Might Watch it: El cantante (A tánc szenvedélye)

Sziasztok!
Nem jött össze a 2. márciusi poszt, de cserébe most feldolgozok egy olyan listaelemet, ami kb. 1,5 éve van a listámon.
Igen, tudom, sebességem lenyűgöző és néha eléri a csigáét is, de nem tehetek róla. Gépen nem szeretek filmet nézni, úgyhogy megvárom, míg leadják valahol a TV-ben. Bocsi.



Ezt a filmet nagyon nem akartam megnézni, mert 18-as karika van rajta, én pedig hiába népesítem fél éve a nagykorúak táborát, nem igazán volt kedvem sok vért/durva szexjeleneteket nézni. Tegnap erőt vettem magamon, nem volt itthon senki, csak én, így nem kellett attól tartanom, hogy a szüleim leülnek mellém, hogy 'édes lányom, ugyan mit nézel'. Szerencsére a filmben se vér, se szex nem volt,arra viszont, hogy miért került rá 18as karika, nem bírtam rájönni. Esetleg a drogok miatt, de... azért ott se mutattak mindent. Na mindegy.


- A sztori:

Hector Perez Puerto Rico-ból érkezett az USA-ba, hogy énekesként szerencsét próbáljon. A férfi hangja és kisugárzása hamarosan meghozza számára az ismertséget, azonban a teljes sikerhez egy különlegesebb nevet kell választania, így lesz belőle Hector Lavoe. Megismerkedik Puchi-val, aki hamarosan a felesége lesz. A salsa-mozgalom elindítója azonban nem tudta kezelni a hírnevet, így a drogokhoz és az alkoholhoz fordult. A film a személyes tragédiáját mutatja be. Igaz történet alapján.

Szereplők:
- Hector:
 
Tehetséges énekes, aki hamar meghódítja az amerikai közönséget, sikere van az egész világon. A magánélete azonban egyáltalán nem ilyen szerencsés, édesanyját már kiskorában elvesztette, így félig árván nőtt fel. A mama halála vezette az énekléshez is, vagyis tulajdonképpen ez az esemény határozta meg a jövőjét.
Nagyon hirtelen-haragú, ami következhet a latin temperamentumából, ennek ellenére elég unszimpatikus volt, amikor elkezdett törni-zúzni és rángatni a nőjét. Persze, Puchi-t se kellett félteni, de akkor is. Hiába mondja a nő, hogy az övék klasszikus szerelem, ahol nem ez a lelki társak maszlag megy, hanem a férfi a főnök, mégsem tartom emberségesnek, ha ütik egymást. Egyenrangú társaknak kellene lenniük. #párkapcsolatitanácsadó

Hector

Nagyon furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy latin származású és abban a kultúrkörben a család nagyon fontos, ennyire elhanyagolta a családját és a munkájának és a drogoknak élt. Értem én, hogy a függőség nem olyan, hogy félre tudja tenni, de van egy szerető családja és megtarthatták volna, hogy ne induljon el a lejtőn lefelé.
Sajnos nem mutattak meg túl sokat a lelkében zajló folyamatokról, így ennél komplexebb képet nem tudok róla rajzolni.


- Puchi:

Gyönyörű lány, aki szintén Puerto Rico-i bevándorló, csak ő már New York-ban született, így például spanyol sem beszél, ami Hector családját igen zavarja.
Puchi ismerteti meg a drogokkal Hector-t, mivel a családja drogdílerekből áll, azonban amikor a férfi rászokik a drogokra, nem fogadja el a helyzetet. Talán előrelátóbban kellett volna viselkednie.
Ő a családot részesíti előnyben, ugyanakkor tisztában van vele, hogy a férje igazi zseni.

Puchi

Puchi tartása sokkal nagyobb volt, mint Hector-nak, ugyanakkor ő is eléggé szenvedélyes volt, legyen szó veszekedésről vagy bulizásról.
A nő egyre nehezebben viseli el a férjét, így az együtt töltött 20 év alatt eltávolodnak egymástól, ugyanakkor a visszaemlékezéseiben szeretettel és nosztalgiával beszél róla.



- Összességében:

Borzalmas. Olyan az egész, mintha egy nagy kollázst/mozaikot nézne az embert, semmi nem derül ki, pillanatképeket látunk az életükből, de pl. a lelki folyamatokból semmi nem látszik és néha random énekelnek. Egy művészfilmnek elmenne, de életrajzi filmnek édeskevés.
Nem beszélve a fordításról, ahol a tisztelt szinkronstúdió ismét bizonyíthatta inkompetensségét, ugyanis a cím spanyolul annyit tesz, hogy 'Az énekes'. Hector énekes volt, kb. 5 percenként énekelnek a filmben, erre a magyar címben ez úgy szépen eltűnik. Persze, utalhat a magyar cím a salsa-lázra, de pont ennél a filmnél nem kellett volna kreatívkodni.
A visszaemlékező szál tetszett benne, amikor Puchi mesél az életükről Hector halála után.
Annyiban volt hasznos megnézni a filmet, hogy megtudtam, hogy élt egy ilyen nevű énekes és a feleségével tényleg csináltak egy interjút, ami kb. ugyanígy nézett ki a a valóságban, mint a filmen.
Az 'énekesek énekeséről', az igazi Hector Lavoe-ról itt tudhatsz meg többet. Ha érted az angolt, még ez a link is hasznos lehet.
A film címét adó dalt pedig itt hallgathatod meg.
Kedvenc szereplő: Oh, pls... senki. Semmi nem derült ki róluk kb.
Legellenszenvesebb person: Hector. A dührohamok nem voltak szimpatikusak és Marc Anthony csúnya.
Kedvenc jelenet: Mikor Puchi esküvői ruhában kiront az autóból és végigsétál az utcán. Az az arc. :D
Legrosszabb rész: Ha valami elfogadható véget csináltak volna neki, akkor azt mondom, kibírható. De az, hogy megoldják úgy, hogy a narrátor elmondja, hogy mi lett... mi ez? *fenyegető, ideges hang*
Kedvenc idézet: "Hector öröksége ma is tovább él." Ugyan én egy dalát, sőt a nevét se hallottam eddig, de biztos így van.


