Szokásos év eleji összegzés&hálalista

Sziasztok!
Ugyan a karácsonyi poszt elmaradt, de vannak dolgok, amik nem merülhetnek feledésbe, ilyen például a kötelező újévi poszt, amiben listázom, hogy mennyire voltam ügyes kislány tavaly. :D



Rögtön az elején egy hatalmas sikerrel kell kezdjem, hiszen az évek óta tartó lejtmenet 2018-ban megfordult, ugyanis növekedett a posztok száma. Tavaly 12-szer voltam képes írni, ami nem túl nagy növekedés az azelőtti 11-hez képest, de hát kis lépések. Természetesen 2018-ban is volt egy pár soros bejegyzés, ami a nyár utáni holtszezonban íródott, már-már rituálisan, ugyanis úgy tűnik a sulikezdés annyira depresszióssá tesz, hogy még inkább nem vagyok képes írni. :D Az induló évi 39 posztot is szeretném egyszer túlszárnyalni, szóval van még hova fejlődni bőven.

A korrektség kedvéért szeretném említeni, hogy Amanda is működött még az év elején, 3 poszt maradt 2018-ra, ami természetesen messze a legalacsonyabb, de ha úgy vesszük, hogy 4,5 évet megért, azért az elég hosszú idő.

Mindezek után, nézzük, hogy mennyire voltam ügyes tavaly, vagyis mit sikerült betartsak a fogalmakból.

Rendszeres blogolás

Átlagosan kijön a havi egy, de ez így is siralmas. :D Visszaolvasva kb, a 2. évtől mindig megfogadom, hogy de ez változik és aktívabb leszek, aztán az élet mindig közbeszól. :/ Vagyis ez egy erőteljes "nem sikerült" inkább.

Befejezni az Amanda-sztorit


Itt viszont lehet bontani a tegnapról megmaradt pezsgőt (már ha maradt), ugyanis februárban teljesítettem ezt a fogadalmat és lezártam drága Amandánk történetét. Igencsak érzelemdús volt megválni tőle, akármennyire is rendszertelenül írtam az utóbbi időben, Amanda nagyon a szívemhez nőtt, meg hát 2013-ban indult, azért azóta eltelt pár év és eléggé megszerettem szerencsétlent. Mindenesetre sokat köszönhetek neki, úgyhogy életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy azon a nyáron volt merszem ország-világ elé tárni az én kis irományomat.

Jogsit szerezni és diákmunkát vállalni

Oké, csalni fogok; ez egy félsiker, dolgozni nem mentem el, ugyanakkor április vége óta van jogsim!! Egész tűrhetően vezetek, még egy öreg nénit se ütöttem el, a család összes autói is egyben vannak, szóval hurrá. :D
A munka része viszont zavar, pláne úgy, hogy szüleim folyton izélnak, hogy "de most minek az", úgyhogy erősen hátráltatva vagyok, de nem baj. 20 éves vagyok bakker, nehogymár ők döntsék el. Meg nyelvvizsgáztam ősszel, úgyhogy a nyaramat inkább azzal töltöttem, szóval az én hibám is, ezt elismerem.

Megtartani a barátomat

Hát, ezt meg egyrészt szégyellem, másrészt fáj ám baromira, de nem sikerült. Majdnem 4,5 év után egyik nap fogta magát és nem akart többet találkozni velem. Ebben természetesen benne van az, hogy csináltam előtte egy akkora hülyeséget, hogy azóta is fogom a fejem miatta, de szerintem válóoknak kevés lett volna, még akkor is, ha előtte is voltak vitáink.



Fú, basszus, négyből 1,5 sikeres??? *kínos* Őszintén, 2018 nem az én évem volt, ez tuti.

Mégis, próbáljunk fejlődni, úgyhogy íme az új kihívás-listám.

Újra elkezdeni blogolni

Szeretem ezt csinálni, kikapcsol, illetve indul nemsokára az új blogom, tehát jó lenne aktivizálódni.

Diákmunka, de most már komolyan

Szeretném a tavaszi félévtől kamatoztatni (nem létező) tanári képességeimet és magántanítani/korrepetálni/akármi, csak legyen pénz. Nyárra meg kinéztem pár cukrászdát, ahova be fogok kopogni, hogy bocsika, de jönnék dolgozni.

Nyitottnak lenni az újra

Ezt nem igazán tudom jól megmagyarázni, de szeretnék kilépni a "megszokott, minden nyugi, ismerem" életemből és megismerni új dolgokat is. Az viszont nem fog menni a "tejóég, mi ez?" mentalitásommal, szóval ideje a félelmet kíváncsiságra cserélni.

Visszaszerezni a barátomat

Abszolút kedvenc és magáért beszél. Tanultam a hibáimból, úgyhogy felőlem aztán hajrá!

Na hát ez így ennyi lenne. Jövőre ugyanekkor, ugyanitt! ;)

Az idei évnek van egy újdonsága, ezt is szeretném meghonosítani. Fogok írni egy hálalistát, hogy miért voltam hálás 2018-ban. Hálásnak lenni tök hasznos, pozitív gondolkodásra nevel, úgyhogy ajánlom mindenkinek. :)

Köszönöm neked 2018...

•  a baráti találkozókat, beszélgetéseket
• a vicces egyetemi oktatókat és órákat
• a kevésbé vicces, de hasznos egyetemi órákat
• az egyetemi csapatot, jó érzés, hogy így összejött egy "gang"
• a jogsit
• a gimis osztályfőnökömet, aki még mindig megpróbálja egyben tartani a csapatot
• a gimis töritanáromat, aki szakmailag a legnagyobb példaképem és az egyetemi életben sem hagy elveszni
• a gimis angoltanáromat, aki legnagyobb meglepetésemre tartott órát az egyetemen, így ráhúzhattam még egy félévet vele
• a családomat, az összes hullámvölggyel és összetartással
• az exbarátomat, aki lehetőségeihez mérten megpróbált velem időt tölteni és az utolsó pillanatig szeretett (amikor is elrabolták az UFÓk és utána hirtelen nem)
• azt, hogy vigyáztál rám, ugyanis nyáron nem sokon múlt, hogy ott maradjak családostul a szlovén autópályán
• a sikeres vizsgákat
• azt, hogy az egyik legjobb barátnőm is ugyanoda jár egyetemre, mint én, így hetente többször tudunk találkozni
• az előbb említett lányt, akivel nagyon durván egy hullámhosszon vagyunk, Harry Potter, Disney és egymás ugratása minden mennyiségben <3
• az olykor keserű tapasztalatokat, amik igaz, hogy fájtak, de hiszem, hogy nem voltak véletlenek és egyszer majd látni fogom, hogy miért kellett megtörténniük
• végül azt, hogy képes vagyok reménykedni és bízni abban, hogy mindig lehet jobb

