I'm still here

Halihó!
Biztosan azt hiszitek, hogy eltűntem és feladtam a blogolást és így kész vége, ennyi volt. DE, mert általában én nálam mindig van egy de, szeretném jelezni nektek, hogy a fenéket tűntem el! Itt vagyok, élek s virulok, ugyan ismét kezd elborítani az egyetemi tanulnivaló halom, de kész vagyok visszatérni! Csak akkor némi aktivitást is szeretnék látni a másik oldalról...
Igen, jól olvastad. Nem azt szeretném látni, hogy megírom a bejegyzést és lesz neki 6 megtekintése azt csók, ennyi. Szeretném visszakapni a kommentjeimet, ugyanis egy éve kaptam az utolsót. :( Szeretnék újra beszélgetni az olvasóimmal.
Nem tudom pontosan, hogy milyen sűrűséggel tudnék írni. Szerintem kéthetente, legrosszabb esetben havonta mehetne a dolog. Én szívesen fáradozom azért, hogy működjön ez a dolog, de ahhoz TI is kelletek. Aktivizáljátok magatokat, olvasgassatok, írjátok oda, ha hülyeségeket írtam vagy simán ami eszetekbe jut! Névtelenül is tudtok kommentelni, nem fogom látni, hogy ki kicsoda, szóval csak nyugodtan.
A következő rendes rész érkezik a jövő hétvégén és egy tök jó könyvről fog szólni. :) Addig is, ha itt vagy és elolvastad ezt a kis írást, kommentelj valamit! Felőlem a lábméreted is lehet, csak szeretném látni, hányan vagyunk. :D
Pusszantás,
By me

Watch it: 16 Wishes (16 kívánság)

Sziasztok!
Mivel júliusban nem volt még bejegyzés, most pedig már augusztus van, így mindenképpen tennem kellett valamit az ügy érdekében, ugyanis az előző posztnak 30 megtekintése van, ami hosszú idő óta a legtöbb. :D (Komment még mindig nincs!)
 Ez a bejegyzés azért is különleges, mert ez az utolsó elem a listámon, tehát innentől kezdve megint nyitott a lehetőség, hogy ajánlásokat tegyetek a következő posztok témájára! :) Szóval JÖHETNEK!!!
 Természetesen nekem is van pár ötletem, de nyitott vagyok a javaslatokra.



Ez a film egy olyan alkotás, amihez vagy 16-nál fiatalabbnak kell lenned vagy emlékezned kell az előtte levő izgalomra, különben az egészet végig fogod feszengeni. Egy kedves, bájos tinifilm, ami a felnőtté válásról szól, de nem kell bele túl sokat képzelni.

- A sztori:

Abby Jenkins egész életében azt várta, hogy eljöjjön a tizenhatodik születésnapja. 16 pontos kívánságlistát állított össze az évek folyamán, és ezeknek a kívánságoknak a 16. szülinapján teljesülniük kell. Azonban a nagy nap reggelén elárasztják a házat a darazsak, így a család tulajdonképpen az utcára kényszerül, amíg a szakemberek meg nem oldják a problémát. Abby tajtékzik, hiszen így a tökéletes szülinap álomképe már reggel hétkor elúszott... egészen addig, amíg fel nem tűnik Celeste, Abby tündérkeresztanyja, aki egy 16 gyertyát tartalmazó dobozt ad át neki. A gyertyák meggyújtásával a kívánságok Abby listáján valóra válnak. A lányra egy mágiával és felismerésekkel teli nap vár, ugyanis a kívánságok veszélyesek is lehetnek, ha nem jól fogalmazod meg őket...

Szereplők:

- Abigail 'Abby' Jenkins:
 
Abby egy álmodozó, tervekkel és vágyakkal teli tizenegyedikes lány, aki a sulijában nem tartozik a legnépszerűbbek közé, bár elég sok barátja van. Nagyon örültem, hogy nem megint a stréber szálat lőtték el, mert az tényleg minden ilyen filmben benne van.
A lány természetesen olyan, mint bármelyik másik tini egy tetszőleges tinifilmben, szerelmes a suli legmenőbb srácába és az egyik évfolyamtársa a legnagyobb ellenfele. Ezzel nem is lenne baj, ha a kívánságai nem kifejezetten arra irányulnának, hogy ő kerüljön ki győztesen a cicaharcból, ugyanis elég szomorú, ha valaki csak azért vágyik valamire, hogy a másik nehogy megkaparintsa az adott dolgot.
Mivel a tizenhatot tölti, nagyon szeretne felnőtt lenni már, hiszen ő nem gyerek többé, jár neki a másféle bánásmód. Azonban azt nem érti még teljesen, hogy attól, hogy betölt egy bizonyos kort, nem lesz puff hirtelen felnőtt, valamint a felnőtt életet sem érti igazán, hiszen kívülről lehet, hogy csillogó és szabad, de amikor neki kell majd előteremtenie a lakbért, a kaját, takarítani, stb., akkor szerintem nosztalgiával fog visszagondolni naiv 16 éves énjére, akinek annyi gondja volt csak, hogy leckét kellett írjon és tanuljon. (Mielőtt meglincsel a tömeg: 19 vagyok, nem felnőtt, természetesen a  tanulás is munka, de egy év egyetem után azt kell mondjam, a 1-12. osztály, az pite a későbbiekhez képest, hiába van fizika-kémia-matek-történelem-izé.)

Abby szerepében Debby Ryan, aki egy jó adag cukiságot vitt a szerepbe. (Plusz az Abby-Debby majdnem ugyanaz. :D)

Abby ez alatt az egy nap alatt rengeteget tanul, önmagáról, a világról, tehát a sors fintora, hogy a kívánságától függetlenül tényleg érettebb lett.
Szimpi volt a karakter, tényleg érezhető volt a fejlődése, ami nem minden filmnél szokott ennyire erősen kijönni.

- Jay Kepler:

 Abby legjobb barátja, kiskoruk óta ismerik egymást és a srác mindenben támogatja a lányt. Emellett az ő vágyai kissé háttérbe vannak szorítva, de ő türelmesen kivárja, amíg rákerül a sor. Természetesen van az a pont, ahol az ő türelme is elfogy, hiszen nem lehetséges úgy élni, hogy mindig a másikat helyezzük előtérbe, néha szükség van arra is, hogy az ő akarata is érvényesüljön.
Jay a csendessége ellenére igen nagyratörő vágyakkal rendelkezik, évek óta dédelgetett álma, hogy ő legyen a diákelnök, azonban sose mert elindulni a választáson, hiszen nem rendelkezik elég ismerőssel-baráttal a győzelemhez, kivettetni magát pedig nem fogja.
A srác a tökéletes szomszédsrác típus, kedves, csendes jófiú, aki sose bántana meg senkit. Kicsikét unalmas, de hát istenem, nem lehet valaki egyszerre a megbízhatóság szobra és közben mindig meglepetést okozóan szórakoztató.

Jay

A vezetéknevét mondjuk nem tudom hova tenni, hiszen ez egy magyar vezetéknév basszus, a nagymamámat is így hívják. :D Oké, úgy magyar, hogy igazából német (Kepler a csillagász, tudod), de itthon is elég elterjedt, úgyhogy nagyon röhögtem, amikor meghallottam ezt a nevet.

- Celeste:

Abby tündérkeresztanyja, aki a lány számára az egész napot varázslatossá teszi. Mindenhol ott van a nap folyamán, a kívánságok teljesítése az ő dolga, így amikor Abby elfúj egy-egy gyertyát, biztos lehet benne, hogy hamarosan felbukkan Celeste is.
A karaktere engem egy nővérre vagy egy nagynénire emlékeztetett, aki támogatja az (unoka)húgát mindenben, egyengeti az útját, ahol tudja, de a nagy döntéseket meghagyja neki és hagyja, had essen csak pofára, úgyis abból tanul. Ja, meg néha mond ilyen nagy életbölcsességeket, amik persze totál közhelyesek, de ez egy amerikai tinifilm, tehát itt nagyot ütnek.

Celeste

Azt sajnálom, hogy az teljesen kimaradt a filmből, hogy pontosan hogyan is lett Abby tündérkeresztanyja, hogy működik ez az egész. Bennem rengeteg kérdést vetett fel. pl. Mindenkinek van tündérkeresztanyja vagy csak Abby-nek? Ha csak Abby-nek, akkor miért csak neki?
Ezekre például lehetett volna választ adni, de sajnos elsikkadt ez a rész Abby felnövésének története közben.


- Krista Cook:

Abby ősellensége, aki harmadikos koruk óta keseríti meg a lány életét, hiszen minden létező platformon le akarja győzni, hogy megmutassa, jobb nála. Természetesen Abby-t sem kell félteni, hiszen a kívánságai egy része kifejezetten Krista idegesítésére irányul.
A lányok közti ellenségeskedés azért is érdekes, mert Abby-nek fogalma sincs, hogy mivel érdemelte ki a lány olthatatlan gyűlöletét. Szerencsére a film nem hagy minket a homályban tapogatózni, kiderül ez is, bár az indok nekem elég kevés lett volna ahhoz, hogy valakit 8 éven át szívassak. Megbeszélni sokkal egyszerűbb lett volna. Jó, mondjuk egy harmadikos nem fog odamenni lelkizni a másikhoz, amikor éppen haragszik rá.
Külön érdekes, hogy a két lány ráadásul pont egyidős, ugyanazon a napon van a szülinapjuk, így a szülinapjaikat is be tudták vonni a versengésbe, pl. kinek mennyire szuper ajándékai vannak, kinek jobb a bulija, stb.

Krista

Picikét visszás volt számomra, hogy a "gonosz" lány színesbőrű, mert ezt csomószor ellőtték már és szerintem egyrészt korrektebb, másrészt realisztikusabb lett volna, ha egy fehér lány gonoszkodik egy fekete főszereplővel. De csak tipp.

- Logan:

A suli legnépszerűbb sráca és nem fogjátok elhinni, de... *feszültségkeltés*




Abby és Krista versengenek a figyelméért, vagyis a klisémérő eszközöm kiakadt ezzel az infóval. Mást nem is kell mondani róla, a szerepe kimerül abban, hogy sétál a folyosón nagyon menőn, beszél mindkét lánnyal, aztán a végén választ közülük. Oké, a vége is klisés, ki tudjátok találni. Nem, nem a legegyértelműbb, de a második tippetek be fog jönni.