Ha egy táncos filmet akarsz nézni (ami a cím alapján logikus lenne), akkor könyörgök ne ezt válaszd! Köze nincs a tánchoz. Az ének sem annyira fenomenális benne, hogy csak ezért megnézd.
Esetleg, ha arra vagy kíváncsi, hogy az akkor már házas J.Lo és Marc Anthony mit kezd egymással egy filmben, akkor megtekintheted. Egyébként tényleg nem lett akkora durranás.
Én konkrétan untam. Ígéretesen kezd és benne van a jó film lehetősége, de megáll ugyanazon a ponton, ahonnan elindul és nem igazán megy tovább. A vége előtt kicsivel sikerült elmozdulni a holtpontról, de utána szerintem maguk a készítők is megunták a filmet, így gyorsan összecsapták a végét.
Sajnálom, ha elvettem tőle a kedved, ha viszont nem, akkor jó.

Ha nem jönnék a szünetben többet, akkor NAGYON BOLDOG HÚSVÉTOT MINDENKINEK!

Watch it: Star Wars-Csillagok háborúja

Sziasztok!
Eszméletlenül régen volt rész. :(
A másik blogon írtam, hogy miért , de azért ide is írok annyit, hogy sajnálom.

A mostani rész egy klasszikus alapfilmről fog szólni, mindenki ismeri és hallott róla, gondolom.





A Csillagok Háborúja sorozat meglehetősen régi, mégis a mai napig hatalmas rajongótábora van. Az első részt 1977-ben mutatták be (40 éve!!!!) , a jelenlegi utolsót pedig tavaly.
Az eddig hétrészes sorozatot, még 2 filmmel tervezik bővíteni, illetve vannak mellékfilmek is a sorozat tematikájában. pl. The Star Wars Holiday Special ,ami egy karácsonyi film akart lenni, de olyan rossz lett, hogy sehol nem adták ki DVD-n vagy videón. (Azért a neten fent van, biztos, ami biztos.)
Eddig megjelent részek:

• Star Wars-A new hope (Egy új remény)
• A birodalom visszavág
• A jedi visszatér
• Baljós árnyak
• A klónok támadása
• A sith-ek bosszúja
• Az ébredő erő

A 8. rész (valószínűleg a magyar címe 'Az utolsó jedi' lesz.) idén decemberben kerül a mozikba.

A sztori:

Réges -régen egy messzi-messzi galaxisban játszódó polgárháborúnak lehetünk szemtanúi ebben a sorozatban. A Galaktikus Köztársaságot Palpatine főkancellár átalakította Galaktikus Birodalommá, amely a Köztársasággal ellentétben egy diktatórikus, sötét állam, melyet a Sith Rend irányít. A demokrácia visszaállításáért felkelések robbantak ki, ezek történetéről szól a filmsorozat.

Főbb szereplők:

- Luke Skywalker:

Fiatal fiú, akinek minden vágya, hogy pilóta lehessen. Nagybácsija és nagynénje neveli a Tatuin bolygón. Egyik nap megvásárolnak 2 robotot: R2-D2-t és C-3PO-t. A robotok Leia hercegnő űrhajóján utaztak, amikor megtámadták őket Darth Vader-ék. Nekik sikerült elszökniük.
Elmennek Ben Kenobihoz Luke-kal együtt, majd amikor hazatérnek, kiderül, hogy Luke nevelőszüleit lemészárolták. Luke ennek hatására dönti el, hogy csatlakozik a felkelőkhöz.
Lassan beletanul a jedi létbe és egyre jobb és jobb lesz benne.

Luke

- Leia:

Hercegnő, a szenátus tagja. Őt is örökbefogadó szülők nevelték fel. A lázadás élére áll.
Beleszeret Han Solo-ba.

- Han Solo:

Hivatásos űrcsempész, egyetlen társa Csubakka, a vuki.
Segít Luke-nak eljutni az Alderaan-ra, majd akaratán kívül belekeveredik a polgárháborús eseményekbe. Beleszeret Leia hercegnőbe, azonban a 'versenyben' Luke is a vetélytársa.

- Darth Vader:

A filmtörténelem egyik legismertebb gonosztevője. Eredetileg ő maga is Jedi volt, majd átállt a sötét oldalra. A saját emberei is rettegtek tőle.
Mindig fekete páncél visel, mely tulajdonképpen védi őt, mivel egy régi harc során elvesztette végtagjait és súlyos égési sérüléseket szenvedett. Légzése is azért adja ki a jellegzetes hörgő hangot, mert csak műtüdővel tud lélegezni.