Köszönöm nektek is, akik olvassátok a blogomat! Ugyan komment nincs egy darab se már jó ideje, de szeretném, ha tudnátok, hogy már annak is örülök, ha valaki egyáltalán idetéved. :)

Legyen tényleg boldog ez az évetek! :)

About me #3

Halihó!
Most nagyon elememben érzem magam, úgyhogy elhatároztam, hogy ezt kihasználom és írok nektek.
Azonban ennyi idő alatt nem volt időm újabb feldolgozandó témát találni, úgyhogy meg kell elégedjetek azzal, hogy rizsázok magamról. Úgyis kérés volt a "Magamról" rovat, már volt belőle két poszt is (első és második), ez lesz az utolsó, mert annyira nem vagyok érdekes, hogy ennél többet olvassatok rólam. :D
Ajánlás, kérés, óhaj-sóhaj jöhet!

"Pofázzunk magunkról, mert akkor legalább úgy tűnik, hogy valami produktívat csinálunk" magánszám harmadik különkiadása

• Jelenleg másodéves egyetemista vagyok és töri-angol szakos tanár leszek, ha egyszer majd a távoli jövőben elvégzem. (Visszaolvasva, az első ilyen bejegyzést tizenegyedikes koromban írtam, tejóég, mikor volt az? :D :D)
• Életem (egyik) álma azonban a gyógypedagógusság, azon belül is a logopédus szak, tehát helló másoddiploma! :)
• Emellett szívesen lennék cukrász, nagyon menő formatorták vannak neten, én is szeretnék olyanokat csinálni!!! Kevés a kézügyességem, de tuti meg lehet tanulni. :D
• Tanárként a kezdőfizetés azonban kb. arra elég, hogy emelt fővel éhen halj, úgyhogy el kéne kezdeni félretenni, mert se éhen halni nem szeretnék, se a szüleimmel lakni diplomáig. Nagyon ideális esetben az utolsó egyetemi évben már egyedül laknék vagy együtt valakivel, de semmiképpen nem fogok itthon dekkolni.
• A félretevéshez azonban pénz kell, szóval irány a munka. (Már ha túlélem ezt a félévet...)  Szívesen magántanárkodom, jó gyakorlás, plusz abban van pénz :D, de nyárra be van tervezve egy cukrászdázás. Márhogy dolgozni, nem lemenni sütit enni. :D 
• Leakadva arról, hogy milyen pénztelen és sivár jövő vár, kicsit pozitívabb irányba terelve a dolgot... öhm... van jogsim május óta. Egész tűrhetően vezetek amúgy. :D Persze tök jó lenne egy kocsi, de arra végképp nincsen pénzem, szóval marad a BKV.
• Amanda életének fordulatai is visszaköszönnek saját életemben, tehát jelen pillanatban a 4. hónapot nyomom a barátom nélkül, aki augusztusban fogta magát és eltűnt, én meg itt maradtam. (Zenés utalás, amúgy...) Nem így intézte, hogy egyszer csak huss eltűnt, de akkor is fáj(t). :( Hiányzik nagyon, de hát az elmúlt hónapokban elhasználtam kb. az összes kezemben lévő kártyalapot, hogy visszaszerezzem, de nem volt elég az sem, úgyhogy innentől kezdve az ő kezében van az ügy, ha akar valamit még, akkor meg tud találni.
• Oké, ez a bejegyzés kezd elég depressziós lenni megint, úgyhogy most feldobok valami vidámat. Azaz próbálok. :D Ja! Kényszer-szingliségem ellenére (wow, új szó, mostantól ezt használom magamra) a baráti kapcsolataim minősége konkrétan az egekig ugrott, annyi emberről derült ki, hogy sokkal szorosabban kötődnek hozzám, hogy csak kapkodtam a fejem. Csomóan figyeltek arra, hogy hogy érzem magam, mi van velem, mentünk ide-oda, ami tök jó, mert ha másra nem, akkor arra jó volt a dolog, hogy realizáltam, hogy mennyi szerető ember vesz körül. Plusz szociális életem is kicsikét intenzívebb lett. :D
• A másik tanulság, amiért valamilyen szinten hálás vagyok a srácnak azért, hogy meg merte lépni, az az, hogy tanultam a hibáimból. Nagyon sokat gondolkodtam a dolgokon, sok mindent másképpen csinálnék, ha vissza tudnék menni, úgyhogy mondhatjuk, hogy bölcsebb és jobb ember lettem a szakítás miatt. (Nézzük pozitívan. *enyhén kényszeredett mosoly*)

 Hát, ez most nem lett annyira csillogós és mosolygós, mint az előzőek. Sajnálom, hogy csak ezzel tudtam szolgálni, de alapvetően az én életem sem a csillogó vidámságról szól mostanság. :/ Néha kell egy kis reality-check, hogy szembe tudj nézni azzal, hogy hogyan is éled az életedet. A check mértékéről lehetne vitatkozni, de ez jutott. Ha pedig ezt hozta az élet, annak is nyilván van valami oka, szóval igyekszem optimistán felfogni, nem egyszerű, de szerintem megbirkózom vele.
Hogy a karácsony- előttiséget se hanyagoljam el, hamarosan érkezik egy karácsonyváró poszt, de azért tessék küldeni a kéréseket, hogy miről írjak!!! :)
Addig is "Santa Claus is comin' to town", szóval tessék jól viselkedni! :D
by me

Read it: Cinderella Screwed Me Over (Hamupipőke, menj a búsba!)