Logan

 Összességében:

Őszintén nem igazán tudom, hogy mit kéne mondanom róla. :D Vannak benne jól eltalált részek, de annyira nem lett egy nagy durranás, hogy mostantól ezt nézzem minden hétvégémen. Persze, aki 16 alatt van, annak egy varázslatos új világról fog szólni a film, hiszen 16 fölött már közel a felnőttség (jogi) korhatára, úgyhogy ők tudnak azonosulni Abby-vel.
Itthon mondjuk a 16. szülinapnak nincs akkora kultusza, mint az USA-ban, szóval a nem amcsi közönség kicsit értetlenül tud ülni a film előtt, hogy ebből most miért is kell ekkora ügyet csinálni? Kint meg tökéletesen visszaadja a várakozást, hiszen ott például 16 éves korodtól lehet jogsid meg hasonlók, úgyhogy tényleg egy mérföldkő.
Kedvenc szereplő: Mindenkiben találtam valamit, amihez tudok kötődni, úgyhogy nem tudok kiemelni senkit sem. Abby-t eléggé pofán vágta az élet, ami mostanában különösen aktuális számomra ( :( ), Jay a háttérbe volt szorítva, amit megtapasztaltam már sokszor, Krista versengése egy az egyben ugyanaz, amit a legjobb barátnőmmel csináltunk általánosban, csak mi az ötöseinket számolgattuk, hogy kinek több és nem utáltuk egymást. :D
Legrosszabb szereplő: Igazából senki, bár én Logan-t kihagytam volna a filmből, mert semmit nem csinált és biodíszletnek meg minek oda? :D
Kedvenc jelenet: Amikor Abby kívánságai teljesülnek, mert mennyire király már. :D
Legrosszabb jelenet: Amikor Abby szülei teljes érdektelenséget tanúsítanak egyetlen leányuk problémái iránt.
Kedvenc idézet: "Az emberek általában nem tudják, hogy mit akarnak." Közhelyes életigazság, de nem baj. Tetszik és kész.
Kiknek ajánlom: 16 éven aluliaknak vagy tinifilm rajongóknak, akik még hisznek a varázslatban.
Kiknek nem ajánlom: Megkeseredett embereknek, mert őket idegesíteni fogja a filmből áradó naivitás és csillámpor.



ÉSSSSSSSSS ezt is megértük, a lista ezennel teljes lett, kivégeztem minden elemet, KÜLDJED AZ AJÁNLÁST, HOGY MIRŐL OLVASNÁL SZÍVESEN!!!!!
Aki lusta kommentelni, hogy miről akar olvasni, annak először is ejnye-bejnye, másrészt a maradék fél hónapot élvezzétek ki, amíg nyár van! :)
Puszi&peace
by me

Might Read&Watch it: Pretty Little Liars (Hazug csajok társasága)

Sziasztok!
Ugyan egy komment nem érkezett az előző posztra, de azért én itt vagyok megint. Remélem, ez kicsit nagyobb népszerűségnek fog örvendeni.




A Pretty Little Liars mára az egyik legnépszerűbb sorozattá nőtte ki magát. A 2010-ben indult amerikai sorozat 7 évadot élt meg, tavaly tavasszal lett vége, bár itthon még csak az ötödik évad ment le a TV-ben. A magyar rajongók egyelőre fellélegezhetnek, az utolsó két évad szinkronizálásáig még ugyan várni kell, de számukra még nem ért véget a sorozat. :)
De miről is szól, hogy ennyire lázban tartja a világot?

- A sztori:

Aria, Hanna, Emily, Spencer és Alison a legjobb barátnők voltak. Ők voltak Rosewood csajbandája, mindenki ismerte őket. Egy nyári éjszaka azonban az életük örökre megváltozik, ugyanis Alison eltűnik. Ha ez nem lenne elég, a történtek után egy évvel a többiek SMS-eket kezdenek kapni egy bizonyos "A"-tól, aki ismeri az összes titkukat, amit csak Alison-nak mondtak el, és azzal fenyegeti őket, hogy ha nem teszik azt, amit mond, hamarosan az egész város is tudni fog a sötét kis dolgaikról. A 4 lány természetesen a nyomára akar bukkanni a titokzatos zaklatónak, főleg miután előkerül Alison holtteste. Ha nem Ali üzenget nekik, akkor ki? Ki az, aki minden titkukat tudja?

 Szereplők:

 - Alison DiLaurentis:

 Alison volt a lánybanda központja, egyben a suli legnépszerűbb csaja és méhkirálynője. Az angyali kinézete ellenére (szőke, kékszemű) igazi manipulátor volt. Mindig tudta, hogy pontosan mivel érje el a célját, kiket kell megkeresnie vagy megfenyegetnie. Ahhoz, hogy mindig ő kerüljön ki győztesen a különféle helyzetekből, nagyon helyén kellett legyen az esze, így mondhatjuk, hogy Alison a sorozat egyik legokosabb karaktere volt.
Érdekesség, hogy egyszer említi a lányoknak, hogy milyen bájos lenne hirtelen meghalni fiatalon, mert így a teste mindig gyönyörű maradna. Plusz ha még titokzatos is lenne a halála, akkor ő teljes életet élt, mert így nem fogják elfelejteni. Tessék, megkapta, 15 évesen el is tűnt, aztán kész.

Alison

Alison a pilot epizódot leszámítva csak visszaemlékezésekben tűnik fel, így a lányok jelenének csak ilyen szinten része.
A sorozat egyik központi kérdése, hogy Alison-t ki ölte meg, azonban erre sem olyan egyszerű a válasz. A lány ténykedése miatt igen sok ellenséget tudhatott magáénak, tehát a gyanúsítottak listája elég hosszú. Tulajdonképpen a csaj tényleg tudott valamit, hiszen a halála után is része maradt a város életének, ami nem kis teljesítmény.


- Emily Fields:

A tehetséges úszólány a legnormálisabb és legátlagosabb a bandából, mind öltözködésben, mind gondolkodásban. Viszont messze ő a legérzékenyebb, ő veszi legjobban a szívére a dolgokat, noha nem mindig mutatja ki a fájdalmát.
Emily karakterének nagy szeglete a leszbikussága, amit többen többször kihasználnak, köztük Alison is, aki pedig igen közel állt Em szívéhez. Személy szerint nekem tök szimpatikus, hogy bevontak egy ilyen karaktert is, ráadásul az egyik főszerepbe, ugyanis általában a meleg karakter valamelyik mellékszereplő vagy a mű felénél kiderül, hogy nem is meleg és vonzódni kezd a főszereplőhöz, ami nonszensz, mert nem így működik a dolog.

Emily

 Titkai is főleg a szexuális beállítottsága körül forognak, például az aktuális párja személyéről.
Emily A egyik kedvenc SMS-partnere, rengetegszer kapott csak ő üzenetet, ráadásul egyszer A meg is írja, hogy Emily a "kedvence" a lányok közül, ami nem hiszem, hogy egy megtisztelő cím. :D


- Spencer Hastings:

 Spencer, aki férfineve ellenére lány, a céltudatos, mindig szervezett tag a csoportban. A nyomozást is főleg ő mozdítja előre, a 4 lány közül ő a legokosabb, valamint a szorgalma is nagy segítség ilyenkor.
Spencer a jókislánysága ellenére valamit nagyon elrontott, nevezetesen azt, hogy a nővére pasijával kavar, ami minden, csak nem jó.  Ez természetesen bőven elég zsarolási alap.
Spencer amellett, hogy a saját nővére bizalmának elvesztésétől tart (tök jogosan), még az életéért is aggódhat, ugyanis ő A fő fenyegetettje, ő kapta a legtöbb olyan SMS-t, ami arra utal, hogy A meg akarja ölni őt. Érdekes adalék ehhez, hogy Alison és Spencer viszonya sem volt felhőtlen, tehát A tulajdonképpen továbbviszi kettejük konfliktusát.

Spencer

Az nagyon becsülendő benne, hogy az A- balhé mellett is éli a saját életét, próbál a jövőjére koncentrálni. A szülei ügyvédek, ő is hasonló irányban gondolkodik tovább.


- Hanna Marin:

 Hanna mindig is a csapat fekete bárányának érezte magát, ugyanis eleinte a vékony lány igen duci volt, így álmában sem gondolta volna, hogy a többiek akár csak szóba állnak vele. Hanna sokáig bulimiás volt (azaz hánytatta magát, hogy fogyjon), így hamarosan ő is karcsú lett. Az Alison-nal való hasonlósága miatt Ali eltűnése után kb átvette Alison helyét a városban, ő lett a népszerű szőke lány.
Hanna legfőbb titka az, hogy néha hobbiból elcsen dolgokat a boltból, főleg kiegészítőket, esetleg ruhákat. Vagyis mondjuk ki, Hanna bizony lop, ami miatt már le is bukott egyszer, még rendőrségi ügye is lett belőle. Ennek oka egyrészt az, hogy fenn tudja tartani a menő csaj imidzset, amit nyilván csak márkás cuccokkal lehet, másrészt édesapja figyelmét próbálja felkelteni a balhékkal, aki nem figyel rá eléggé.

Hanna

Hanna abban is átvette Alison szerepét, hogy a többi lány titkait ő tudja meg először, ami ugye eddig Ali kiváltsága volt, ő fogta össze az ötöst, mint mindenki titkainak őrzője.
Hanna Spencer után a második legkedveltebb célpontja A-nak.

- Aria Montgomery:

 Aria a leglazábban kapcsolódó barátnő, ugyanis már Alison-nal sem volt olyan szoros a barátsága, a lány eltűnése után pedig elköltözött a családjával, csak később tért vissza Rosewood-ba. Pont emiatt őt zaklatta A a legkevesebbet, mivel ő nem volt annyira nagyon jóban a többiekkel.
Aria a banda művészlelke, akinek a párkapcsolata sem szokványos. Egy bárban ismerkedik meg a megnyerő Ezra-val, akiről azonban kiderül, hogy az új angoltanáruk. Aria azonban így is folytatja a viszonyt, ami tökéletes alkalom A-nak, hogy felhasználja ellene.

Aria

Aria-nak a többi lánnyal sem túl szoros vagy éppenséggel jó a kapcsolata, a többiek őt tartják a leginkább álszentnek és kétszínűnek maguk közül. Ez megmagyarázhatja, hogy A miért Aria-t kereste meg először, hiszen ha Aria a leghazudósabb, akkor A-nak, aki a hazugokra vadászik, fontos ember a bandából.

- A:

 A lányok zsarolója, aki valahogy képes őket megfigyelni és mindig pontosan tudja, hogy merre járnak éppen és általában legalább egy lépéssel előttük jár. Okos, kegyetlen, ugyanakkor nagyon szeret játszadozni is, hiszen ha mindent tud róluk, nevezetesen például, hogy éppen hol vannak vagy hogy mit terveznek, akkor ha meg akarja ölni őket, akkor kb egy hét alatt elintézhette volna a dolgot.
A kiléte az egész sorozat központi kérdése, bár remélem azzal nem árulok el nagy titkot (:D), ha elmondom, hogy nem egy A létezik, a mániákus zsaroló szerep öröklődik, így valahányszor lelepleznek egyet, biztosak lehetnek benne, hogy nemsokára újra ott villog az újabb SMS a mobiljukon.

 - Különbségek a könyv és a sorozat között:

 Tuti vannak olyanok, akik azt sem tudták, hogy létezik könyvváltozat, nekik mondom először, hogy igenis, van könyv, az az alapja. Sara Shephard egy amerikai író, aki ezzel a könyvsorozatával futott be, ami nem kevesebb, mint 16 könyvet tartalmaz, tehát ha olvasni akarsz és szereted a sorozatot, hajrá! Mondjuk nehezítő tényező, hogy csak az első két kötet van meg magyarul, de ha beszélsz angolul, akkor ez sem probléma. :D
Mindezek után nézzük akkor a különbségeket.