- Hatása:

A filmsorozat hatalmas trenddé nőtte ki magát, videójátékok, játékfigurák, plüssök készültek Star Wars tematikában. A filmekről paródia is készült, ennek címe Space Balls- Űrgolyhók.
A 20. század végének egyik legmeghatározóbb filmalkotása, mely tökéletesen keveri a sci-fi és a kalandfilm műfaját, mesés elemekkel tarkítva.
Nekem annyira nem jött be és csak az 1. részt láttam, úgyhogy részletesebb infókkal nem tudok szolgálni.
Aki hatalmas fan, az nyilván már ismeri ezt a weboldalt, aki még nem, de érdeklik a sorozattal kapcsolatos infók, annak hasznos lehet.




Sajnálom, hogy ismét elég rövid lett, nem ismerem annyira, amennyire kellene. De ez pont olyan, amiről tipikusan kisebb disszertációk vannak a neten, tehát ha érdekel, akkor bőven találsz olvasnivalót.


Igyekszem még jönni a hónapban, addig is élvezzétek, hogy tavasz van!

:/

Sziasztok!
Nagyon elhanyagoltam szerencsétlen kis blogot, lassan 2 hónapja nem volt rész.
Azonban a könyv- és film fanatikusoknak üzenem, hogy nekem szerdától szünetem van, úgyhogy ha éppen itthon esz a fene, akkor megírom a következő bejegyzést.
Nem fogom bezárni, a blog igenis működik, csak jelenleg vegetál. De már nem sokáig.
Köszi, ha még itt vagy és nézed! :)

Watch it: Lemonade Mouth (Limonádé)

Sziasztok!
Nagyon régen volt már filmajánló és ez a film a 'tök jó' kategóriába tartozik, ráadásul nem annyira felkavaró és didaktikus, mint egy filmdráma, ezért félévzáráshoz és egy kis pihenéshez tökéletes. :)





Én még a tizenéves éveim elején láttam ezt a filmet és azonnal beleszerettem, főleg a dalok miatt. Fülbemászó szöveg, jó zene és viszonylag ismerős arcok. Külön pluszt adott hozzá, hogy az osztálytársaim szerint az egyik csaj az Ctrl+C & Ctlr+V én vagyok, csak sötétebb bőrrel. (Értsd majdnem ugyanúgy nézünk ki.) Így 6 évvel később ezen nagyon jókat szoktam nevetni, mikor eszembe jut, a csaj és én annyiban egyezünk, hogy akkoriban nekem is hosszú barna hajam volt, meg esetleg talán minimálisan az arca hasonlít, de ennyi. Na mindegy.


- A sztori:

Stella, az örök lázadó családjával egy másik városba költözik. A lánynak be kell illeszkednie az új gimijébe, azonban a diktátori hajlamokat mutató igazgató nem nyeri el a tetszését, amit gyakran ki is fejez, ezért rendszeresen bajba kerül. A lány a büntiben ismerkedik meg 4 másik iskolatársával és takarítás közben énekelgetve felfedezik, hogy jól szólnak együtt. Stella felveti, hogy alapítsanak bandát, de a többiek - mivel nem is ismerik egymást és semmi közös nincs bennünk - nem kapnak az ötleten. Stella végül egy fellépésre mégis ráveszi a többieket, a koncert pedig hatalmas siker lesz. Nem is sejtik, hogy mit indítanak el vele és hogy a zenekaruk a lázadás és a szabadság jelképe lesz.

Szereplők:
 
- Stella Yamada:

A lány mindig is kilógott mindenhonnan, mivel képtelen elviselni, ha valaki korlátozni, irányítani akarja. A szülei keveset foglalkoznak a lányukkal, ugyanis a 2 öccse igazi természettudós zseni és ők maguk is a környezetvédelem terén értek el hatalmas eredményeket. Stella a család fekete bárányaként zenél, amit a szülei nem vesznek komolyan. Valószínű, hogy a lázadó hajlam onnan jött, hogy meg akart felelni nekik, azt akarta, hogy észrevegyék, hogy ő is létezik, nem csak a testvérei, de mindig csak az ellenkező hatást érte el. Sose voltak rá büszkék.
Stella ennek ellenére sosem adja fel, a végsőkig kitart, lelkesedésével képes felrázni a többieket is. Ennek a lánynak nagyon jók a vezetői képességei, a tökéletes forradalmár és főnök prototípusa, amit elég gáz, hogy a tanárai nem ismertek fel, hiszen az ilyen képesség igazi áldás.

Stella

Stella segítségével az iskola is hatalmas változásokon megy keresztül, a csaj egy igazi katalizátor. (Ezt a szót a 2 éve nem létező kémia-óráim emlékére építettem bele a szövegbe. R.I.P. Chemistry :D) Stella természetesen nagyon idegesítő tud lenni, de ha az ember ráébred arra, hogy összefogással és Stella akaratosságával mi mindent keresztül lehet vinni, akkor az ellenszenv átcsap rajongásba és tiszteletbe.


- Olivia White:

A félénk jókislány, aki azért került büntetésbe, mert elbújt a suliban, hogy olvasni tudjon. Szóval igen. Olivia eszméletlenül gátlásos, nem mer megnyílni, a koncert előtt konkrétan pánikrohamot kap.
Nem meri elhinni, hogy bárki is szeretheti őt, aminek az oka a nehéz gyerekkora. Nagymamájával és cicáival él együtt, így már azelőtt macskás néni lett, hogy betöltötte volna a 60-at. (Sorry, rossz poén, de muszáj volt!)
A vezetékneve is utal ártatlanságára, hiszen a 'White' fehéret jelent. Ki van ez találva.
Olivia nagyon érzékeny, de nem mutatja ki az érzéseit, ezért sokszor magányos. A többiek próbálnak segíteni rajta, de Olivia-nak idő kell, hogy megtanuljon bízni bennük.
A csapat legvisszahúzódóbb tagja Stella akciói előtt/közben/után mindig próbálja menteni a menthetőt, bocsánatot kér, helyesbít, próbálja zabolázni Stella-t, de általában hatástalanul. A két lány kapcsolata nagyon jót tett mindkettőjüknek, rengeteget fejlődtek a másik által.