Sziasztok!
Ugyan nem vasárnap, de kicsivel később itt vagyok, megérkeztem a hosszú idő óta első rendes bejegyzéssel. Sokat olvasgattam könyves blogokat az elmúlt időben és nagyon inspirálóak voltak, úgyhogy én is kedvet kaptam, hogy újra belevágjak az írásba teljes gőzzel. :)
Ugyan még nincs az oldalon semmi konkrét, de szeretném, ha tudnátok, hogy a következő sztoris blogom is készületben van! Az oldalt már létre is hoztam, a design-on szeretnék egy kicsit dolgozni még, egyelőre itt tartok vele. (A fejléc nem az én munkám.) Ez a történet egy kicsit komolyabb-komorabb hangvételű lesz és még egy kicsit birkóznom kell a saját szemérmességemmel, ugyanis olyasmiről fogok írni, ami eléggé része (volt) az én életemnek is...
Na de ne szaladjunk ennyire előre, az új blog várhatóan karácsony körül fog elindulni. Addig is itt lesz ez. :)



Mindezen bevezető után, lássuk a mai témánkat, ami nem más, mint egy könyv. Ha eddig még nem mondtam volna, akkor mondom most, hogy eszméletlen nagy Disney-fan vagyok, úgyhogy ha egy könyvben előjön ez a téma, akkor az már nálam jó kezdésnek számít. Itt az egész történet erre van felépítve, úgyhogy olvasás közben le se lehetett törölni a vigyort a képemről. :D

- A sztori:

Darby Quinn egy harmincas éveiben járó nő, aki már nem képes hinni a csodákban. Túl sok szerelmi csalódáson esett át, így csillapíthatatlan dühvel haragszik a világra, a férfiakra és főleg a Disney-stúdióra, amiért a meséikkel elkábítják a fiatal lányokat, akik elhiszik az igaz szerelem létezését és a többi hülyeséget. A fiatal nő nagy projektbe fog; a volt pasijait kielemezve összekapcsolja őket egy-egy Disney herceggel, majd levonja a tanulságokat és következetesen tartja magát az így kialakított szabályaihoz, hogy nehogy újra összetörhessék a szívét. Időközben felbukkan az életében Jake, aki valahogy túl jó, hogy igazi legyen. Darby gyanakodva figyeli a férfit, aki minden erőfeszítés nélkül egy következő herceg ihletadója lehetne. Vajon sikerül felülkerekednie a csalódásain és megtalálnia a boldogságot?

Szereplők:

- Darby Quinn:
 
A harmincas évei elején járó nő (lány?) annyiszor csalódott már, hogy úgy érzi, képtelen továbbra is gondtalanul és vidáman folytatni a párkeresést. Emiatt hozza meg a szabályait, amik reményei szerint távol tartják majd tőle az újabb szomorú pillanatokat és a szakítás utáni nagy sírást.
Nagyon céltudatos és kitartó, semmi nem változtathatja meg a véleményét vagy ha mégis, akkor csak nagyon hosszú idő alatt. Darby emellett ragaszkodik a szokásaihoz is, például a kedvenc éttermében való rituális ebédhez a hét akár több napján is.
A csalódásai miatt egy erős védőpáncélt vett magára, nem enged be senkit, kivéve a legjobb barátnőjét és a családját. Az új ismerőseivel nagyon bizalmatlan. Ez a páncél segít neki, hogy elkerülje az újabb pofára esést, illetve én érzek benne egyfajta meghátrálást is, hiszen ha ennyire tüskésnek mutatja magát, hátha békén hagyják és ha senki nem háborgatja, akkor garantáltan nem fog csalódni, hiszen nem lesz kiben. Belegondolva szomorú, hogy még a magányt is jobbnak tartja annál, hogy újra próbálkozzon.
Darby nekem leginkább az Egyszer volt, hol nem volt sorozat Emma-jára hasonlított, mivel mindkét nő iszonyatosan bizalmatlan és elutasítja a legkisebb csodás/mágikus dologra való utalást is, mindenre találnak reális magyarázatot.

Darby

Szenvedélye a lovaglás, ami miatt tudok kreálni egy nagyon hülye szóviccet a nevéből, ugyanis a Darby majdnem derbi, ami ugye a lóverseny. :D Oké, leálltam.
A lovaglás annyiban fontos a történet szempontjából, hogy az udvarlói számára kb egy vizsga, hogy képesek-e megülni egy lovat és elkísérni a lányt egy lovastúrára. Ez kicsit ellentmond az antiherceg viselkedésének, hiszen a lovaglás minden mesében megjelenik, szőke herceg fehér lovon, meg hasonlók ugyebár...
A másik nagy ellentmondás, amit találtam a könyvben, az Darby külseje miatt tűnt fel. A címben Hamupipőkére hegyezik ki, miszerint ő tette leginkább tönkre a lány életét a hülye tündérmeséjével. Most szeretnélek megkérni, hogy nézzetek rá az előbbi képre! Darby-t így írja le a könyv, szőke, kék szemű, stb. Hogy néz ki Hamupipőke? Szőke és kék szemű. Gondolom, látjátok a problémámat. :D
Mindebből, ha nagyon kitekert akarok lenni, le tudom vezetni azt, hogy tulajdonképpen  Darby Hamupipőkét szimbolizálja, míg Jake a herceget, szóval... adott a happy end. Ha mélyebben bele akarok menni, akkor pedig lehet az, hogy közvetetten saját maga tette tönkre a saját életét, mert túl nagy elvárásai voltak túl hamar például. De egyszerűbb Hamupipőkét hibáztatni, mint beismerni, hogy én csesztem el. Illetve, Hamupipőke kb. őt magát jelenti, tehát bujtatottan elismeri, hogy hibás.
Oké, bocs, kicsit túlpörögtem, remélem azért értettétek. :D
Most pedig a jelenlévő szkeptikusoknak szeretnék üzenni pár sort, tehát Darby Quinn-ek figyelem! Nem fogsz garanciát kapni arra, hogy bármelyik kapcsolatod is működni fog. Rajtad múlik és a párodon. KETTŐTÖKÖN. Nincs olyan, hogy én beleadtam mindent és bezzeg a másik. Persze, van amikor nem passzoltok egyáltalán, illetve léteznek bántalmazó kapcsolatok, de én most egy hagyományos, mezei párkapcsolatról beszélek, ahol hosszú távra terveznek a felek. A másik nem a Sátán, nem miatta ment tönkre minden. A saját felelősségedet is fel kell ismerd benne. Ha pedig nem megy és szétesik, az sem jelenti azt, hogy minden további kapcsolatod erre a sorsra van ítélve. Akár úgy értve további, hogy mással, akár ugyanezzel az emberrel, ha megpróbáljátok még egyszer. Nem fogsz garanciapapírt kapni a sorstól, hogy igen, ez most így biztosan holtodiglan-holtomiglan lesz. De tanultál az előzőekből, tehát okosabban tudsz hozzáállni és jobban működtetni, mint eddig. 
Szóval, ne add fel! Egy kudarc még nem a világvége. Igen, rossz érzés, de egyedül TE tudsz tenni ellene. Úgy, hogy nem adod fel a reményt és tovább próbálkozol! :)