• A legfontosabb rögtön az, hogy a négy lány Alison eltűnése után elhidegül egymástól, nem tartják fenn a barátságot, tehát a sorozatbeli csajbanda nincs meg a könyvben. 
• Aria titka nem az Ezra-dolog, ugyanis a könyvben igen hamar lerendezik, mivel a rendőrség letartóztatja a férfit kiskorúval folytatott kapcsolat miatt.
• Emily kapcsolatai még bonyolultabbak a könyvben, mint a TV műsorban.
• Plusz még pár másik dolog, de ahhoz minden szereplőt ismerni kell, úgyhogy laikusoknak nem kezdem el magyarázni.

Összességében:
 
 A horror-thriller műfaj nem igazán kecsegtető érzékeny kis lelkemnek, de a könyvsorozat jóval light-osabb, nincsenek ijesztő zenék és hangok, se hullák a képernyőn, tehát ha érdekel és félős vagy, akkor először azt!
Nyilván más élményt ad, ha előtte olvasod a könyveket, hiszen akkor a sorozatos izgulás kizárva kb, mert a fő részek azért megvannak mindkét feldolgozásban. Én először a TV-verziót javaslom és utána a könyvet, vagy ha ijedős vagy, akkor először a könyvsorozat első része és utána a TV-s.
Ajánlom, ha szereted a tini horror-thrillert és azt, ha ugyanazzal a balhéval nyomnak le több évadot, jelen esetben az A utáni nyomozással, ami bármennyire is csavaros, az alapja minden évadnak az, hogy az aktuális A-t kutatják, ami ötödjére már elég uncsi tud lenni.
Nem ajánlom, ha félsz vagy könnyen megijedsz, esetleg egy átlagos tinisorozatot néznél. Akkor indítsd el inkább a Pletykafészket.
Szerencséd, ha szereted a rajongói oldalakat, ugyanis a magyar oldalt itt találod. Ha el akarnád kezdeni, itt még a részek is fent vannak.

Érdekességek:
 

• A sorozatban szereplő színésznők többsége nem a karaktere szerepére jelentkezett. pl. Aria és Alison megszemélyesítője Hanna-t akarta eljátszani
• Spencer a nézők kedvence.
• A sorozat rengeteg díjjal büszkélkedhet, köztük például a Teen Choice Award-dal, ami az USA-ban egy rangos díj.
• A sorozat főcímdalának születése egyáltalán nem a sorozathoz kötődik. A dal a The Pierces nevű banda Secrets című dala, amit nevezetesen a Hanna-t alakítő színésznő javasolt a rendezőnek, mivel a forgatókönyvről rögtön a dal jutott eszébe.
• Úgy írtam meg ezt a bejegyzést, hogy egy részt se láttam a sorozatból és a könyvet se olvastam. :D Az egyetlen kapcsolatom az volt vele, hogy az Episode nevű játékban elolvastam a nagyon kitekert változatát, amiben az olvasó is alakíthatja az eseményeket. A játékot ezúton ajánlom mindenkinek, bár angoltudás kell hozzá erősen!

 Nagyon remélem, hogy a PLL fanok is elégedettek ezzel a bejegyzéssel, igyekeztem, hogy laikusként is értékelhetőt írjak. Lehet, hogy valamilyen infót rosszul írtam le, ez esetben kérem KULTURÁLTAN jelezni. Kösz.
A bejegyzés végén csak annyit szeretnék, hogy elérkeztünk oda, hogy még egy elem van a listámon, ez is érkezik majd a következő két hétben, utána pedig ajánlások jöhetnek! :)
Addig is tessék élvezni a nyarat, akkor is, ha szakad az eső. :D
Jók legyetek,
by me

Might Watch it: Mirror Mirror (Tükröm, tükröm)

Sziasztok!
Tudom, hogy túl vagyunk a 2 hónapos időhatáron, azonban kitört a nyár, levizsgáztam mindenből, úgyhogy jelenleg képesnek érzem magam arra, hogy írjak. Mindenképpen be akarom fejezni a listát, amiből még mindig van hátra 2 tétel, illetve utána jöhetnek az ajánlások dögivel. :)
Továbbra sem kaptam választ a Facebook-oldalas dologra, de nem adom fel. Innentől a saját kezembe veszem az ügyet és majd akkor eldöntöm én, hogy legyen-e vagy nem.
Mindezek után, térjünk a lényegre.



A film megnézése előtt úgy gondoltam, hogy nem fog tudni sok újat mutatni nekem, hiszen ez is egy Hófehérke feldolgozás, nem tudnak rajta akkorát csavarni, hogy meglepő legyen. Tévedtem, mert bár valóban követte az eredeti történéseket a rendező, az elejétől kezdve érezhető volt, hogy ez valami más lesz. A látványvilág önmagában egy új nézőpontot ad, illetve sikeresen belecsempésztek pár új dolgot is, amik azonban nem zavarták meg az alapsztorit, tehát pluszpont.

- A sztori:

 Most komolyan írjam le? Úgyis tudod, miről szól. :D




Na jó. De csak mert rendes vagyok.




Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság. A királyi párnak egy nap született egy gyönyörű kislánya. Haja fekete volt, mint az ében, az ajka vörös, mint a vér, a bőre pedig fehér, mint a hó. El is nevezték Hófehérkének.... hogy aztán a mostohaanyja minél több ezzel kapcsolatos poént tudjon elsütni. Az új királynő életének legfőbb célja, hogy a legtöbb partit és társasági eseményt ő rendezze, valamint, hogy Hófehérke önbizalmának letörésével hivatalosan is az övé legyen a királyság. Ez a film nem az ártatlan és naiv királylányról szól. Ez egy szadista mostohaanya és egy megkésett tinédzserkori lázadáson áteső lány viharos kapcsolatának története. Vagy ahogy én hívom, a szürrealista Hófehérke.

Szereplők:

- Királynő:
  
Körülbelül a negyvenes évei elején járhat és igen rosszul viseli, hogy a szépsége kezd megfakulni. Érdekes módon, Hófehérke, mint vetélytárs ebben a tekintetben nem jelent meg, kettejük konfliktusa kizárólag arra korlátozódott, hogy ki a jogos uralkodó.
A királynő mindent hajlandó bevetni annak érdekében, hogy minél tovább fiatalnak látsszon, az egyik jelenetben magát a fiatalító kúrát is megnézhetjük, ami enyhén szólva bizarr és undorító.
Másik különbség az eredetihez képest, hogy itt tényleg volt varázsereje, vagyis jóval több dologra volt képes, minthogy egyszerűen megmérgezzen egy almát és öreggé váljon. Bájitalok, talizmánok, mágikus átjáró, minden volt, ami igazán illett ehhez a színpompás látványvilághoz.
Őszintén szólva, nehéz volt komolyan venni, hogy ő gonosz, inkább egy becsavarodott és unatkozó középkorú nőnek tűnt, akinek annyira unalmas az élete, hogy legfőbb szórakozása a hülye jelmezekben való parádézás.

Igazából csodálom, hogy Julia Roberts elvállalta ezt a szerepet.

Az állítólagos hatalommániája is kicsit mondvacsináltnak tűnt, ha ennyire veszélyezteti őt Hófehérke, akkor az eddigi 10 év alatt, amíg a csaj halott apja helyett kormányzott, simán megölethette volna a mostohalányát. Nem azért, de egy 6-8 éves kiscsajt nem olyan nehéz eltenni láb alól, ha akarja. Nekem úgy tűnt, hogy Hófehérke jelenléte is szükséges neki a boldogsághoz, leginkább azért, mert így szívathatja, csipkelődhet vele és érezheti, hogy újra és újra győz.
Én hiszek benne, hogyha Hófehérke az elején nem olyan töketlen, akkor simán lehetett volna köztük egy normális viszony, talán a királynő egyenrangú partnerként kezelte volna és nem könyvelte volna el egy inkompetens bolondnak. De csak személyes tipp.

- Hófehérke:

Eleinte nagyon idegesített. "Kedves vagyok, aranyos, a szobámban kuksolok egész nap, mert a mostohaanyám azt mondta, hogy nem vagyok jó semmire, fullra nem tudok semmit az országomról, de azért én vagyok a főhős." Kb így. Ezzel nem is lenne semmi baj, azontúl, hogy idegesítő, de az, hogy ezután szinte egyik pillanatról a másikra 180 fokos fordulat és ő lesz a rosszkislány, na azt nem veszem be.
Az önbizalma is elég fura ennek a csajnak, mert egyik pillanatban jaj ő nem jó semmire, következő pillanatban meg kirabol valakit. Valami nagyon nincsen rendben itten...
A szerelmi szál aranyos volt amúgy, tök ártatlanul indult, rengeteget bénáztak mindketten, ami szimpi volt.

Lilly Collins, mint Hófehérke.

Egy dolog volt, ami viszont tökre dühített. A film 2012-es, a kedvenc sorozatom, amit már emlegettem párszor, 2011-ben jelent meg a TV-ben. (Egyszer volt, hol nem volt) Nagyon szomorúnak tartom, hogy a sorozatban megismert egyedi és úttörő bandita Hófehérkét egy az egyben lemásolták a filmben. Pont attól volt újszerű a sorozat, hogy addig mindenki egy kedves és ártatlan Hófehérkét ismert, ott pedig Snow simán behúzott a hercegnek, ha kellett. Itt is kb. ugyanezt láthattuk, ami nekem nagy szívfájdalmam, mert ennek a 2.0.-s bandita királylánynak nem tudtam örülni. :/ Már láttam egyszer valahol.


- Herceg:

Egy szomszédos királyságból keveredett ide, azonban az első benyomásai nem lehettek túl pozitívak, hiszen kirabolják, így kerül a királyi palotába, hogy igazságszolgáltatást kérjen. Végtelenül jóindulatú és udvarias, elviseli a királynő hóbortjait, ugyanakkor ő is lehetne bőven erélyesebb, ha tetszik neki Hófehérke, akkor kapja derékon, kérje feleségül vagy hívja randira, oszt csá. Nem, ő addig szerencsétlenkedik, míg a csajnak nyoma vész, mert elküldték a vadásszal sétálni egyet az erdőbe...
Voltak jó jelenetei, de azt nem mondom el, mert spoiler-gyanús.

Prince Charming

- Törpék:

Na ez az a pont, ahol pláne borul a papírforma, ugyanis ezek a törpék ártatlan erdei utazók kifosztásából tartják fenn magukat. Bányászat? Ugyan kérlek, ez sokkal jobb meló.

Szomorú, egyben fontos adaléka a törpék sztorijának, hogy mivel mások, mint az emberek, kiutálták őket a településekről, ezért kényszerültek az erdőbe, valamint a munkájuk elhagyása miatt lopásból kell megélniük.

Most pedig figyelj, mert fontos rész jön. Az, hogy valaki más, az nem bűn. Nem tehet róla, nem az ő hibája. Ha te nem tudsz vele barátkozni vagy szeretni, az rendben van. De kötelességed elfogadni úgy, amilyen, nem bántani, nem leszólni, nem beleszólni az életébe csak azért, mert valamiben más. Neked sem esne jól, tehát te se rekessz ki másokat emiatt. Kerüld el, ha máshogy nem megy, de nem kell direkt konfliktust szítani!