Olivia

 A csendessége szimbóluma lehet az is, hogy egyedül ő nem játszik hangszeren, az egyetlen munkaeszköze a hangja, ami mikrofon nélkül értelemszerűen nem hallatszik ki a hangszerzenéből. A lánynak azonban csak egy mikrofonra (értsd: erősítő, önbizalomnövelő) volt szüksége, hogy hallassa a hangját, ami jelen esetben Stella. Olivia emiatt a film üzenetének szimbóluma is: Hallasd a hangod!
Talán Olivia fejlődése a leglátványosabb a film alatt, ő az, aki a legtöbb dologban megváltozik és az élete is szép lassan egy olyan irányba fordul, ahol nem kell félnie a magánytól.

- Wendell 'Wen' Gifford:

Laza és vicces srác, azonban az ő élete sem fenékig tejfel. Édesapja új barátnőjét sehogy sem tudja megszokni, főleg azért, mert a lány alig pár évvel idősebb nála és egyetemista.
Wen illeszkedik be leghamarabb a bandába, Stella-val is gyorsan szót ért. Olivia félénkségét nem igazán érti, ennek ellenére a lány szimpatikus neki.
Igen sokoldalú, nemcsak a billentyűkön játszik jól, hanem olyat rappel, hogy OMG.
A szókimondó srác a jelleme miatt Stella-val lenne igazán ütős páros, ha ezek ketten összejönnének, a világnak annyi.

Wen

Igen, jól látod, ő Luther, a Zeke és Luther című Disney-sorozatból.
Stella-t hagyja harcolni, de a lány mindig számíthat a támogatására. A gentleman, azonban jobban tenné, ha nem egyedül küldené a frontra Stella-t, hanem vele tartana, mert igaz, hogy a támogatás is segítség, de talán egy aktívabb forma Stella-nak is jobban esne és az ügyeket is előrébb vinné.

- Charles 'Charlie' Delgado:

A dobos fiú egész életében a bátyja árnyékában élt, így hasonló a helyzet, mint Stella-nál. A szülők szeretnék, ha kisebbik fiuk, mindenben a tökéletes bátyjára ütne és ugyanazt az utat járná be, mint ő. Ennek megfelelni gyakorlatilag lehetetlen, hiszen Tommy az egyik legmenőbb egyetemre jár, gimiben népszerű volt és focicsapat tagja, aki ráadásul az állami döntőn is remekelt.
Charlie nem meri elmondani, hogy őt csak a zene érdekli, ezért a szülei sem fejezik be a noszogatását. A fiú folytonos hazudozásra kényszerül emiatt, ami bántja őt, mivel a végletekig becsületes.
Szegény srác, én őt sajnáltam a legjobban, de nem lövök le semmit.

Charlie

Ő volt a legkevésbé határozott, mindig a csoportvéleményhez igazodott, szavazásnál azokhoz húzott, akiket kedvelt, ha ők végül véleményt változtattak, akkor ő is. Charlie nem egy erős és független karakter, de egy ilyen családdal mit is várjunk.
Mentségére szóljon, hogy egy érzelmes és lelkiismeretes srác, aki mindenkinek jót akar. Nem akar csalódást okozni senkinek, ezért viseli el a kialakult helyzetet. Mellesleg, eszméletlenül jól néz ki a hosszú hajával. <3 A film idején mindössze 15 éves volt, úgyhogy aktívan irigykedem, amiért ennyire fiatalon sikerült neki.

- Mohini 'Mo' Banjaree:

Az indiai lánynak a tanulás az egyetlen kitörési lehetősége, ugyanis szigorú édesapja csak az eredményei miatt dicséri. A lány mindent megtanult, amit egy tisztességes fiatal lánynak illik és apja jelenlétében mindig visszafogott és udvarias.
A suliban azonban ő az egyik legmenőbb srác, Scott barátnője, ami a 'felsőbb körökbe' juttatta őt. A családja természetesen erről nem tud, ugyanis azonnal eltiltanák a fiútól, mert 'zavarja a tanulmányait'.
A lány a népszerűségét rendkívül félti és vonakodik beállni a többiekhez, hiszen az ismerősei le fogják nézni, ha ilyen emberekkel mutatkozik. Stella-val rengeteget konfrontálódik, hiszen nem érti, hogy mi a baj az iskolával és a benne kialakult rendszerrel. Persze, neki könnyű, ő a menőkhöz tartozik, őt nem nyomják el. Kettő, tökéletes módszere van a helyzetre: ne tűnj ki a tömegből a kelleténél jobban, idomulj a rendszerhez és viselkedj. Mivel otthon is ezt teszi, a suli sem nagy kihívás számára, azonban elég szomorú, hogy sehol sem lehet önmaga.