- Jake Knight:

Darby kedvenc éttermében dolgozik, így elkerülhetetlen a találkozásuk. A lány hiába próbálkozik, nem tud fogást találni rajta, ugyanis Jake tényleg tökéletes. Igazi úriember, művelt, dolgozik, sportos, jó a humora és a külseje is eléggé rendben van. Vagyis hát túl jó, hogy igaz legyen.
Mindemellett még kitartó is, nem ijeszthető el olyan könnyen, mint a többi srác, rendületlenül igyekszik feltörni Darby védőburkát. Ez pedig a lehető legjobb reakció a részéről, ugyanis ha Darby azt látná, hogy hamar feladja, akkor igazából nem is akarta őt és olyannal meg mit kezdjen, aki az első nehézségek alkalmával feladja? Persze nem azt mondom, nyilván van az a pont, amikor be kell látni, hogy ez nem fog menni, de Jake lelkiismeretesen kitartott és szépen lassan adta vissza a lány hitét és bizalmát a világban.

Jake

Mivel azonban ő is emberből van, várható, hogy egyszer az ő türelme is elfogy...
A másik, amit meg kell említsek vele kapcsolatban, a csodás szójáték a vezetéknevével. A Knight angolul lovagot jelent, tehát ezzel is ráerősítettek a herceg párhuzamra. Sőt, lehet, hogy emiatt tudta megülni a lovat is? :D



- Összességében:

Vicces, csajos történet, jó adag realitással és reménnyel. Nagyon jól visszaadja, hogy milyen elkeseredett tud valaki lenni a sokadik csalódás után, tehát realisztikus, ugyanakkor megmutatja, hogy attól még, hogy ismét nem jött össze, nem kell remetének állni Tibetben, lehetsz még boldog. Természetesen annyiban igaza van Darby-nak, hogy el lehet jutni a pontra, hogy egyedül is jobb, mint hogy újra kitegye magát annak, hogy esetleg összetörik a szívét. (Utalás a saját életemre, éljen! :P) DE! (Merthogy én, a Disney-n szocializálódott egyén ezt nem fogadom el...) Meg kell próbálni. Újra és újra. Akkor is, ha fáj meg nehéz, de megéri. Igen, lehet, hogy még egyszer-kétszer-hússzor a padlóra kerülsz tőle. És? Az élet nem a Disney, ebben igaza van Darby-nak, de annyit igenis lehet tanulni a mesékből, hogy nagyon sokszor hozzáállás kérdése az egész. Ha nem kudarcként éled meg, hanem tanulási lehetőségként, akkor nem fog annyira kikészíteni. És mindig lehet jobb. :) Vagy legalább én szeretném ezt hinni.
Ja! Azzal meg nem értek egyet, hogy a mesék majd káros hatással lesznek valaki későbbi párkapcsolataira. Ezek MESÉK pont ezért a helyükön kell kezelni őket. Szórakoztatásra tervezett történetek, felnőttként senki nem fog hinni abban, hogy majd egyszer csak betoppan az életébe valaki, neki meg a kisujját se kell mozdítsa. Egy valamire jók ezek a filmek, még pedig arra, hogy azt tanítják, hogy mindig van remény. Ami úgy is van. Pont.
Kedvenc szereplő: Darby a humora miatt, Jake pedig a kitartása miatt lett a kedvencem, ugyanis tök jó, hogy nem hagyja magát eltántorítani.
Legellenszenvesebb szereplő: Egy Disney-re felépített könyvben??? Hagyjuk már. :D
Kedvenc rész: Amikor Darby összehasonlításait olvashatjuk. Annyira zseniálisan van megoldva, hogy melyik volt pasija Aladdin vagy Erik herceg, imádtam! :D
Legrosszabb rész: Amikor sokáig nem volt összehasonlítás belefűzve a történetbe. :D :D
Kedvenc idézet: " Nem tudod megjavítani az embereket. Magukon kell segíteniük." Bölcs szavak, ráadásul nem szorulnak kommentálásra, úgyhogy nem teszem meg. De kaptok egy másikat.
"Az igazság az, hogy a tündérmesék eleje mindig nagyon egyszerű. Csak az nehéz, ami utána következik." Ezt fejtegettem az előbb, nem azt kell leszűrni a Disney-filmekből, hogy jön a herceg, aztán csók, mindenki boldog. Hanem azt, hogy a melós időszakokban is van remény.
Kiknek ajánlom: Ha régóta szingli vagy, esetleg Disney-fan. Legjobb, ha mindkettő! :D
Kiknek nem ajánlom: Akik frissen szakítottak/csalódtak, mert csak idegesíteni fogja őket.




Ennyi volt mára, remélem tetszett. :) Valószínűleg már december lesz, mire jövök legközelebb. Ajánlás, kérés, óhaj-sóhaj, egyéb JÖHET!! Miről írjak???


Addig is legyetek jók! :)
by me

Őszi Book Tag

Sziasztok!
Majd 2 hónapja került ki a blogra a "Hahó, itt vagyok, ne menj el!"-nek fordítható segélykiáltásom, ami természetesen visszhang nélkül maradt. Nem igazán esett jól, de hát ez van, az utóbbi hónapokban több dolog is van, ami nem annyira volt kellemes, de nem baj, ezt is túl fogom élni. (Most elsősorban nem a blogról beszélek, hanem magánéleti problémákról. :( ) Nem szeretnék itt nyilvánosan keseregni meg minden, mert ez nem az a felület, csak jó, ha tudjátok, hogy a suli mellett a kedvem se volt túl rózsás az elmúlt hónapokban és többek között ezért nem írtam egy sort sem.
Mostanra azonban meguntam a melankóliát, úgyhogy megpróbálom összekapni magam blog-ügyileg és tényleg újra elkezdeni írni, mert hiányzik. (Megnyugtatásként, magánéletileg is rendben leszek, így vagy úgy.)
Mivel a listám készen van, jöhetnek újabb ajánlások, hogy miről írjak! (A következő bejegyzés témája fix.)