Összességében:

Sok kritikát olvastam erről a filmről, mielőtt megnéztem. Kb egyenlőre jön ki a pozitív és a negatív kritikák száma, tehát úgy voltam vele, hogy hát innentől ki vagyok segítve, valószínűleg annyira alternatív, hogy megosztja a nézőket. Pedig amúgy nem is, mert más volt, de nem annyira, mint amennyire vártam.
A látványvilága nagyon rendben van, szépek az élénk színű ruhák az amúgy full szürke tájban, szóval emiatt hatalmas pirospont.
A filmnek két olyan tulajdonsága van, ami azonban igen fájó volt számomra. Az egyik a műfaj kérdése, a másik pedig a koppintás a kedvenc sorozatomból.
Műfajilag vígjáték, ezzel nincs is baj, azonban van különbség a vicces vígjáték és a bárgyú vígjáték közt, ez pedig egyértelműen az utóbbi lett. A poénnak szánt dolgok általában kínosan erőltetettek lettek, tehát talán összesen egy jelenet volt, amin őszintén mosolyogtam. A többin vagy szörnyülködtem vagy hidegen hagyott.
Másik, mint már írtam, a bandita Hófehérke karakter egy koppintás. Emellett sajnos igen sok elem van, ami valószínűleg szintén az OUAT-ból jött. Pl. harc a herceggel, királynő tényleges varázsereje, badass törpék, stb.
A "kedvenc" koppintásom a "Kész vagy megfizetni a varázslat árát?" mondat volt, ami egy az egyben lopás a "Minden varázslatnak ára van" OUAT alapigazságról,  ami a sorozat egyik védjegye is egyben.
Ezektől eltekintve nem vészes, egyszer meg lehet nézni, bár engem nem kötött le túlzottan, simán megállítottam és elmentem enni a felénél, mert annyira nem tudott meghatni a filmbeli dráma. Mondjuk ez betudható annak is, hogy egy ismert történet 129. feldolgozása kb, tehát újat elenyésző százalékban mutat.
 Kedvenc szereplő: Lilly Collins szép Hófehérke volt, úgyhogy ő. :) Meg amúgy a királynő is inkább komikus volt, mint gonosz.
Legrosszabb embör: A királynő első számú ugráltatottja. Engem idegesített, hogy mindenhol ott van.

Kedvenc jelenet: Az elején a montázs, amikor megtudjuk az előzményeket, de a királynő szarkasztikus stílusában.
Leginkább elbénázott rész: Nem is elbénázott, hanem furcsa és abszolút logikátlan. Az almás jelenet utáni részt nem tudtam értelmezni, mármint ha valaki végignézi azt, amit Hófehérke ott, akkor nem hiszem, hogy utána éppen táncikálni és énekelni kezdeni a következő logikus lépés. Pláne ezt  énekelni. Nem rossz, ne értsetek félre, de ezt a szöveget én is megírom, plusz a refrén egy idő után az agyadra megy, pláne, hogy úgyis ezt fogod dúdolgatni a nap további részében, úgyhogy KATTINTANI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE! :D
Kedvenc idézet: "A gyengeség csak akkor gyengeség, ha te is annak gondolod." Ha éppen motiválatlan vagy, nyugodtan tedd ki a faladra. Jól jöhet.
Kiknek ajánlom: Akik ismerik a Hófehérke sztorit, látták a Disney verziót vagy a mostani új változatokat és még nem unják. Jó buli lehet összehasonlítgatni őket. Ezenkívül a művészlelkek értékelni fogják a szemet gyönyörködtető látványt.
Kiknek nem ajánlom: Aki egy nevetős vígjátékot akar nézni, az kerülje. Nem vicces. Meg ha hidegrázást kapsz az elvont dolgoktól, akkor is ajánlatos más néznivalót keresni.





Mindezek után már csak annyit, hogy remélem tetszett a bejegyzés, illetve nem tűnt el a blogról mindenki! Fogok írni nemsokára, talán még a héten, ha nem leszek lusta, következőnek jön a PLL! :)
Addig is puszi-pacsi-stb. mindenkinek, jöjjenek a kommentek, hogy érezzem a törődést! Cserébe válaszolok rájuk, hogy ti is érezzétek a törődést! :D
Jók legyetek! :)

Kis Családom Book Tag

Sziasztok!
Egyrészt utólagosan is boldog húsvétot, másrészt nyugalom, a következő bejegyzés készül, csak kismillió dolgom van a következő hetekben, úgyhogy még pici türelmet kérek. Köszi.
Mivel múltkor egy árva kommentet nem kaptam a kérdésekre, amiket feltettem, ezért új trükkhöz folyamodom. A Facebook-page-es dolgot szavazásra bocsátom (tekints jobb felülre), a tag-es bejegyzéseket meg önhatalmúlag csinálni fogom, mert fun és kb. 20 perc egyet összedobni, ennyi időm meg nekem is van. :D


Elsőnek azért ezt választottam, mert régóta szemezek vele és szerintem tök ötletes, meg tudok válaszolni a kérdésekre is, úgyhogy hajrá. A bejegyzés ötlete innen származik, amennyiben kedvet kaptál hozzá és van blogod, te is válaszolhatsz. :)

Játékszabályok:

• Vedd számba a családodat és válaszold meg a rád vonatkozó kérdéseket.
• A játék közösségi, szóval bárkinek tovább adhatod és bárkinek jogában áll visszautasítani a kitöltést.
• Szabadon is vihető, ha senki nem hívott meg, de kedved van velem játszani.
• Kötelező feltüntetni a játék kezdőoldalát – a Hagyjatok! Olvasok! blogot, linkkel együtt, hogy a teljes kérdéskör eljusson mindenkihez! (Feltüntettem. Ott van az "innen" szóban. :D )

 Hogy mindenkinek világos legyen, én válaszolok az összes kérdésre, nem az adott családtag. Egyszerűen arra vonatkoznak a nevek, hogy azokra válaszolsz, amilyen családtagod van.
Tehátakkor.

Végül is, csak 4 évvel vagyok lemaradva. :D

Én

– Melyik a legrégebben kedvenc könyved?

 Mindenképpen az Agnes Cecilia. Ahogy a posztban is írtam, egy barátnőmtől kaptam 10. szülinapomra és azóta vagyok mániákus olvasó. Nagyon komplex dolgok vannak beleszőve abba a kis könyvbe és hiába van gyerekkönyvnek minősítve, amikor pár éve újra a kezembe került, majdnem elbőgtem magam párszor. Értelmes, mély gondolatokkal teli, de ugyanakkor nagyon felemelő. Ha a gyerekedből könyvmolyt akarsz nevelni, vedd meg neki ezt a könyvet!

Kisebb testvér:
FIÚ – Mesekönyv, amit nem szívesen olvastál / olvasol?


Hm. Ezen el kell gondolkodni, mert viszonylag régen olvastam mesekönyvet. *5 perc gondolkodás után* Viszont. Van egy 7 éves öcsém. Úgyhogy abból indulok ki, hogy mi az, amit neki utáltam felolvasni. Ez pedig nem más, mint a csodálatos Anna, Peti és Gergő sorozat, ami elsőre nagyon cuki, de harmadszorra már rohadtul unod és nagyon idegesít, hogy ez egy ilyen hú de tökéletes család.
Mivel azonban két öcsém van, kaptok egy bónusz második választ is. :D Amikor kicsi voltam volt egy állatos mesekönyvem, amit imádtam, a szüleim azonban gyűlölték, de hát egyetlen kislányuknak hajlandóak voltak olvasni belőle. Mikor megkérdeztem kb. 16 évesen, hogy miért utálták ennyire, a kezembe nyomták, mondván nézzem meg magam és miután beleolvastam, rá kellett jöjjek, hogy az egész tőmondatokból áll és eszméletlen bárgyú. Tehát ma már azt se lapozgatnám szabadidőmben! :D

Szülők:
ANYA – Anya vagy apa miatt olvasott könyv? Ő javasolt, az ő kedvence vagy csak ő vette neked ajándékba!
 
Hú, hát először is, tudnotok kell, hogy Apa nagyon indiánmániás, tehát van itthon pár ilyen témájú könyv. Ezek közül az egyik a Hiawata, ami egy indián eposz és néhány éve apukám a kezembe nyomta, hogy ebből mesélt nekem mindig, ha kicsiként nem akartam elaludni. Nyilvánvalóan nem emlékeztem rá, de kíváncsi lettem, úgyhogy elkezdtem. Az eleje egész jó volt, aztán a közepe felé megakadtam, meguntam és leraktam kb. 5 hónapra... Apa viszont nagyon sokat kérdezgette egy idő után, hogy hát már sose fogom befejezni szegényt, úgyhogy erőt vettem magamon és elolvastam végig. Visszagondolva rá nem azt mondom, hogy futkos a hideg a hátamon, de azért nem fogom törni magam, hogy hasonlóakat olvassak.

APA – Melyik az a könyv vagy könyvsorozat, amit jobban szeretsz filmben vagy tv sorozatban?

 Hú, hát ebből van egy pár. :D De csak kettőt írok le.
 Először is a Neveletlen hercegnő sorozat, aminek a könyvváltozata se rossz, de azért mégiscsak a film volt az, amelyikbe első látásra beleszerettem és akárhányszor, ismétlem akárhányszor képes vagyok újranézni. #annehathawayisthebest
A másik meg, ami nagyon meglepett, az az, hogy Bridget Jones története mennyire élvezhető filmen, miközben a könyv konkrét dögunalom és kínszenvedés. A harmadik filmet még nem láttam, de tervben van.

Anyai nagyszülők:
NAGYMAMA – Melyik a kedvenc 100 évnél régebben íródott könyved?

Ez valami kötelező lesz. :D Nem igen olvastam más régi könyvet. Na nézzük. Most valami nagyon intellektuálisat kéne mondani, de nem fogok. Basszus, nincs is olyan könyv, ami 100 évnél régebbi és tetszett volna vagy egyáltalán olvastam volna. Vagy csak nem emlékszem.
Na jó, van egy ilyen "fogjuk rá" könyv. Visszagondolva, A kőszívű ember fiai olvasása közben annyira nem szenvedtem, mert egész értékelhető mennyiségben szerepelnek benne lányok és ez 12 éves énemnek elég volt ahhoz, hogy ne végigszenvedje a nyári kötelezőt, hanem minimálisan élvezze is.

NAGYPAPA – Melyik 100 évnél régebben íródott könyvtől kapsz frászt?

 Hujjuj. Most mondhatnék ilyen töris belsős poénokat, hogy Párhuzamos életrajzok meg egyéb ókori csodák, de leszek rendes és nem mondok. :D Ami nagyon kiakasztott, az az  Egri csillagok volt 5.ben, eszméletlenül szenvedtem vele, aztán valahogy utólag megszerettem. Egyébként bármelyik orosz realista művel ki lehet kergetni a világból.

Apai nagyszülők:
NAGYMAMA – Melyik az a könyv, amit imádsz, de antikvár / örökölt / nagyon régi kiadású példány?
 