Mo

A történetben a pláne az, hogy a csaj hegedül, ami nem illik egy rockbandába, így Stella utasítja, hogy tanuljon meg gitározni pár nap alatt. :D
Mo is rengeteget fejlődik a film alatt, megtanulja, hogy nem bízhat meg valakiben azért, mert menő és nem, mert nem az. Rájön, hogy nem fontos a társadalmi státusz, ha önazonos és bátor.
Egy valami nem tetszett benne, de ezt sem mondhatom el. :(
Mo a legkirályabb csaj a filmben, okos, kedves, udvarias, kitűnően alkalmazkodik, közben elég makacs, kitartó, hűséges, jóindulatú és nem mellesleg gyönyörű.
Mindezen tökéletes tulajdonságok felsorolása utána mondanám, hogy rá mondták azt, hogy olyan, mint én. :D Nem egoizmus, tényleg így volt.


Dalok:

 Tekintve, hogy zenés film, szót kell ejteni erről is. Hihetetlenül szuperül lettek megkomponálva, nagyon jó a dallam és a szöveg is illeszkedik a filmhez. Mindegyik dal igazi lázadó-dal, van bennük energia és nagyon jól lehet rájuk sportolni.
A film 'himnusza' a Determinate , nekem a Breakthrough viszont jobban tetszik, ez az SMS-hangom is. :)
Ami szerintem kihagyhatatlan Girl-power dal, azt a Mo-t játszó Naomi Scott énekli, ez pedig a She's so gone . Én rengeteget hallgattam, mikor a legeslegelső barátom szakított velem, 8.ban pedig ez meglehetősen rosszul esett. A dal nekem segített talpra állni, egy ideig csengőhang is volt, mostanra azonban túl léptem ezen (4 év alatt nem nagy cucc) , de még mindig imádom. A dalt.

Összességében:

Gyönyörűen összerakott tinifilm, hatalmas mondanivalóval. Az elnyomás ellen emel szót, mégpedig az egyik legbefogadhatóbb módon, zenével.
Nem fogsz csalódni benne, megunhatatlan és mindig a hatása alá kerülsz, ha megnézed. A színészgárda ismerős és szerethető, a karakterek emberiek, a történet pedig egy hétköznapi szituációból indul ki és egy igazi sikertörténetté növi ki magát.
Sokan tévesen egy gimis banda felemelkedésének történetének titulálják, pedig sokkal több van benne. A szabadság dicsérete és az elnyomás elítélése a film, mely egyben felhívás a világ fiataljainak: Képes vagy tenni ellene!
Kedvenc szereplő: Mo. Egyértelműen. Az a lány maga a tökély.
Legellenszenvesebb karakter: Az igazgató és Stella családja. Nem törődnek a saját gyerekükkel. Rossz szülő-díj!
Kedvenc jelenet: Mindegyik dal.
Legrosszabb jelenet: A 'mindenkivel egyszerre történik rossz dolog' jelenet.
Kedvenc idézet: "Én klasszikus képzésben részesültem, nem tudok játszani ezen a micsodán." Igen, ezt Mo mondja, mikor Stella a kezébe nyom egy gitárt.



Ez az a film, ami nyugodt szívvel javaslok bárkinek, világnézettől, vallástól, nemtől, kortól és Disney-szeretettől függetlenül. A Disney egyik olyan alkotása, ami túlmegy a happily ever after-en (boldog befejezés) és megmutatja, hogy a boldogságért igenis keményen meg kell küzdenünk. Akár nap, mint nap.


Köszönöm a figyelmet, még jövök a hónapban, addig is nyissátok ki a szátokat, ha valami nem tetszik és hallassátok a hangotokat! :)

New Year, New Life

Sziasztok!
Az évszázados (khm... 2 éves) hagyományt folytatva megosztom veletek a tavalyi évem mérlegét, mit sikerül megvalósítani a tervezettekből, mit nem és mit várok ettől az évtől.
Akit érdekel, esetleg memóriazavarban szenved és nem emlékszik a tavalyiakra, vagy egyszerűen nem tartja arra érdemesnek a firkálmányaimat, hogy emlékezzen rájuk, az itt találja a tavalyi listát.


Az elmúlt év ezen blog működésének legsiralmasabb éve volt, mindössze 20 alkalommal voltam képes írni, míg az indulás évében félév alatt 40 (ami a kétszerese a mostaninak!!!) bejegyzést írtam. :(
Egyre jobban szégyellem magam, akkor is, ha a másik blog a 41 poszttal működésének 2. legjobb évét produkálta. Persze, hullámzó, hogy melyiket nézik többen, gyakrabban, nyilván arra fogok írni, ahova többször/többen írnak, hogy várják az új részt. (Tanulság azoknak akik ezt olvassák: Tessék kommentelni, mert akkor örülök és kedves akarok lenni és gyakrabban írok! )

Ennyi volt a száraz statisztikai és mélyfilozófiai rész, most a nem kevésbé keserves eredményeket tartalmazó évmérlegelés jön.

Rendszeres blogolás

Na igen... a fentebb leírtak miatt, éppen a Google Maps-t böngészem, hogy hová bujdoshatnék el szégyenemben. Nagyon gáz, amit itt művelek. Hetekre eltűnök, aztán megy a kifogás keresés, hogy miért. Eszméletlenül szégyellem magam ezért, viszont nem akarom ismételni a fentieket, úgyhogy hagyjuk ennyiben.

Rendszeres segítés itthon

Felemás, maradjunk annyiban. A főzőtudományom egy hangyányit előrébb lépett, takarítani ha muszáj, akkor csinálom, varrni pedig továbbra sem tudok. Igen, tudom, 18 éves lányként nem ártana lassan megtanulni.