Egyelőre csak egy TAG-gel tudok szolgálni nektek, amit itt találtam. Az ősz a kedvenc évszakom és nemcsak azért, mert októberben van a szülinapom. :D Gyönyörűek a fák, kellemesen van meleg, de nem annyira, hogy rád rohad a ruha és nemtom. Számomra van egy olyan hamisíthatatlan ősz-feeling mindig.

 Na mindegy, lássuk az érdemi részt inkább!

Lehullott levelek

A világ tele van színekkel. Mondj egy könyvet, aminek a borítóján jelen van a piros, a citrom- vagy a narancssárga!

Wow, először is már csak rágondolni ezekre a színekre örömmel tölt el. <3 <3 Visszatérve a kérdésre, az első könyv, ami beugrott, az az Anya nélkül soha Sharon Creech-től. Még általános iskolás koromban kaptam egy barátnőmtől, és bár az ígérettel szemben elmaradt a sírás a végén, a történet valóban megrendítő. Egy kamasz indiánlány kalandjait meséli el, aki elszántan kutatja, hogy mi is történt valójában az anyukájával. Esős őszi délutánokra tökéletes, mert nem hosszú, ugyanakkor érdekes olvasni és a szomorúság mellett benne van az életöröm is. Érzékenyebb lelkiállapotban pedig még a sírás is belefér. :)

Kényelmes pulcsi

 Végre elég hideg van a kényelmes meleg ruhák viseléséhez. Melyik könyv tölt el melegséggel?

Morbid választ adva, bármelyik könyv melegséggel tud eltölteni, ha eltüzeled. :D Komolyra fordítva a szót, az Álarcosbál az egyik olyan könyv, amit időről időre újra elolvasok és a végén mindig jól megnyugszom. Benne van a tanári hivatás szépsége, ami tanárszakosként megadja azt a bizonyos pluszt, a visszaemlékezések minden alkalommal meghatnak, a könyv életigenlése pedig át tud lendíteni a holtponton, ha éppen olyanom van. Ha még nem olvastad, akkor nagyon erősen ajánlom!

Őszi vihar

A szél süvít, az eső kopog. Melyik könyv vagy műfaj lenne, amit ilyen napokon olvasnál?

 Először is hú, de imádom, amikor esik és be tudok kuckózni egy takaró alá egy bögre teával. :D Most így kedvem támadt hozzá.
 Mondjuk ilyenkor változó, hogy olvasok vagy filmet nézek-e, de ez a kérdés szempontjából mellékes. Konkrét "esős" könyvem nincs, de általában ilyenkor kerülnek elő a fantasy típusú könyveim, például a Harry Potter. Van benne izgalom, varázslat, szerethető, mi kell még?

Hűvös, csípős idő

Melyik rideg/vagány karakter helyébe lépnél?

 Hú, hát a két dolog nem feltétlen fedi egymást. Mint elolvastam a forrásom bejegyzését, ő is egy angol oldalról szedte a kérdőívet, ahol a "coolest" szó szerepel, ami nagyon szép kis szójáték, mert egyszerre jelenti a hűvöset és a menőt. *jár a taps a kitalálónak*
Ha olyan karaktert kéne mondjak, aki egyszerre testesíti meg ezt a két dolgot, tehát tulajdonképpen egy tipikus szívtipró badboy, akkor Zed-et mondanám a Lélektársak első részéből. Népszerű, vannak különleges képességei, jól néz ki, stb. Oké, fiú, de hát nem lehet minden tökéletes. :D Kevés a vagány lány karakter úgy érzem, mert egy se jut eszembe, úgyhogy marad Zed.

Forró almabor

Melyik az a könyv, ami alulértékelt?

 Ennek ugyan nem tudom, mi köze van az almaborhoz, de oké. :D Lehet, hogy az almabor is alulértékelt? *5 perc szünet, amíg elmerengek az almabor népszerűségén*
Szóval. Térjünk vissza a tárgyhoz, mert nem fejtettem meg az almabor kapcsolatát az el nem ismertséggel. Mindegy is.
Szerintem méltatlanul kevés elismerést kapott a Lélektársak sorozat, illetve az Időtlen szerelem trilógia. Mindkettő akciódús, erős karakterekkel, sokkal jobb üzenete van, mint egy Twighlight-nak vagy egy 876. LOL-könyvnek, aztán mégse ismertek eléggé. Az utóbbiból még filmet is készítettek, amit azonban nem szinkronizáltak magyarra. Gondolom, a könyvek nem hozták a várt eladási számot.
A Lélektársak meg egyenesen filmért kiállt, annyi effekt meg mindenféle lehetne benne, hogy simán megállná a helyét a többi fantasy között.
Ha bármelyik szinkronrendező olvassa ezt a bejegyzést, könyörgök neki, hogy kezdjenek el dolgozni az Időtlen szerelmen. Ha kell, én magam szinkronizálom Gwendolyn-t. Csak legyen meg! :D

Kabátok, sálak, kesztyűk

Az időjárás hidegebbé vált és ideje, hogy melegebben öltözzünk. Melyik az a könyv, ami annyira csodás borítóval rendelkezik, hogy legszívesebben csak magadnak tartanád meg?

Nekem gyengéim azok a borítók, amiken szép ruhás női alakok vannak. Mindegy, hogy háttal áll nekem vagy rám néz, lenyűgöz. Emiatt (is) imádtam a Párválasztó sorozatot, illetve Fábián Janka könyveinek újabb kiadásai is gyönyörűek. Persze, nem tartanám meg csak magamnak, mert szívesen terjesztem a jót a népnek, de ha úgy értelmezzük a kérdést, hogy esetleg a borító miatt inkább megveszem, mint kikölcsönzöm, akkor ezek a könyvek egyértelműen dobogósok.

 Itt véget ér ez a TAG, azonban én egy picit rövidnek érzem, ezért kerestem még hozzá pár kérdést másik TAG-ekből. A következők Lulma könyves blogjáról származnak. A kérdések egy része ugyanaz volt, így csak az újakra válaszolok most.

Sütőtökkrém

Mi a kedvenc őszi ételed?

