az életét kockáztatja egy lányért, akit csak egyszer látott.

Erika

Na, mit mondtam? Nem rózsaszín. Kék Barbie, ráadásul barna hajú!!! Oké, lehet, hogy ez csak nekem akkora dolog, de nagyon kevés barna hajú rajzfilmhősnő van, én meg brunette vagyok, tehát ugrom ezekre. (A brunette az angol szleng a barna hajú lányra, ha valaki nem tudja.)
Erika hajviselete gyönyörű, az a fonás a feje tetején.... ölni tudnék, hogy nekem is lehessen ilyenem. Jó, azért nem. De értitek.
Szerintem a barna hajával sokkal természetesebb, mint Anneliese, aki bármennyire is szép meg aranyos, olyan szőke haj nincs.


- Genevieve királyné:

Anneliese édesanyja, igazi uralkodótípus. Anneliese tőle tanulta meg, hogy mindent fel kell áldozni a népért. A királyné hallgat a tanácsadóira, tehát ad a többiek véleményére is, nemcsak a saját feje után megy, ami egy uralkodónál különösen becsülendő.
Kicsit túlzottan naiv és befolyásolható, amit gyakran kihasználnak.

- Preminger:

Az egyik főember az udvarban, a királyné minden helyzetben kikéri a tanácsát. Gazdag és befolyásos ember, így hamar elkezd többre vágyni. A koronát akarja, mégpedig bármi áron.
Visszataszító, ahogy hízeleg a királynénak, miközben a háta mögött egy buta libának tartja. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy tényleg egy zseni, nagyszerű terveket eszel ki a hatalom megragadására, és gyorsan reagál, ha valami nem úgy sikerült, ahogy eltervezte.

Preminger

Mondjuk a kinézete az elég röhejes, de sebaj. Nem lehet minden gonosz ijesztő, mert akkor mindenki tudná róluk, hogy gonoszak és nem tudnának elég közel férkőzni az áldozathoz.

- Julian:

Anneliese tanítója, egy egyszerű városi diák. A fiatalember szerettette meg a lánnyal a természettudományokat, mivel ő maga is nagy rajongója a természetnek. Ő jelenti a királylány kapcsolatát a külvilággal, emberszámba veszi, nem pedig egy uralkodót lát benne.
Az évek alatt igazi barátokká válnak, sőt, Julian lesz a lány legfőbb támasza.

Julian

Minden helyzetben segíti, ahol csak tudja, még a saját életét is kockára teszi miatta. Átlát Preminger-en, de nem tudja bizonyítani az igazát, ez pedig igencsak dühíti.

- Dominic király:

A szomszéd ország uralkodója, Anneliese vőlegénye. Sosem találkoztak még, így igen kíváncsi, hogy milyen lehet a jövendőbelije, ezért minden trükköt bevet, hogy minél több információhoz jusson.
Előkelő létére nagyon józan és két lábbal áll a földön, ugyanakkor ugyanannyira idealista, mint a lányok. Hisz benne, hogy létezik szerelem, akkor is, ha kényszer szülte a házasság, ami rá vár.
Igazi lovag, hatalmas szíve van és mindenkinek ad még egy esélyt. Tökéletes férfi, csak kár, hogy nem létezik.

Dominic

Látod? Egyik srác se szőke. Megmondtam, hogy nincs szőke herceg. :D

- Madame Carp:

Erika főnöke, a ruhaszalon tulajdonosa. Gőgös és lenéző mindenkivel szemben, akinek ő parancsol, de a felette állókat ajnározza, ami igazán undorító. Amikor jutalmat remél, akkor tud kedves és mézesmázos lenni, amikor senki nem látja, akkor ott rúg bele másba, ahol tud. Gerinctelen nőszemély.



Dalok:

Ez az első Barbie musical, tehát énekelnek is benne. A dalok többsége igen fülbemászó, angolul és magyarul egyaránt, tehát bocsássátok meg a következő halom linket:

1. Anneliese és Erika dala a bezártság érzésről, amiben ott van a remény is egy jobb életre. Magyarul és angolul. (Angolul ugyanaz a hangjuk, magyarul viszont nem.)
2. A két lány találkozásának pillanata és a felismerés, hogy bár más körökben mozognak, hasonló problémáik vannak. Magyarul és angolul.
3. Dal a szerelemről és kitartásról. Dominic király duettje. Magyar és angol.
4. Finálé, ahol megtudjuk, hogy az élet a kiszámíthatatlansága ellenére is gyönyörű. Magyar és angol.

Van más is még, de azok annyira nem jók szerintem, de az Internet nagy, tehát biztosan megtalálod, ha érdekel. :D

Összességében:

Gyerekkorom első Barbie meséje volt és imádtam. Nemcsak a barna hajú főszereplő miatt, hanem igazán felemelő és vannak benne igazságtalanságok, tehát ahhoz képest hogy mese, életszerű. Gyönyörű üzenete van, mindkét főhős erős női karakter, nem szorulnak másra, valamint a kedvességük és jóságuk átsegíti őket mindenen, tehát tökéletes, hogy visszaállítsd az élet szépségébe vetett hitedet! ;)
Kedvenc szereplő: Erika. Szimpibb, mint Anneliese, meg aztán. Barna. <3
Idegesítő, tehát nem szeretjük ember: Preminger, mert mindene megvan, mégse elég, illetve a királynő. Kicsit olyan bolond öreg néni feeling-je van.
Kedvenc jelenet: Gosh, lehetetlen választani. A két lány dalai, illetve Julian és Erika kettőse.
Uncsi jelenet: Preminger okfejtései és huzakodása a csatlósaival.
Kedvenc dal: Lol, csak vicceltem, nem tudok választani. :D Amúgy kb. az a sorrend, mint ahogy linkeltem.
Kedvenc idézet: Hát itt is van egypár. :D
"Duty means doing the things your heart may well regret. " Ezt magyarul annyira nem tudták visszaadni, kb, annyit tesz, hogy a kötelesség azt jelenti, hogy olyat is megteszel, amit a szíved fog bánni.
"Mi ugyanazt az álmot látjuk tán", "A szívünk zeng, muzsikál egyformán" Szerintem ez olyan szép. Itt jönnek rá, hogy mennyire hasonlóak és ahh.... ez a két mondat nagyon el lett találva.
"A szabadság néha nem az, hogy elmegyünk, hanem hogy maradunk." Nagyon nagy életigazság, ami nagyon sok területen igaz. Egy munkahely, egy ország (nem akarok aktuálpolitizálni, de a fiatalság plusz külföld is hasonló), valamint egy párkapcsolat. Oké, hogy szabad vagy, de dolgozni kell azon, amid van. Ha meg sem próbálod és továbbállsz, ha problémák jönnek elő, akkor azelőtt feladtad, hogy elbuktál volna igazából.
"Nem tudom, mi vár ránk, meddig ragyog ránk a fény... de melletted maradok." Ugyanez, mint az előbb. 100% remény van ebben a mondatban, hiszen sosem lehetünk biztosak abban, hogy meddig vagyunk jó helyzetben, ennek ellenére fontos, hogy bízzunk a jövőben.


Ennyi lett volna az idézethalom. A filmet ajánlom mesekedvelőknek és mindenkinek, aki szeretné visszanyerni az optimizmusát! :)

A következő poszt megint listaelem lesz (Vámpírnaplók) , és tuti nem lesz 2 hónap szünet előtte. Jövő héten Amanda-t is hozok, szerintem ez is bele fog férni! :)
Szép adventet mindenkinek és a nagy hajtásban ne felejtsetek el örülni az életnek! :)
Hugs, kisses&Barbie songs
by me :D