Kezdeni valamit a színészettel

Voltam nyílt napon a Színműn, voltam szinron-casting-on, tavaly tél óta idegbajosan küldözgetem a csodásabbnál csodásabb képeket a casting stúdióknak. Szerintem már félnek tőlem. Ja, eredmény az semmi.

'Megtartani' a barátom

*tűzijáték,dobpergés,örömujjongás,taps* Magyarázzam még? ;)



Miután megállapíthatom, hogy 'csak' annyit értem el, hogy 2017-be is kapcsolatban élőként léptem be, nézzük, idén mit nem fogok betartani. :D Na jó, de. Talán.


Rendszeres blogolás

Erőteljesen fejlesztendő terület.

Kitalálni, hogy mit kezdek magammal

Érettségi év van. *tüdüdüdümm* Nekem meg fogalmam sincs, hogy merre tovább, februárban viszont le kell adni a jelentkezési papírokat. Nem ártana kitalálni valamit, különben szeptembertől itt fogok ülni és Disney filmeket nézek naphosszat. Ami nem rossz, csak nem éppen hasznos a világnak.

Felnőttként viselkedni

Elmúltam 18, és nem mintha ettől a számtól várnám a megváltást, de ha már papíron felnőtt vagyok, akkor viselkedésileg is legyek az. Nem a szabad alkoholvételre gondolok, hanem arra, hogy felelősségteljesen végiggondolom, hogy mi mivel jár és nem hisztériázom, ha valami nem tetszik, hanem megpróbálom megoldani. Ja és nem a szüleimtől várom a segítséget, van amit megoldok egyedül is.

'Megtartani' a barátomat

Ez a 3. közös évünk, elég sokat csiszolódtunk egymáshoz ez alatt, sok meló van benne, ne menjen már kárba. :D Viccet félretéve, én tényleg őszintén szeretem ezt a srácot és vele képzelem el a következő x évemet. (x behelyettesítési értéke 70 körül mozog) :D

Ennyi lenne az idei fogadalom-listám, egy év múlva beszámolok a sikerről. Vagyis remélem arról. Ti hogy álltok ezzel? Tesztek fogadalmat vagy hülyeségnek tartjátok az egészet? Amennyiben tesztek, kb. milyeneket?


Mivel az év első napja van és állítólag, amit ma teszel, azt egész évben csinálni fogod, reméljük a legjobbakat blogolás szempontjából. Élvezzétek a maradék szünetet és hajrá a suliban! BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN OLVASÓMNAK!

Karácsonyi varázslat

Sziasztok!
Itt volt az ideje az új posztnak és mivel karácsony van, írok nektek pár sort. Na jó, nem párat, kicsit többet. (Ha valakiben felmerülne, délután én is megyek ünnepelni a családomhoz, de még van addig kb. egy szabad órám, úgyhogy mondjuk ráérek.)
Régebben írtam 2 novellát is, abból a 2. elég pocsék lett, de nem vette el a kedvem, ezért kaptok egy karácsonyi novellát, ami remélhetőleg jobb lesz.

KARÁCSONYI VARÁZSLAT

A sütőben már sült a mézeskalács és az egész házat süti-illat töltötte be. A dekoráció hetek óta a helyén volt, meleg, sárga fények világították meg a család otthonát. Sári, a család 7 éves kislánya izgatottan várta december 24-ét, hogy végre megérkezzen a Jézuska az ajándékokkal.

A kislány december 23-án este alig bírt elaludni. Nővére, Zsuzsi a szomszédos ágyon hanyatt fekve nyomkodta a telefonját.

- Maradj már nyugton! - szólt rá Sárira, mikor még 22:30kor is húga forgolódása hallatszott.

- Nem tudok. - ült fel nyögve Sári.  - Holnap karácsony.

- És? - vont vállat a nővére. Sári egyáltalán nem értette. Lehet, hogy Zsuzsi már 13 éves, de a karácsony attól még karácsony. Az utolsó gondolatot hangosan is kimondta, mire nővére egyszerűen kinevette.

- Igen, hogyne. A szeretet, békesség és a család ünnepe, aha... Nem tudom, neked hogy kerülte el eddig a figyelmedet, de Anyáék minden évben összevesznek ilyenkor. Nem is szólnak egymáshoz, ha nem muszáj. Utálom ezt az időszakot.

Sári tátott szájjal bámult. Természetesen ő is észrevette a családját ilyenkor ellepő stressz-hullámot, de ő minden évben figyelmen kívül hagyta és csak a csodára koncentrált.

Másnap reggel csörömpölésre ébredt. A szülei kiabáltak és a jelek szerint dobáltak valamit. Sári kipattant az ágyból és lerohant a lépcsőn.

- Anya, Apa, mi törté...? - kezdte csicseregve, de megtorpant. A szülei éppen egy gigantikus fát díszítettek. Sári eddig úgy tudta, hogy a fát a Jézuska hozza éjjel, így sokkos állapotban fordult a lépcsőn lesiető testvéréhez. Zsuzsi arcán keveredett a szánalom és a harag.

- Mondtam, hogy kezdjük el este. - fordult az édesanyjuk az apjukhoz. - De te, neked mindent jobban kell tudni.

- Te meg este tizenegykor sütöd a huszadik-féle süteményt! Mikor álljunk neki fát díszíteni, ha éjfélig sütsz? - replikázott az apjuk.

Sári döbbenten állt és kapkodta a fejét a két szülője között.

- Miért nem a Jézuska hozta a fát? - dadogta.