Öhm, hát ez ugye nem könyves kérdés, de nem baj. :D Igazából ilyenkor belőlem előjön a rejtett medve és legszívesebben ennék és fetrengenék egész nap. Amit hidegben nagyon szeretek enni az a héjában sült krumpli vajjal megkenve (ne, ne nézz furcsán, igenis finom :D), illetve a bableves. <3 (Most egy pillanatra elgondolkodtam, hogy hogy keveredtem odáig, hogy a bablevesről értekezzek egy bejegyzés keretein belül. :D) 
 

 Ropogó tűz

Add tovább a szeretetet és taggelj valakit!

 Itt szoktam bajban lenni, mert nincsenek menő blogger barátságok a tarsolyomban, úgyhogy nem tudok abban a biztos tudatban bejelölni senkit, hogy "á, ebből úgyis lesz majd egy bejegyzés". 
Elsüthetném, hogy "töltse ki, aki akarja" meg hasonlók, de rendes leszek és bejelölök valakit. Mivel régóta egy sort sem írt, így egyfajta motivációként is szeretném felkérni Évit, hogy ha már ő is októberi, legyen oly kedves és válaszoljon! :D






Na hát kérem szépen, végére értünk a bejegyzésnek, úgyhogy ezennel érzékeny búcsút veszek tőletek. Igen zűrös novemberem lesz, de bízom benne, hogy sikerül úgy beosztanom az időmet, hogy mindent időben meg tudjak csinálni és maradjon szabadidőm is. A következő könyvajánló is készül, ha nagyon ügyes vagyok, akkor vasárnap itt van. :)
Szép novembert meg hosszú hétvégét!
by me :) 

 

I'm still here

Halihó!
Biztosan azt hiszitek, hogy eltűntem és feladtam a blogolást és így kész vége, ennyi volt. DE, mert általában én nálam mindig van egy de, szeretném jelezni nektek, hogy a fenéket tűntem el! Itt vagyok, élek s virulok, ugyan ismét kezd elborítani az egyetemi tanulnivaló halom, de kész vagyok visszatérni! Csak akkor némi aktivitást is szeretnék látni a másik oldalról...
Igen, jól olvastad. Nem azt szeretném látni, hogy megírom a bejegyzést és lesz neki 6 megtekintése azt csók, ennyi. Szeretném visszakapni a kommentjeimet, ugyanis egy éve kaptam az utolsót. :( Szeretnék újra beszélgetni az olvasóimmal.
Nem tudom pontosan, hogy milyen sűrűséggel tudnék írni. Szerintem kéthetente, legrosszabb esetben havonta mehetne a dolog. Én szívesen fáradozom azért, hogy működjön ez a dolog, de ahhoz TI is kelletek. Aktivizáljátok magatokat, olvasgassatok, írjátok oda, ha hülyeségeket írtam vagy simán ami eszetekbe jut! Névtelenül is tudtok kommentelni, nem fogom látni, hogy ki kicsoda, szóval csak nyugodtan.
A következő rendes rész érkezik a jövő hétvégén és egy tök jó könyvről fog szólni. :) Addig is, ha itt vagy és elolvastad ezt a kis írást, kommentelj valamit! Felőlem a lábméreted is lehet, csak szeretném látni, hányan vagyunk. :D
Pusszantás,
By me

Watch it: 16 Wishes (16 kívánság)

Sziasztok!
Mivel júliusban nem volt még bejegyzés, most pedig már augusztus van, így mindenképpen tennem kellett valamit az ügy érdekében, ugyanis az előző posztnak 30 megtekintése van, ami hosszú idő óta a legtöbb. :D (Komment még mindig nincs!)
 Ez a bejegyzés azért is különleges, mert ez az utolsó elem a listámon, tehát innentől kezdve megint nyitott a lehetőség, hogy ajánlásokat tegyetek a következő posztok témájára! :) Szóval JÖHETNEK!!!
 Természetesen nekem is van pár ötletem, de nyitott vagyok a javaslatokra.



Ez a film egy olyan alkotás, amihez vagy 16-nál fiatalabbnak kell lenned vagy emlékezned kell az előtte levő izgalomra, különben az egészet végig fogod feszengeni. Egy kedves, bájos tinifilm, ami a felnőtté válásról szól, de nem kell bele túl sokat képzelni.

- A sztori:

Abby Jenkins egész életében azt várta, hogy eljöjjön a tizenhatodik születésnapja. 16 pontos kívánságlistát állított össze az évek folyamán, és ezeknek a kívánságoknak a 16. szülinapján teljesülniük kell. Azonban a nagy nap reggelén elárasztják a házat a darazsak, így a család tulajdonképpen az utcára kényszerül, amíg a szakemberek meg nem oldják a problémát. Abby tajtékzik, hiszen így a tökéletes szülinap álomképe már reggel hétkor elúszott... egészen addig, amíg fel nem tűnik Celeste, Abby tündérkeresztanyja, aki egy 16 gyertyát tartalmazó dobozt ad át neki. A gyertyák meggyújtásával a kívánságok Abby listáján valóra válnak. A lányra egy mágiával és felismerésekkel teli nap vár, ugyanis a kívánságok veszélyesek is lehetnek, ha nem jól fogalmazod meg őket...

Szereplők:

- Abigail 'Abby' Jenkins:
 
Abby egy álmodozó, tervekkel és vágyakkal teli tizenegyedikes lány, aki a sulijában nem tartozik a legnépszerűbbek közé, bár elég sok barátja van. Nagyon örültem, hogy nem megint a stréber szálat lőtték el, mert az tényleg minden ilyen filmben benne van.
A lány természetesen olyan, mint bármelyik másik tini egy tetszőleges tinifilmben, szerelmes a suli legmenőbb srácába és az egyik évfolyamtársa a legnagyobb ellenfele. Ezzel nem is lenne baj, ha a kívánságai nem kifejezetten arra irányulnának, hogy ő kerüljön ki győztesen a cicaharcból, ugyanis elég szomorú, ha valaki csak azért vágyik valamire, hogy a másik nehogy megkaparintsa az adott dolgot.
Mivel a tizenhatot tölti, nagyon szeretne felnőtt lenni már, hiszen ő nem gyerek többé, jár neki a másféle bánásmód. Azonban azt nem érti még teljesen, hogy attól, hogy betölt egy bizonyos kort, nem lesz puff hirtelen felnőtt, valamint a felnőtt életet sem érti igazán, hiszen kívülről lehet, hogy csillogó és szabad, de amikor neki kell majd előteremtenie a lakbért, a kaját, takarítani, stb., akkor szerintem nosztalgiával fog visszagondolni naiv 16 éves énjére, akinek annyi gondja volt csak, hogy leckét kellett írjon és tanuljon. (Mielőtt meglincsel a tömeg: 19 vagyok, nem felnőtt, természetesen a  tanulás is munka, de egy év egyetem után azt kell mondjam, a 1-12. osztály, az pite a későbbiekhez képest, hiába van fizika-kémia-matek-történelem-izé.)