Az Abigél kb. 14 éves korom óta az egyik olyan könyv, amit bármikor újra el tudnék olvasni, viszont nagyon nagyon régi kiadásban van meg, úgyhogy a borítója már alig van a helyén. Ha a kezembe kerül, mindig nagyon óvatosan fogom és úgy olvasok! :D

Kedves (barát)
 - Melyik a legutóbbi új kedvenc könyved vagy könyvsorozatod?

Egyértelműen a Lélektársak-trilógia. Könnyed, bájos, szerelmes, ugyanakkor van benne akció és varázslat bőven, tehát igazi Jolly Joker minden alkalomra. De az Időtlen szerelem- trilógia is megér egy pár elolvasást, legalábbis én imádtam. Filmben is.

Bónusz családtagok:
„perverz” NAGYNÉNI – Melyik a kedvenc erotikus könyved, könyvsorozatod?

 Wow. :D Ezen el kell gondolkodni, hogy olvastam-e ilyet egyáltalán. :D És basszus, olvastam. (Lebuktam. :D) 
Asszem 16 voltam, amikor a kezembe került Meg Cabot: Váltságdíj a szívemért című csodaműve, ami úgy hirdeti magát, hogy Mia, a neveletlen hercegnő sorozatból az írója. Középkori lányregénynek indul, aztán OMG, vannak benne ejnye-bejnye részek rendesen. Ha esetleg azt forgatod a fejedben, hogy kéne valami ilyesmit olvasni, akkor ezzel kezdd! Nem durva, inkább aranyos, de igen részletes néha. Történelmi tündérmese, némi enyhe 18+-szal, tehát ha elmúltál 16, akkor nyugodtan. Előtte azért ne.

„perverz” NAGYBÁCSI – Melyik szex magazinnal van közös történeted? (csak láttad az újságosnál, vetted valakinek ajándékba, belelapoztál kíváncsiságból vagy havonta megvásárolod)

   Szerencsére, ilyet még nem olvastam. :D Természetesen nem vagyok vak, tehát az újságosnál látom, amit látok, tehát én is láttam már Playboy címlapot meg ilyeneket, de hát ki nem? De mentségemre szóljon, hogy olvasni sose olvastam ilyesmit.

Ennyi.

Na, hát ez most ennyi lenne, ilyen egy TAG-bejegyzés. Remélem tetszett! Szeretnétek még ilyeneket olvasni? Esetleg nemcsak könyvekről, hanem filmekről is? Na?
A Facebook-os kérdés még áll, szavazz, ha van véleményed róla! (Jobb felül.)
A következő bejegyzés a 28.ai hétvégén várható, mert addig mindennap lesz valami doga, beadandó vagy akármi, de utána jön.
Kitartást mindenhez!
Bye
by me :)

Read&Love it: Lélektársak sorozat második felvonás

Sziasztok!
Több hírt is be kell jelentenem, úgyhogy öveket becsatolni és nagyon figyelni!
1, Végre valahára befejeztem Amanda történetét, úgyhogy hurrá! Nyugodtan lehet továbbra is csekkolni, olvasgatni, gondolkodni a beleírtakon (:D), de nem lesz több része.
2, Frissítettem a Stephanie Perkins-es bejegyzést, ugyanis elolvastam a 3. könyvét. Szintén olvasható, véleményezhető.
3, Még 3 elem van a listámon, amiről írnom kell, ezek a következők: 16 kívánság, Tükröm tükröm és Pretty Little Liars. Ameddig ezekről nem írtam, addig ne legyenek új ajánlások, ha lehet, de ha fent van mindenről a poszt, akkor jöhetnek dögivel!
4, Ez egy kérdés, nem pedig hír. Gondolkodtam azon, hogy csináljak-e Facebook oldalt a blogoknak/nagyon szerényen a blogger énemnek. Rátok bízom a dolgot, ha nem baj. Szeretnétek Facebook oldalt? Ott tudnék szólni, ha kések vagy ha kész a bejegyzés, minden egyéb. Kommentben jöhetek a vélemények. Vagy csináljak szavazást inkább?
5, Vannak ezek a TAG-es blogposztok pl. Csoki Book Tag, Családos, Zombi apokalipszis, stb. Szeretnétek ilyeneket olvasni? Vicces tud lenni és nem olyan megterhelő írni, úgyhogy azok lehetnének hetente.
6, Ez a bejegyzés nagyon hosszú lesz, mert 3 könyvről lesz szó és van miről írnom bőven. Kezdjük is.



Mint azt írtam a bejegyzés első részében, a sorozat nem korlátozódott az először kiadott trilógiára, Joss Stirling látott még benne annyi fantáziát (vagy pénzt :D), hogy érdemes legyen folytatni. És igaza lett, mert a 2.triád is ugyanolyan jó, mint az első, olvastatja magát és megvan a maga bája és humora, bár érezhetően picit más.
Rögtön mindjárt abban, hogy a főszereplők nem a Benedict fiúk, nem is az ő lélektársaik, hanem 3 lány, akik különböző módokon kapcsolódnak a srácokhoz. A három lány történetéről szólnak a könyvek, de természetesen a kimaradt fiúk sztorija is bennük van, bár jócskán háttérbe szorítva.
Mindezen megalapozás után, lássuk a könyveket egyesével.

- Misty Falls (Misty-A kendőzetlen igazság):

- A sztori:

Misty Devon az a lány, aki legszívesebben elbújna, amikor kínos helyzetbe kerül. Ennyi erővel az egész élete rejtőzködésből állhatna, hiszen a lány szinte vonzza az ilyen szituációkat. Adottságának köszönhetően képtelen hazudni, ami tovább bonyolítja a dolgokat.
A lányt minden józan megfontolás ellenére magukkal viszik, amikor Uriel Benedict lélektársának keresésére indulnak Dél-Afrikába. Misty itt találkozik Alex du Plessis-szel, a helyi vitacsapat bajnokával, aki az első pillanatban érezteti vele, hogy nem egy súlycsoportban játszanak, ami az érzékeny lány egyébként is alacsony önbizalmának nem tesz jót. Ha mindez nem lenne elég, egy savant sorozatgyilkos is szabadon járkál és csak arra vár, hogy lecsapjon a gyanútlan áldozatokra.

Nagyon furán ezüstösen csillog a könyv, de nem rossz.

- Misty Devon:

Ő a kulcsszereplő a két trilógia kapcsolatában, ugyanis nem más, mint Crystal egyik unokahúga, így  Crystal és Diamond lélektársi kapcsolata óta szabad bejárása van a Benedict családba. A másik két könyv főszereplői az ő barátnői, de róluk majd később.
Misty kétbalkezessége ellenére nagyon fontos feladatokat lát el otthon, ugyanis sok tesója van, akikre rengeteget vigyáz. A lány csupaszív és mindent megtenne a barátaiért és a családjáért, ugyanakkor sokszor érzi azt, hogy tulajdonképpen útban van nekik. Mivel igazmondó képessége nem csak őt, hanem a környezetét is sújtja, sok vita és veszekedés robban ki körülötte, különösen akkor, ha a lány zaklatott vagy ideges.
Misty családja abból a szempontból is különleges, hogy édesapja nem savant, úgyhogy mióta Crystal-ról kiderült, ami kiderült az előző trilógiában (nem fogok spoilerezni), féltve érzi a pozícióját. A félsavant lány emiatt igen kevés támogatást kap az apjától, hiszen számára ez egy ismeretlen és őrült világ.
Misty 16 éves kora ellenére nekem sokszor egy kislánynak tűnt, ugyanis az egész külsejét úgy írták le, hogy milyen picike, rengetegszer elhangzott, hogy milyen fiatal és a viselkedése is picit lehetett volna érettebb. Az érzékenysége miatt elég sértődékeny, de nem az a "rád vágom az ajtót" típus, hanem inkább csendben elvonult és emésztgette a történteket.

Misty

Göndör haja nagyon zavarja, pedig szerintem ez teszi igazán különlegessé, plusz ahogy a 3. részben megtudtuk, Crystal haja is egy oroszlánra hasonlít, így van egy plusz összeköttetése a nagynénjével, akit mindig is imádott, úgyhogy a helyében én büszke lettem volna a hajamra.
Misty az érzékenysége ellenére nagyon bátor tud lenni és a komoly helyzetekben sem veszíti el a fejét, tehát tulajdonképpen ő is az álruhás hősnő karakterek egyike.
A nevének lesz jelentősége a könyvben, egy elég kitekert szójáték miatt, de azt nem lövöm le, olvassátok el, de annyit mondok, hogy az angol címhez van köze. (Misty Falls- Misty elbukik)

- Alex du Plessis:
 
A dél-afrikai srác a tökéletes szívtipró és aranyifjú mintaképe: jó kinézet, disputa (vitaverseny) sikerek, humor, lazaság és nagy baráti kör. A kép ennél azért sokkal sötétebb, Alex családi háttere hatalmas titkokat és jó adag rosszindulatot rejt magában, ami az igazi Alex-et sebezhető, bizonytalan és magányos fiatallá teszi.
A srác is, mint a legtöbb ilyen ember, a bunkósággal próbálja leplezni ezeket, így ha valaki érzékeny pontjára tapint, akkor azonnal támad. Természetesen ezt nehéz átlátni külső szemmel, pláne, ha semmit nem tudunk az illetőről és könnyen elkönyvelhetjük egy parasztnak, de néha nem árt kicsit utánajárni a dolgoknak, mert nem minden olyan egyszerű, mint hisszük.
Alex képessége egészen különös módon kapcsolódik a disputa sikereihez. A fiú ugyanis a meggyőző képességgel rendelkezik, tehát képes arra, hogy bárkit meggyőzzön bármiről. A könyvben ugyan váltig állítják, hogy sose használta az erejét versenyen, na de hát basszus. Ha használja, az emberek nem tudják megmondani, a többi savant se, mert ők is a hatása alá kerültek. Nekem senki ne mondja, hogy kis Alex nem próbálta meg párszor.

Alex (bocsi, nem találtam rendes ruhás képet)

Annak ellenére, hogy Alex-szel megpróbálták elsütni a szegény hányattatott sorsú gyermek kártyát, én rendkívül rühelltem. Tudom, hogy komoly sérelmei vannak, tényleg durva a családja, de akkor is nagyon bunkó volt. Misty sokszor ártatlan volt, nem mondott semmit, amivel ezt érdemelte volna és akkor is megkapta, hogy ő nem elég jó/ilyen-olyan. Ilyet senki se mondjon a másiknak, akkor se, ha nehéz az élete.
Ami viszont kifejezetten tetszett a karakterében, az a dél-afrikai szleng volt. Az írónő belevitt néhány ottani kifejezést meg megpróbálta érzékeltetni a kiejtést és szerintem kifejezetten jót tett a könyvnek ez a kis színfolt.