- Mert nem létezik. - fakadt ki Zsuzsi. - Nőj már fel végre, istenem!  Nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e Jézuska vagy nincs. Rohadtul karácsony van, a szüleink pedig megint ordítanak.

Sári szeme könnyes lett, majd felrohant a szobájukba. A szülők csendben egymásra néztek, majd Zsuzsira.

- Mondd, neked muszáj mindig ilyen flegmának lenned vele?  - kérdezte az apuka. - Csak egy kislány.

- Ti tették tönkre az egészet. Készültetek volna el időben. - rángatta a vállát Zsuzsi.

- Nekem te ne rángasd a vállad! - figyelmeztette az anyja. Zsuzsi erre is csak lebiggyesztett szájjal húzogatta a vállát, mire egy pofon csattant a sértődött arcán.

- A szobádba. Most. - mutatott a lépcsőre az anyja. Zsuzsi megszégyenítve ment fel.

A szobában Sárit látta, aki csorgó könnyekkel nézte a kis betlehemet, amit a szüleik minden évben időben elhelyeznek az ablakuk alatt. Zsuzsi szívét elöntötte a szánalom.

- Akkor... az egész egy nagy hazugság volt? - kérdezte Sári. - Nincs is Jézuska, se angyalok? Apa és Anya díszítették fel a fát minden évben? Az ajándékok is tőlük vannak?

Zsuzsi leült Sári mellé.

- Igen. Ők csinálnak mindent. Fát is, ajándékot is.

- De akkor miért hazudtak nekem? És te miért tudtad? - zokogott fel Sári. Zsuzsi átkarolta a vállát.

- Amikor kicsi voltam én is így hittem, ahogy te. Csak eljön a pillanat, amikor mindenki megtudja az igazat. De ez nem jelenti azt, hogy többet nem szeretheted a karácsonyt vagy várhatod a csodát.

- De így már nem ugyanolyan... 

- Persze, hogy nem. De tudod... mi lenne, ha te is adnál nekik valamit? - jutott eszébe Zsuzsinak a mentőötlet.

- Mit? - csillant fel Sári szeme.

- Mondjuk egy rajzot. Olyan szépen rajzolsz.

Sárinak tetszett az ötlet, így a délelőttöt rajzolással töltötte. Ebédre készen is volt a műve, de tudta, még várnia kell.

A családi ebéd kicsit feszengve, de eltelt. A finom ebéd után Sári TV-zett kicsit, ezalatt a szülők elhelyezték az ajándékokat az időközben feldíszített fa alatt.

16:00-kor Sári mosolyogva lépkedett lefelé a lépcsőn. Annak ellenére, hogy nem a Jézuska hozta a fát, gyönyörű volt. Halk zene szólt és mikor Sári meglátta az ajándékokat, elfeledkezett a reggeli sírásról. Boldogan bújt a szüleihez. Énekeltek, majd kibontották az ajándékokat.

A vidám bontogatást csengőszó szakította félbe. Az anyukájuk felállt, ajtót nyitott, majd pár perc múlva egy csomaggal tért vissza.

- Mi ez Mama? - kérdezte Zsuzsi.

- "Sárinak szeretettel" - olvasta fel a mellékelt kártyán látható írást az apjuk. - Ez különös.

- Kérem, kérem! - ugrált Sári. Miután kibontotta a csomagot, boldogan felsikoltott. Az a baba volt benne, amit kinézett magának a boltban, de az anyukája túl drágának tartotta megvenni.

A szülők tanácstalanul néztek egymásra.

- Drágám, mondtam, hogy ez nagyon drága. - súgta a férjének az anyuka. De a férje ugyanolyan döbbenten válaszolt.

- Nem én voltam. Láttam, hogy drága. 13.000 forintot nem adok ki egy játékbabáért.

- Mama, Papa, nagyon köszönöm! - borult a nyakukba Sári.

- Kicsikém... nem mi voltunk. - vallották be a szülők. Sári erre eltátotta a száját.

- Akkor ki?

- Fogalmunk sincs. Valaki nagyon szerethet téged, kicsim.

A család a nap további részében ezen a rejtélyen gondolkodott. Lefekvésnél Sári izgatottan csacsogott.

- Zsuzsi, ez olyan izgalmas! Lehet, hogy mégis az angyalok hozták? - nézegette mosolyogva a csillagos eget.

- Előfordulhat. - mosolygott vissza Zsuzsi. - Vannak még csodák. 

A két lány lassan álomba merült. Zsuzsi utolsó gondolata az volt, hogy a kishúga boldog mosolyáért bőven megérte elkölteni az összes zsebpénzét. Sári megérdemel egy kis igazi varázslatot.

Nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Read it: Agnes Cecilia

Sziasztok!
Nagyon régen volt utoljára poszt, amit rettenetesen sajnálok. Sajnos meg kell értenetek, hogy érettségi év van és közeledik az egyetemi jelentkezés pillanata, én pedig itt állok (bocs, ülök) ötletek nélkül és tanácstalanul. :(
Persze ez nem indok arra, hogy hónapokig egy sort sem írok, de talán nem utáltok annyira emiatt.
Régen volt könyves poszt, úgyhogy most azt hoztam.




Ezt a könyvet 10 évesen kaptam a szülinapomra egy barátnőmtől. Mondhatjuk, hogy ez a könyv alapozta meg a könyvmániámat, miután ezt elolvastam, egyre újabb és újabb történetekre vágytam. Igaz, hogy hivatalosan gyerekkönyv, de én számtalanszor elolvastam azóta és még mindig vannak benne olyan dolgok, amikre azt mondom, hogy hasznosítható gondolat.