Abby szerepében Debby Ryan, aki egy jó adag cukiságot vitt a szerepbe. (Plusz az Abby-Debby majdnem ugyanaz. :D)

Abby ez alatt az egy nap alatt rengeteget tanul, önmagáról, a világról, tehát a sors fintora, hogy a kívánságától függetlenül tényleg érettebb lett.
Szimpi volt a karakter, tényleg érezhető volt a fejlődése, ami nem minden filmnél szokott ennyire erősen kijönni.

- Jay Kepler:

 Abby legjobb barátja, kiskoruk óta ismerik egymást és a srác mindenben támogatja a lányt. Emellett az ő vágyai kissé háttérbe vannak szorítva, de ő türelmesen kivárja, amíg rákerül a sor. Természetesen van az a pont, ahol az ő türelme is elfogy, hiszen nem lehetséges úgy élni, hogy mindig a másikat helyezzük előtérbe, néha szükség van arra is, hogy az ő akarata is érvényesüljön.
Jay a csendessége ellenére igen nagyratörő vágyakkal rendelkezik, évek óta dédelgetett álma, hogy ő legyen a diákelnök, azonban sose mert elindulni a választáson, hiszen nem rendelkezik elég ismerőssel-baráttal a győzelemhez, kivettetni magát pedig nem fogja.
A srác a tökéletes szomszédsrác típus, kedves, csendes jófiú, aki sose bántana meg senkit. Kicsikét unalmas, de hát istenem, nem lehet valaki egyszerre a megbízhatóság szobra és közben mindig meglepetést okozóan szórakoztató.

Jay

A vezetéknevét mondjuk nem tudom hova tenni, hiszen ez egy magyar vezetéknév basszus, a nagymamámat is így hívják. :D Oké, úgy magyar, hogy igazából német (Kepler a csillagász, tudod), de itthon is elég elterjedt, úgyhogy nagyon röhögtem, amikor meghallottam ezt a nevet.

- Celeste:

Abby tündérkeresztanyja, aki a lány számára az egész napot varázslatossá teszi. Mindenhol ott van a nap folyamán, a kívánságok teljesítése az ő dolga, így amikor Abby elfúj egy-egy gyertyát, biztos lehet benne, hogy hamarosan felbukkan Celeste is.
A karaktere engem egy nővérre vagy egy nagynénire emlékeztetett, aki támogatja az (unoka)húgát mindenben, egyengeti az útját, ahol tudja, de a nagy döntéseket meghagyja neki és hagyja, had essen csak pofára, úgyis abból tanul. Ja, meg néha mond ilyen nagy életbölcsességeket, amik persze totál közhelyesek, de ez egy amerikai tinifilm, tehát itt nagyot ütnek.

Celeste

Azt sajnálom, hogy az teljesen kimaradt a filmből, hogy pontosan hogyan is lett Abby tündérkeresztanyja, hogy működik ez az egész. Bennem rengeteg kérdést vetett fel. pl. Mindenkinek van tündérkeresztanyja vagy csak Abby-nek? Ha csak Abby-nek, akkor miért csak neki?
Ezekre például lehetett volna választ adni, de sajnos elsikkadt ez a rész Abby felnövésének története közben.


- Krista Cook:

Abby ősellensége, aki harmadikos koruk óta keseríti meg a lány életét, hiszen minden létező platformon le akarja győzni, hogy megmutassa, jobb nála. Természetesen Abby-t sem kell félteni, hiszen a kívánságai egy része kifejezetten Krista idegesítésére irányul.
A lányok közti ellenségeskedés azért is érdekes, mert Abby-nek fogalma sincs, hogy mivel érdemelte ki a lány olthatatlan gyűlöletét. Szerencsére a film nem hagy minket a homályban tapogatózni, kiderül ez is, bár az indok nekem elég kevés lett volna ahhoz, hogy valakit 8 éven át szívassak. Megbeszélni sokkal egyszerűbb lett volna. Jó, mondjuk egy harmadikos nem fog odamenni lelkizni a másikhoz, amikor éppen haragszik rá.
Külön érdekes, hogy a két lány ráadásul pont egyidős, ugyanazon a napon van a szülinapjuk, így a szülinapjaikat is be tudták vonni a versengésbe, pl. kinek mennyire szuper ajándékai vannak, kinek jobb a bulija, stb.

Krista

Picikét visszás volt számomra, hogy a "gonosz" lány színesbőrű, mert ezt csomószor ellőtték már és szerintem egyrészt korrektebb, másrészt realisztikusabb lett volna, ha egy fehér lány gonoszkodik egy fekete főszereplővel. De csak tipp.

- Logan:

A suli legnépszerűbb sráca és nem fogjátok elhinni, de... *feszültségkeltés*




Abby és Krista versengenek a figyelméért, vagyis a klisémérő eszközöm kiakadt ezzel az infóval. Mást nem is kell mondani róla, a szerepe kimerül abban, hogy sétál a folyosón nagyon menőn, beszél mindkét lánnyal, aztán a végén választ közülük. Oké, a vége is klisés, ki tudjátok találni. Nem, nem a legegyértelműbb, de a második tippetek be fog jönni.