- Uriel Benedict:

A második testvér a fiúk sorában, egyben a legnyugodtabb, legkevésbé balhés és ettől kicsit uncsi tag. A képessége a múlttal kapcsolatos, látja az emberek emlékeit, illetve a múlttal kapcsolatos dolgokat tudja tisztázni. A képességét kamatoztatva igazságügyi orvostant tanult, tehát bűnügyeknél igyekszik felderíteni a pontos történéseket.
Uriel, ahogy a neve is mutatja, nagyon derűlátó ember, senkiről nem feltételez rosszat és hisz a második esélyekben. Olyan, mint a tökéletes nagytestvér, mindenkit meg akar védeni ettől a gonosz világtól.
Nagyon sajnáltam, hogy Misty története ennyire háttérbe-szorította az ő sztoriját, konkrétan az elején szerepel, illetve közben néha feltűnik és ennyi. Néha tanácsot ad Misty-nek, de túl nagy szerepe nincs a könyvben, különösen, hogy hamar lerendezték az ő lélektársának kérdését. Engem érdekelt volna a srác múltja/jelene/akármije, mert szerintem kicsit felszínesre sikerült a karakter, az eddigi könyvekben is asszem csak az elsőben van egy kis szerepe, utána semmi. Nagyon el lett hanyagolva, amit nem értek és igazán sajnálok. #justiceforUriel

Uriel (tudom, tudom, megint félmeztelen)

- Tarryn Cotzee:

Alex tanárnője, egyben a fiú nővérpótléka, ugyanis nincs köztük annyira sok év. A tanárnő a biztos hátteret jelenti Alex-nek, így a fiú minden baját megosztja vele. Annyira szoros a viszonyuk, hogy Tarryn sokszor ad tanácsot Misty-nek a fiúval kapcsolatban, ha valamit a lány nem ért/fogad el.
Tarryn is savant, így pláne megérti a fiút és a képességéről is ő mondta azt, hogy nem szabad versenyen használni. (Mint fentebb mondtam, tuti, hogy használta párszor.)
A lány képessége a legdurvább az egész kreált világban, ugyanis képes megmondani, hogy mikor és hogyan fogsz meghalni. Ezzel az 'adottsággal' őszintén csodálom, hogy még nem őrült meg vagy szokott rá az alkoholra/antidepresszánsokra, ugyanis elég nyomasztó lehet, francokat ROHADTUL NYOMASZTÓ, ha találkozol valakivel és rögtön látod, hogy jé, ő 69,43 év múlva fog meghalni, mikor léggitározás közben leesik a konyhaasztalról. (Tudom, nem vicces, de próbálkozom.)
Mivel Tarryn nem szed be semmit, hanem megtanult együtt élni a dologgal, asszem joggal mondhatjuk, hogy megvan a sorozat legerősebb karaktere. Nem a legerősebb nő, hanem a legerősebb karakter. A saját erője akarja kicsinálni, ő meg viszonylag vidáman él emellett. Ezt csak tisztelni lehet.

Tarryn

Összességében:

Nagyon furcsa volt az előző hármas után olvasni, elüt tőlük, hiányoznak a Benedict-ek, azonban érthető, hogy Joss Stirling újítani akart. A bájos, tiniregény jellege megmaradt, azonban itt kicsit sötétebb dolgok kerülnek elő, picit jelezve, hogy oké, elolvastad 3 éve az előző hármat, akkor még nagyon tini voltál, kellettek a tündérmesék. Ezek a könyvek előremutatnak a fiatal felnőtt korba, komolyabb dolgok bukkannak fel, a szereplők is felnőttesebbek és nagyobb dolgokról döntenek. Ez különösen az utolsó könyvre igaz, de ne rohanjunk előre.
Kedvenc szereplő: Misty unokaöccse, aki állathangokat utánoz, mert nagyon vicces szituációkat szült.
Legellenszenvesebb person: A legleglegellenszenvesebb ember spoiler, úgyhogy mondok mást. Alex nem volt szimpi, mert hiába nagyon tragikus a sorsa, ne legyen suttyó, mert van különbség aközött, hogy valaki védi magát és bezárkózik vagy éppen beleköt mindenkibe.
Kedvenc rész: Misty édesapjának kifakadása. Olyan igazi volt. Meg érthető, hogy fél és szeretné óvni a lányát.
Legrosszabb rész: Amikor Misty beül egy idegen kocsiba. Hát hülye vagy? Nem néztél elég elrablós filmet?
Kedvenc idézet: "Isten hozott a családomban – mondtam Urielnek. – Itt senki sem százas.
– Máris otthon érzem magam." Valahogy így. Mindenki úgy érzi, hogy az ő családja para és fura. Aztán valahogy mindig kiderül, hogy a másik az övéről vélekedik így. :D



- Angel Dares (Angel)

- A sztori:

Angel Campbell, Misty belevaló barátnője egy feltörekvő banda hegedűse. A csapat hatalmas lehetőséget kap a kitörésre: egy helyi zenei fesztiválon játszhatnak, ahol a világhíres Gifted zenekar is fellép. A dolog pikantériája az, hogy a Benedict-ek információi szerint Will lélektársa is a fesztiválon lesz, így a fiúk ki nem hagynák az eseményt.
Igen ám, de a dolgok sosem lehetnek ennyire egyszerűek. Angel életét egy rivális banda frontembere, Marcus Cohen keseríti meg, míg az egész közösséget egy savantellenes banda fenyegeti. A hiperaktív Angel minden eddiginél komolyabb dolgokkal néz szembe és közben megtapasztalja, hogy mekkora szívás, ha senkinek nem vagy annyira fontos, hogy a saját érdekei elé helyezzen.

Annak ellenére, hogy nem szeretem a rózsaszínt, ez a háttér elég szép lett és ez a minta kapcsolódik legjobban a főszereplőhöz. (Hangjegyek és egy angyalszárny.)

Szereplők:

- Angel Clare Dora Campbell (Igen, AC/DC a monogramja.):
 
Angel a mi hiperaktív és életvidám főhősünk, aki minden pillanatát élvezni akarja az életnek és nem hagyja, hogy egy percre is unatkozzon vagy szomorkodjon. A lány kiskora óta zenél, hegedül és énekel, valamint a kinézete is megvan hozzá, hogy befusson, csak eddig még nem kapott lehetőséget.
A szülei valószínűleg komolyan elgondolkodhattak, hogy nem cserélték-e el a gyereket a kórházban, ugyanis ők maguk nyugodtan és elvonulva élnek, míg egy szem lányuk legszívesebben minden eseményen részt venne, nehogy lemaradjon valamiről.
A lánynak egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy nem igazán szokta átlátni, hogy mást esetleg zavar azzal, ha ő hangosan és féktelenül jól érzi magát és van, akinek sokkoló, ha hirtelen felpattan egy asztalra és táncolni kezd. Icipicit több körültekintés és tapintat és Angel maga lenne a csoda. Így is cuki, félreértés ne essék, egy pontosan olyan energia- és vidámságbomba, akire mindenkinek szüksége van a rosszabb napjain.
A lány képessége az, hogy a vizet tudja manipulálni, ami tökéletesen párhuzamba állítható az eredeti trilógia második kötetének főszereplőjével, Yves-szel, aki ugye a tűz mestere. *pár pillanat, amíg a bloggernek leesik* Tulajdonképpen ez a trilógia nagyon nagy párhuzamokat mutat az elsővel, Sky látja az emberek auráját, amivel kiszűri a hazugságot, míg Misty-nek fizikai fájdalmat okoz, ha valaki a környezetében hazudik, így ő is. Yves és Angel kapcsolatára már utaltam, Crystal és Summer pedig... mindketten valami nagyobb, különlegesebb dolgot képesek végrehajtani. (Summer-ről majd a maga idejében.)

Angel

Angel-nek az is nagy pozitívuma, hogy mindenkihez előítélet nélkül áll hozzá, mindenkire kíváncsi és várja, hogy mi fog kisülni az új ismeretségből. Mondjuk, nem mindig célravezető mindenkiben rögtön megbízni, de szimpi, hogy mindenkinek ad egy esélyt. (Mellékesen jegyzem meg, ahogy amúgy alapból kéne csinálni...)
Angel a neve ellenére a legkevésbé sem angyal, abban az értelemben, hogy egy igazi kis vadóc, aki minden balhéban és buliban benne van, mégpedig a középpontjában, nem a tömegben elvegyülve. A bulizós külső azonban egy belül nagyon is érzelmes és törődésre vágyó lelket takar, aki ugyanúgy vágyik a gondoskodásra, mint mások, így Angel-ben a rejtőzködő angyalt tisztelhetjük.


- Marcus Cohen:

Egy rivális banda, a Blackbelt tagja, ő írja a szövegeiket. A srácnak ösztönös tehetsége van a zenéhez, tulajdonképpen az egész formációt ő vitte sikerre. A közönség is imádja, ugyanis a srác tehetséges és iszonyatosan jóképű. Angel-ünk azonban hamar megismeri, hogy a vonzó külső faragatlan és magába forduló művész lelket takar, hiszen Marcus szinte az első perctől levegőnek nézi a lányt vagy ha beszél vele, abban sincs köszönet.
Engem Marcus egy nagyra-nőtt kisfiúra emlékeztetett, aki abszolút nem bírja elviselni a kritikát, ezért inkább bedurcázik, ha valakit nem bír megérteni, akkor kigúnyolja, valamint képes lenne kegyetlenül kihasználni az embereket. Angel-t baromira nem érti és nem is akarja elfogadni, de van pofája felajánlani, hogy a fesztivál ideje alatt szórakozgassanak egy kicsit (igen, ARRA gondolt), utána meg szépen továbbáll, aztán csá. Akkora seggfej a srác, hogy úristen, én ott rúgtam volna tökön és küldtem volna el a fenébe, hogy tudja kit nézzen prostituáltnak a hülyéje.

Marcus

 Az "elvont művész vagyok, te úgysem értesz meg engem" viselkedésével is idegbajba tudott volna kergetni, mert 1, Angel is zenész és még sincsenek hangulatingadozásai, tehát lehet ezt úgy is, hogy közben nem szállsz el 2, ha valaki annyira lenézi a többi embert, mert nem elég művésziek, akkor nem kell ilyen fesztiválokra járni, hanem maradjon a Művészetek Völgyénél vagy az akármilyen Művész Fesztiválon és játssza a dalait az ottani nagyon művészi közönségnek. Tudom, előítéletes vagyok a művészekkel, de nagyon ki tudnak akasztani. Én is eléggé a fellegekben járok, de azért van egy szint, ami után már beteges a dolog. Marcus tipikus példa erre, úgyhogy mielőtt felidegesítem magam, áttérek valaki kevésbé idegesítőre.

- Will Benedict:

A negyedik a csodacsapatban, az ő képessége az, hogy megérzi, ha veszély fenyegeti őt vagy a szeretteit. Édesapjának, Saulnak ugyanez a képessége, így nagyon közel állnak egymáshoz.
Will a sportos, laza srác, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot, így lehetetlen nem kedvelni. Ő is, mint ahogy mindenki a családban, igazi úriember (az anyjuk durván megnevelhette őket :D ), így a környezetében lévő lányok ájuldoznak tőle.
Will az egyetlen, aki csipkelődni mer Angel-lel és hajlandó vele lelkizni, ugyanis a barátnői nem mindig tudják, hogy pontosan hogyan kéne segíteni. Will azonban mindig gyakorlatias tanácsokkal látja el a fellegekben járó lányt, így Angel sokszor megússza a balhét a fiú miatt.
Ő is kicsit el lett hanyagolva az előző könyvekben és sajnos itt sem jut túl nagy szerephez, mivel a karaktere kimerül annyiban, hogy néha felbukkan, beszél a lélektársáról, megpróbálják becserkészni, lelkizik Angel-lel és kész. Ő is megérdemelt volna egy ennél bővebb love story-t, tehát #justiceforWilltoo.