- A sztori:

Nora Hed, az árva lány a nagynénje családjával él. Egy új házba költöznek, ahol Nora furcsa dolgokra lesz figyelmes. Rejtélyes léptek, egy visszafelé járó óra és egy kísértet kísérik a 14 éves lány mindennapjait. A ház felújítása közben a régi lakók ottfelejtett tárgyaira bukkannak, amelyek fájdalmas emberi sorsokról mesélnek.
Nora és unokatestvére, Dag próbálják megkeresni a még életben lévő lakókat és megoldani a kísértet problémáját is. A kutatás közben Nora családjának múltjába is betekintést nyernek és az új ismeretek felforgatják a lány egész addigi világát.

Szereplők:
- Eleonora 'Nora' Hed:
 
A 14 éves lány kiskorában autó-balesetben vesztette el a szüleit. Édesapja jóval fiatalabb nővére, Karin fogadta magához. A lány azonban hiába lelt befogadó és szerető 'pótcsaládra', mindig is kívülállónak érezte magát. Sötét gondolatai gyakran gyötrik, úgy gondolja, csak szánalomból viselik el és amint lehet, megszabadulnak majd tőle.
Pontosan emiatt nehezen nyílik meg és bizalmatlan a többiekkel szemben, ez alól csak unokatestvére a kivétel.

Nora

Minden vágya egy biztos pont az életében, egy személy vagy tárgy, ami csak az övé és senki nem veheti el tőle.
A kutatás során rengeteg mindent megért és megtud saját magáról és a világról, így a történet végére egy sokkal érettebb Nora-t láthatunk.


- Dag Sjöborg:

Nora unokatestvére, kalandvágyó és álmodozó. A fiú balettozik, ami meglehetősen szokatlan, de a szülei teljes mértékben mellette állnak. Dag nagyon romantikus alkat, mindent túlbonyolít és jelentőséget tulajdonít a kis dolgoknak is. Nora-t ez néha az őrületbe kergeti, ugyanakkor hasznos tud lenni a fiú fogékonysága a misztikus dolgok iránt.

Dag

Dag egy kedves és naiv embernek tűnik, ugyanakkor mindennel tökéletesen tisztában van és neki is megvannak a maga titkai.



- Karin és Anders:

Dag szülei. Karin könyvtárosként dolgozik Nora-ék iskolájában, Anders pedig pedagógus. Mindketten azon igyekeznek, hogy Nora úgy érezze, bízhat bennük és megnyíljon.


- Ludde:

A család kutyája. Retteg az új háztól és folyton elszökik.

- Lena:

Nora legjobb barátnője. Cserfes és folyton felszínes semmiségekről fecseg, éppen ezért Dag ki nem állhatja.

- Hulda:

Lena dédnagymamája. Egy idősek otthonában él, azonban évtizedekig volt annak a háznak a lakója, ahová Nora-ék beköltöztek, így mindent tud a régi lakókról, ezért Nora fel is keresi, hogy információhoz jusson.

Mellékszereplők:


- Agnes Björkman:

Fiatal lányként költözött a városba, testvérével. Azonban elhidegültek egymástól és nem tartják a kapcsolatot.

- Hedvig Björkman:

Agnes húga, festőművész. Nagyon szégyenlős, nem szeret emberek között lenni.

- Cecilia Björkman:

Agnes kislánya, balettozik. A lány szintén magányos, emiatt a koránál jóval érettebb és komorabb/komolyabb. Nagyon szeretethiányos kislány, így mindenkibe próbál kapaszkodni, akibe csak tud.

Cecilia

Összességében:

Nagyon jó kis könyv, könyvfanatizmus alapozásnak tökéletes. A sztori viszonylag lassan bontakozik ki, de megéri végigrágni magad rajta, mert nem egy nagyon akciódús mű, de cserébe érzelmileg sokat ad.
Van belőle film is, de azt nem láttam, mert kizárólag svédül érhető el, svédül pedig nem tudok. Mindenhez én se érthetek. :D
Kedvenc szereplő: Cecilia. A magányossága töredékét szoktam átélni, de akkor is szimpatizálok vele.
Legellenszenvesebb karakter: Nora viselkedését nem mindig tudtam értelmezni, de nem volt unszimpatikus. A nagymamája annál inkább, de őt egyszerűen más értékrend szerint nevelték fel, azért ilyen. Sokban emlékeztet a saját nagyimra.
Kedvenc rész: Hulda visszaemlékezései.
Legrosszabb rész: Az eleje lassan indul, de engem a nyelvezet zavart leginkább. Meg a magyar fordításban annyi helyesírási hiba van, hogy rossz nézni.
Kedvenc idézet: "Itt végződik ennek a szégyellt, elfelejtett gyermeknek a története."



Elhiszem, hogy tiniként úgy érzed, hogy te már túl öreg vagy gyerekkönyvek olvasásához. Azonban ennek mégis különleges a története és jóval hasznosabb, mint egy hatvanadik ugyanolyan sablonos tiniregényt elolvasni, mert az ilyen mennyiségben már semmi újat nem nyújt. Én akkor olvasok olyat, ha nagyon tele van a fejem és kell valami valószerűtlenül rózsaszínen csillogó, mélyenszántó gondolatokat mellőző olvasmány.


Remélem sikerült kedvet csinálnom a könyvhöz, jó olvasgatást, ha esetleg megszerzitek valahonnan! :)