Will (Eskü, mikor a képeket gyűjtöttem, nem tűnt fel, hogy ennyi félmeztelen van. Nem baj. Segáz.)

- Kurt Voss:

A Gifted frontembere, Angel és barátnői nagy bálványa, noha esélytelen, hogy bármelyikükkel is összejöjjön, hiszen elmúlt harminc, a lányok pedig a 18at se töltötték be. A férfi a sztársága ellenére nagyon normális, teljesen hétköznapian viselkedik mindenkivel és a rajongókkal is rendes. Remek megérzései vannak, így mindig tudja, kiben bízhat meg és kiben nem. Angel természetesen nem is Angel lenne, ha kihagyná a lehetőséget a megismerkedésre, úgyhogy sok-sok vicces pillanatban lehet része Kurt-nek és nekünk is. :D

- Margot Derx:

A holland lány a Gifted menedzsere és egyben Kurt féltestvére. A lány remekül ért a szervezéshez, így a Gifted koncertjei mindig zökkenőmentesen zajlanak le. Az igazi tehetségeket is könnyen kiszúrja, így Marcus is neki köszönheti a karrierjét. Nagyon professzionális, úgyhogy nem nézi jó szemmel, ha Angel és a zűrös ismerősei a banda körül lábatlankodnak.

Margot

- Eli Davis:

Savantellenes újságíró, legfőbb célja, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy titokban a savantok irányítják az életünket, ugyanis a különleges képességeik miatt befolyásolják az eseményeket. A cél érdekében semmitől sem riad vissza, úgyhogy a csapatnak minden ügyességükre szükségük van, hogy elkerüljék a lebukást.

- Összességében:

Angel sztorija nagyon komplex, úgyhogy még rengeteg szereplő van, akiről írhattam volna, mert van szerepe, de nincs ennyi hely meg akkor nagyon bonyolódna a dolog, úgyhogy olvassátok el, ott annyira nem nehéz átlátni, mintha én elkezdeném most magyarázni. :D
Főleg a művészlelket tudják majd értékelni ezt a részt, de nekünk, laikusoknak is élvezhető. Angel tényleg olyan, mint egy boldogságpirula. :)
Kedvenc karakter: Angel nagyon cuki volt, de komoly gondjaim voltak a karakterrel, úgyhogy a kedvencem nem más, mint Margot. A karrierjét, sőt a Gifted karrierjét kockáztatja azzal, hogy Angel-éket a közelükbe engedi és hajlandó vállalni a felelősséget. Hát hol vagyok én ehhez képest, mikor néha azt se merem bevallani itthon, hogy én ettem meg az utolsó sütit, nem pedig megromlott és ki kellett dobni? :D
Dobáljuk meg, mert megérdemli ember: Holtverseny alakult ki, köszöntsük a dobogó első fokán Eli Davis-t és Marcus-t! *taps* Jó, ennyire nem kell tapsolni, mindkettő seggfej, nem érdemlik meg. Eli Davis mániákus hülye, Marcus meg tapló. Ennyi ünneplés bőven elég is, tűnés a pódiumról! :D
Kedvenc jelenet: Amikor Angel veszélyben van, mert akkor is megtartja a szarkazmusát, amikor az élete a tét.
Legrosszabb jelenet: Marcus bármelyik suttyó párbeszéde, illetve a vége, amikor ilyen nagyon giccsesen lett megoldva és kapartam a falat, hogy ne, ne dőlj be neki, egy bunkó paraszt, fuss, amíg lehet!
Kedvenc idézet: "- "Neked mi a képességed?
- Az, hogy szétrúgom az idegesítő telepatikus pipik hátsóját, akik egy X-akták epizódot csinálnak az életemből!'"


- Summer Shadows (Summer):

Dobpergést kérek, ugyanis elérkeztünk a tényleg utolsó könyvhöz! Nem lesz több, hiszen itt elkel az utolsó Benedict is, tehát zsepiket elő, hogyha sírni akarsz! (Tudom, hogy nem akarsz, de azért megengedem, ha esetleg mégis.)

- A sztori:

Summer Whelan a tökéletes úrilány mintaképe. Művelt, szorgalmas, tisztelettudó és szót fogad a szüleinek. Az ír lány családját azonban évek óta mérgezi egy ritka savant-probléma, ami miatt félig-meddig kirekesztettnek számítanak a közösségben.
Summer-t villámcsapásként éri a hír, miszerint Victor Benedict nyomtalanul eltűnt, ugyanis fejébe vette, hogy kiszabadítja az igazságtalanul elítélt lélektársát az afgán börtönből. Ha ez még nem lenne elég, a Benedict-ek őt is magukkal hívják, ugyanis a képessége lehet az egyetlen, amivel megtalálhatják Victor-t. Útitársként a Robinson fivérek is melléjük szegődnek, akik a brit kormány titkos fegyverei, minden ügyet megoldanak.
A család nem is sejti, hogy az ügy sokkal messzebbre mutat a családi problémáikon és hamarosan felfedezik, hogy egy világméretű savant-bűnténnyel van dolguk. Hatalmas összecsapásra lehet számítani, az összes eddig ismert gonosz ellen...

Ez a kedvencem az új borítók közül.

Szereplők:

- Summer Whelan:
 
Tökéletes hölgy a 17 éve ellenére, gyakran hiszik idősebbnek, hiszen annyira éretten és felnőttesen viselkedik. A családi nehézségek miatt édesapja legfőbb támasza, ugyanis bátyja, Winter (summer-winter, érted...) képessége inkább csak akadályozza az életét, édesanyja pedig egyenesen veszélyes a körülötte élőkre. Édesanyja "adottsága" annyira veszélyes, hogy hivatalosan Summer-nek és Winter-nek léteznie sem szabadna, mivel a savant törvények megtiltják, hogy az ilyen képességgel megvertek gyereket vállaljanak és ezzel továbbörökítsék a gént. (Sorry, nincs spoiler, el kell olvasni, ha tudni akarod. :D )
A kifinomult Summer veszélyes helyzetekben is derekasan helytáll, egy szó nélkül hajtja végre a kiosztott feladatot, maximum utána parázik egy kicsit, de közben sosem veszíti el a fejét.
A lány képessége is különleges, képes valakinek az elméjébe hatolni, anélkül, hogy a másik észrevenné és irányítani a másikat, ami egy roppant félelmetes képesség, de Summer sosem használná rosszra. Természetesen, ha a helyzet úgy kívánja, a megoldás érdekében segít a többieknek ezen a módon is, de öncélúan sosem, ami igen becsülendő. Ja, és róla el is hiszem, hogy sose használta rosszra, nem úgy, mint Alex-nél a Misty könyvben, de ezt már megírtam párszor.
Summer igazi lányos lány, szoknya, rózsaszín, tökéletes manikűr, divatos, de visszafogott öltözék, ami alapesetben idegesítő lett volna, mert a falra tudok mászni azoktól, akiknek a legfontosabb a kinézetük és bugyirózsaszín cuccokkal mászkálnak, de Summer nem esett túlzásokba, visszafogottan volt csinos, illetve sokszor hangsúlyozták, hogy ő nemcsak külsőre van rendben, hanem műveltségileg (komolyzenei koncertekre jár és nem néz kortárs filmeket) és személyiségileg is, pl. önzetlenség.

Summer (Tudom, nagy suttyóság Audrey Hepburn-t berakni, de nekem elsőre ez ugrott be Summer-ről, sőt a könyvben is valaki hozzá hasonlítja.)

Summer karakterében az tetszett nagyon, hogy megmutatták vele, hogy egy önbizalomhiányos, általában csodabogárnak/unalmasnak elkönyvelt lány is lehet igazi hős. Valamint az is, hogy sokszor hangsúlyozták, hogy milyen pici. Én is pici vagyok, tehát pacsi! :D
Meg hát az udvariaskodásai! Szerintem haláli taktika. Ha nem vagy ura a helyzetnek, vedd elő az úrinő modorodat! Simán kizökkentesz bárkit, illetve egy nyugodt pókerarcot kölcsönöz. Zseniális. Meg nagyon vicces helyzeteket szült, mikor Summer a káromkodásra is a lehető legudvariasabban felelt és olyan finoman viselkedett, mintha Erzsébet királynővel teázna! Ezért még az idegesítő beceneve, a Hercegnő is illett rá. Tényleg olyan, mint egy igazi hercegnő. Udvarias, erős, bátor, fejedelmi. Nagyon nagy lájk!

- Victor Benedict:

A harmadik és egyben utolsónak egyedül maradt testvér, aki egyben a legtitokzatosabb és félelmetesebb. Képessége majdnem teljesen ugyanaz, mint Summer-é, csak ő nem tud észrevétlenül behatolni más elméjébe, de ő is képes az irányítása alá vonni a másikat. Az FBI-nál dolgozik, mint ügynök, így a képességét maximálisan kihasználhatja munka közben.
Victor sokak számára félelmetes, ugyanis általában elég tüskés a modora és nyilván nem tett jót a kedélyállapotának az a tény, hogy már minden testvére megtalálta a párját, csak ő nem. Vick azonban nem gonosz, sőt, van kedves oldala is, amit azonban a családjának se mutat meg. A párja mellett előtör néha a gondoskodó oldala, de alapvetően a jó öreg szervezett és szigorú Victor-t láthatjuk a regényben. Ő egy kicsivel több szerepet kapott, mint Uriel és Will, de alapvetően itt is Summer állt a középpontban.
Az eddigiek folyamán számtalanszor mentette meg a többieket a kapcsolatai révén, így tuti újdonságként érte, hogy most őt kell megmenteni/ ő is az áldozatok között van. Nem baj, tanulópénznek jó lesz, meg hátha elfogadja végre, hogy nem kell mindig mindent magának megoldania.
Ugyanazt tudom elmondani, amit az előző két Benedict-nél is: Sokkal, de sokkal több lehetett volna az ő sztorijukban. Jó, ezt töröljük, mert Victor-ék sztorija elég ütős volt, de úgy érzem annyit titkolóztak ezzel a karakterrel az eddigiekben, hogy bőven lett volna még mit kihozni a titokzatos Vick-ből. Eddig is tudtuk, hogy titokzatos, most meg tudjuk, hogy tud kedves is lenni, de amúgy rohadt titokzatos. :D Tehát #justiceforhimtoo, vagy ha már itt tartunk #justiceforeveryone.

Victor

- Hal Robinson:

A Robinson fivérek legkisebb tagja, egyben az egyetlen nem savant a családban, ami igen meglepő. Hal egyfajta pajzsként működik a testvérei számára, megvédi őket minden helyzetben és együtt sose éltek meg kudarcot. A csapat nem tagja az USA katonaságának, tulajdonképpen zsoldosok, annak dolgoznak, aki megfizeti őket. Ja basszus, most jutott eszembe, hogy britek, de mindegy, mert a brit katonaságnak se tagjai. :D
Hal, mint katona, a tettek embere és nagyon gyakorlatias, aki nem bírja elviselni, ha valami hátráltatja őt. Pont ezért éri hideg zuhanyként a tény, hogy egy lányt, ráadásul Summer-t- aki olyan, mintha 100 évvel korábban élne- kell magukkal vinniük. Rengeteg beszólást kap tőle a lány, ami nem szép dolog, meg amúgy sehova nem visz előre, tehát felesleges is.
Természetesen a három testvér nem ostoba, tudják, hogy Summer a gyenge pont, így meg kell próbálniuk megkedveltetni magukat vele. Hal is tud kedves lenni, ha akar, de a próbálkozásai engem egy 13 éves kissrác szerencsétlenkedéseire emlékeztetnek, akinek a mamája azt mondta, hogy legyen kedves a szomszéd lányhoz, akit utál. Nem baj, legalább próbálkozik, az is valami.

Hal (Oké, ő meg Channing Tatum. Tessék, ebben a könyvben Audrey Hepburn és Channing Tatum Afganisztánban harcolnak. Szerintem ennyi elég is lenne a hátuljára fülszövegnek és vennék, mint a cukrot! :D )

Nagyon zavart, hogy ő is keresetlenebb stílussal rendelkezett, mint az jólesett volna, tehát a 2. trilógia mindhárom könyvében levő srácok egytől egyig seggfejek. Miért kellett? Az előzőben pont az volt a jó, hogy mindegyik srác normális volt, nem volt bad boy, nem kellett megjavulni a csajért (nem, Zed se, Zed csak zavarodott), itt meg mindhárman akkora seggfejek, hogy nem is értem. Én nem jönnék össze egyikkel sem, az tuti.

- Atoosa Nawabi:

Victor lélektársa, művészettörténész professzor, aki Afganisztán ókori kultúráját kutatja. Fiatal kora ellenére jelentős sikereket ért el, azonban pont emiatt sok az irigye is. A családja igazi tradicionális család, de beletörődtek abba, hogy a lány tanulni akar és nem rögtön férjhez menni, amint betöltött egy bizonyos kort. A körülötte kavart botrány azonban az ő életüket is megkeserítette, Atoosa bebörtönzése hatalmas szégyen a testvéreire nézve is.
Természetesen a lány ártatlan és igazságtalanul került ebbe a helyzetbe, így azonban adott a kérdés, hogy ki a felelős a bűntényért?
Atoosa képessége nem annyira látványos, mint a többieké, de nagyon hasznos, amennyiben valaki értelmiségiként akar elhelyezkedni. A lány hihetetlen logikai készséggel rendelkezik, nagyon gyorsan összerakja a rendelkezésre álló infókat, így sok érthetetlen dologra fényt derített a karrierje alatt.
A töris vonal miatt nagyon szimpi volt, de sajnálom, hogy a karaktere kicsit háttérbe szorult a nagy savant világégés miatt, mert tök érdekes lett volna többet megtudni róla, mivel az egzotikus hátterével egy kis színt vihetett volna az amúgy full angolszász kultúrára kihegyezett történetbe.

Atoosa

Összességében:

Komplex könyvecske, talán a legmélyebb dolgokat ez boncolgatta a sorozatban. Realisztikus volt, amennyiben levesszük a savant részét és emiatt nagyon tisztelem Joss Stirling-et, hogy egy ennyire életszerű alapból ki tudott hozni egy olyan történetet, ami élvezhető és nem annyira traumatikus olvasni, akkor sem, ha problémás családban élsz.
Nagyon nagyon jó volt viszontlátni a régi arcokat, ellenségeket, tényleg kellett ez a könyv a végső lezáráshoz, hiszen ezzel a végső harccal lett teljes és lerendezett mindegyikőjük ügye. Az pedig, hogy a harcban felvonult az egész klán, az ahh... de hiányoztatok!! <3 Felüdítő volt látni a régi párosokat, hogy milyen jól működnek együtt és még mindig imádnivalóak.
Kedvenc szereplő: Summer-t nagyon kedveltem a bája miatt. Meg hát Audrey Hepburn-ös. Illetve Atoosa egyik testvére, akit Summer Aladdin-nak hívott magában.
Legellenszenvesebb embör: Hal-t nem zártam a szívembe, de amúgy ő se volt vészes, mindenki hiteles volt. Még a rosszfiúk is jók voltak, jó volt viszontlátni a régieket.
Kedvenc jelenet: Atoosa családjánál tett látogatás, illetve az, amikor Hal és "Aladdin" elkezdi énekelni, hogy "Minket vár a világ..." :D
Legrosszabb jelenet: Ameddig el nem indultak, addig untam picit, de ennyi. Lehetett volna pörgősebb az eleje, de nem baj. Jó volt így.
Kedvenc idézet: "Mindannyiunk fejében, akik kapcsolatban álltunk vele, felharsant a lélekfürkész sikolya." Szerintem nagyon jó drámai. Na jó, legyen egy élvezhetőbb is, de csak mert kedves vagyok.
" Hát ide jutottunk – mondta Hal –, nekünk csak az izommunka marad, míg a hölgyek osztják az észt.
– Látod a jövődet, mi?"

 Joss Stirling-ről nem fogok külön írni, akit érdekel, a bejegyzés előző részében írtam róla, itt találod.


All about it:
 
Nos tehát... nem is tudom, mit mondhatnék. Már az elején is mondtam, hogy jó-jó, de azért más.
Az első trilógia annyira új volt, magába olvasztva a tökéletes szerelmes sztorikat, az akciót és a misztikusságot. A második hármas sokkal inkább elment az akció felé, a kedves és bűbájos romantikából kevés maradt, ami számomra kicsit visszavett az élményből. :/ Nem azt mondom, jók voltak ezek is, de alapból az, hogy a Benedict-ek háttérbe lettek szorítva... nem tudom, jó döntés volt-e.
Az viszont nagyon kiborított, hogy a srácok mindhárom sztoriban seggfejek. Benedict-ék pont azért voltak különlegesek, mert alapvetően szívtipró mindegyik, de igazi úriemberek és sosem bántanák a csajukat. Ha a helyzet megkívánja, akkor kemények a rosszfiúkkal, de a párjukkal szemben sosem engednének meg olyan beszólásokat, amiket az újabb felhozatal. Szóval nekem hiányzott a real life szőkeherceg karakter.
Valamint eltűntek az erős női karakterek. Az előző sztorik főszereplői mindig benne voltak az események sűrűjében és a partnerükkel együtt oldották meg a helyzeteket, míg itt mindhárom lány csak és kizárólag azért élte túl az eseményeket, mert a pasijaik jöttek és megmentették őket. Nem jó üzenet. Ne várj arra, hogy kiszabadítsanak! Oldd meg egyedül! Ha végképp nem megy, akkor várj a hercegre, azelőtt ne! És ha jön, akkor is együtt oldjátok meg!
Mindezek ellenére tetszettek. Jó volt nosztalgiázni, bár nyilván nem ugyanaz az élmény, mint 14 évesen. A klasszikus az első hármas, azt bárki bármikor a kezébe veheti, ezeket inkább csak akkor, ha fan vagy.
Kedvenc könyv a trilógiából: Angel sztorija. Egy színes kavalkádra emlékeztetett.
Legrosszabb könyv: Misty. Hú, de mérges voltam utána az írónőre. Nagyon nagy pofára esés volt, hogy Benedict-ék mellékszereplők lettek.
Kedvenc szereplő: Summer. Audrey Hepburn miatt biglájk, meg amúgy én is inkább az a fajta lány vagyok, aki a saját generációjában csodabogár, mert nem ismeri a trendeket, tehát tudtam azonosulni.
Legkevésbé kedvenc karakter: Marcus. Akkora egy &#*@ (most csak random beütögettem ezeket a jeleket :D) , hogy úristen. Szemem elé kerülne, megütném. Durván.
Kedvenc jelenet: A végső harc. Az megidézett valamit a régiekből.
Legrosszabb jelenet: Az Angel vége. Én nem lettem volna ennyire megértő és kedves.
Kiknek ajánlom: Elsősorban azoknak, akik elolvasták az első három könyvet, mert különben sok utalást nem lehet érteni. A mai 13-14 évesek is imádni fogják szerintem, de ha idősebb vagy és szereted azokat a könyveket, amik keverik az akciót-fantasyt és a jó- féle romantikát, akkor bátran vedd a kezedbe! (Mondjuk elsőként az első könyveket ajánlom.)


Most pedig, bár nem terveztem, de csinálok egy végső, nagy összesítést az egész sorozatról.
Kedvenc könyv: Phoenix. Ha lehetne, filmben is megnézném. Vagy szerepelnék benne.
Legkevésbé kedvenc könyv: Misty, a fent említettek miatt.
Kedvenc szereplő: Micsoda meglepetés, Phoenix. :D

Nem kedveltem karakter: Hú, hát volt egy pár... :D De akik az egész trilógiában a legrosszabbak voltak, azok nem mások, mint Marcus és Alex. Ők nagyon félresikerültek. Túl bad boy mindkettő.
Kedvenc jelenet: Phee és Yves első csókja. Ott mindig aktívan mosolygok, ha olvasom. Annyira tökéletes.
Leglaposabb jelenet: Annyira nem értettem, hogy minek kellett Crystal-nál a "visszamegyek a komornyikokhoz" jelenet. Nekem nem illett oda.
Kedvenc idézet: "Aki minket, lélektársakat megalkotott, igazán okosan talált ki mindent. Nem olyan párt ad mellénk, akit akarunk, hanem olyat, akire szükségünk van." Hatalmas igazság, nemcsak ezoterikus savantkörökben, hanem a való életben is. Nem olyan lesz a neked való ember, akit elképzeltél magadnak. Nem feltétlen lesz magas, gazdag, vadító kékszemű, stb. A hozzád illő ember olyan, akire szükséged van. A személyiségébe és a lelkébe fogsz beleszeretni, nem abba, hogyan néz ki. Olyan lesz, amilyennek lennie kell. És szerintem ezt hívják lélektársnak. :)

Valószínűleg látszik, hogy mennyire imádom ezt a sorozatot. Hiába tinikönyv, ez egy jófajta, amiben hasznosítható és továbbvihető dolgok és gondolatok vannak.

Ezennel a bejegyzés végére értünk. Régen írtam ilyen hosszút, ami abban is megnyilvánult, hogy 5. estéje írom folyamatosan és most lett kész. Tudom, hogy megint volt egy hónap kihagyás, higgyétek el, nem gonoszságból csinálom. Lesz hosszú-hétvége meg tavaszi szünet, ha van rá igény és olvassátok, akkor igyekszem nyomni és írni, amikor csak tudok! Innentől rajtatok áll. ;)
Pihenjetek a hétvégén és kitartást a tavaszi szünetig! :)
by me