Logan

 Összességében:

Őszintén nem igazán tudom, hogy mit kéne mondanom róla. :D Vannak benne jól eltalált részek, de annyira nem lett egy nagy durranás, hogy mostantól ezt nézzem minden hétvégémen. Persze, aki 16 alatt van, annak egy varázslatos új világról fog szólni a film, hiszen 16 fölött már közel a felnőttség (jogi) korhatára, úgyhogy ők tudnak azonosulni Abby-vel.
Itthon mondjuk a 16. szülinapnak nincs akkora kultusza, mint az USA-ban, szóval a nem amcsi közönség kicsit értetlenül tud ülni a film előtt, hogy ebből most miért is kell ekkora ügyet csinálni? Kint meg tökéletesen visszaadja a várakozást, hiszen ott például 16 éves korodtól lehet jogsid meg hasonlók, úgyhogy tényleg egy mérföldkő.
Kedvenc szereplő: Mindenkiben találtam valamit, amihez tudok kötődni, úgyhogy nem tudok kiemelni senkit sem. Abby-t eléggé pofán vágta az élet, ami mostanában különösen aktuális számomra ( :( ), Jay a háttérbe volt szorítva, amit megtapasztaltam már sokszor, Krista versengése egy az egyben ugyanaz, amit a legjobb barátnőmmel csináltunk általánosban, csak mi az ötöseinket számolgattuk, hogy kinek több és nem utáltuk egymást. :D
Legrosszabb szereplő: Igazából senki, bár én Logan-t kihagytam volna a filmből, mert semmit nem csinált és biodíszletnek meg minek oda? :D
Kedvenc jelenet: Amikor Abby kívánságai teljesülnek, mert mennyire király már. :D
Legrosszabb jelenet: Amikor Abby szülei teljes érdektelenséget tanúsítanak egyetlen leányuk problémái iránt.
Kedvenc idézet: "Az emberek általában nem tudják, hogy mit akarnak." Közhelyes életigazság, de nem baj. Tetszik és kész.
Kiknek ajánlom: 16 éven aluliaknak vagy tinifilm rajongóknak, akik még hisznek a varázslatban.
Kiknek nem ajánlom: Megkeseredett embereknek, mert őket idegesíteni fogja a filmből áradó naivitás és csillámpor.



ÉSSSSSSSSS ezt is megértük, a lista ezennel teljes lett, kivégeztem minden elemet, KÜLDJED AZ AJÁNLÁST, HOGY MIRŐL OLVASNÁL SZÍVESEN!!!!!
Aki lusta kommentelni, hogy miről akar olvasni, annak először is ejnye-bejnye, másrészt a maradék fél hónapot élvezzétek ki, amíg nyár van! :)
Puszi&peace
by me

Might Read&Watch it: Pretty Little Liars (Hazug csajok társasága)

Sziasztok!
Ugyan egy komment nem érkezett az előző posztra, de azért én itt vagyok megint. Remélem, ez kicsit nagyobb népszerűségnek fog örvendeni.




A Pretty Little Liars mára az egyik legnépszerűbb sorozattá nőtte ki magát. A 2010-ben indult amerikai sorozat 7 évadot élt meg, tavaly tavasszal lett vége, bár itthon még csak az ötödik évad ment le a TV-ben. A magyar rajongók egyelőre fellélegezhetnek, az utolsó két évad szinkronizálásáig még ugyan várni kell, de számukra még nem ért véget a sorozat. :)
De miről is szól, hogy ennyire lázban tartja a világot?

- A sztori:

Aria, Hanna, Emily, Spencer és Alison a legjobb barátnők voltak. Ők voltak Rosewood csajbandája, mindenki ismerte őket. Egy nyári éjszaka azonban az életük örökre megváltozik, ugyanis Alison eltűnik. Ha ez nem lenne elég, a történtek után egy évvel a többiek SMS-eket kezdenek kapni egy bizonyos "A"-tól, aki ismeri az összes titkukat, amit csak Alison-nak mondtak el, és azzal fenyegeti őket, hogy ha nem teszik azt, amit mond, hamarosan az egész város is tudni fog a sötét kis dolgaikról. A 4 lány természetesen a nyomára akar bukkanni a titokzatos zaklatónak, főleg miután előkerül Alison holtteste. Ha nem Ali üzenget nekik, akkor ki? Ki az, aki minden titkukat tudja?

 Szereplők:

 - Alison DiLaurentis:

 Alison volt a lánybanda központja, egyben a suli legnépszerűbb csaja és méhkirálynője. Az angyali kinézete ellenére (szőke, kékszemű) igazi manipulátor volt. Mindig tudta, hogy pontosan mivel érje el a célját, kiket kell megkeresnie vagy megfenyegetnie. Ahhoz, hogy mindig ő kerüljön ki győztesen a különféle helyzetekből, nagyon helyén kellett legyen az esze, így mondhatjuk, hogy Alison a sorozat egyik legokosabb karaktere volt.
Érdekesség, hogy egyszer említi a lányoknak, hogy milyen bájos lenne hirtelen meghalni fiatalon, mert így a teste mindig gyönyörű maradna. Plusz ha még titokzatos is lenne a halála, akkor ő teljes életet élt, mert így nem fogják elfelejteni. Tessék, megkapta, 15 évesen el is tűnt, aztán kész.

Alison

Alison a pilot epizódot leszámítva csak visszaemlékezésekben tűnik fel, így a lányok jelenének csak ilyen szinten része.
A sorozat egyik központi kérdése, hogy Alison-t ki ölte meg, azonban erre sem olyan egyszerű a válasz. A lány ténykedése miatt igen sok ellenséget tudhatott magáénak, tehát a gyanúsítottak listája elég hosszú. Tulajdonképpen a csaj tényleg tudott valamit, hiszen a halála után is része maradt a város életének, ami nem kis teljesítmény.


- Emily Fields:

A tehetséges úszólány a legnormálisabb és legátlagosabb a bandából, mind öltözködésben, mind gondolkodásban. Viszont messze ő a legérzékenyebb, ő veszi legjobban a szívére a dolgokat, noha nem mindig mutatja ki a fájdalmát.
Emily karakterének nagy szeglete a leszbikussága, amit többen többször kihasználnak, köztük Alison is, aki pedig igen közel állt Em szívéhez. Személy szerint nekem tök szimpatikus, hogy bevontak egy ilyen karaktert is, ráadásul az egyik főszerepbe, ugyanis általában a meleg karakter valamelyik mellékszereplő vagy a mű felénél kiderül, hogy nem is meleg és vonzódni kezd a főszereplőhöz, ami nonszensz, mert nem így működik a dolog.

Emily

 Titkai is főleg a szexuális beállítottsága körül forognak, például az aktuális párja személyéről.
Emily A egyik kedvenc SMS-partnere, rengetegszer kapott csak ő üzenetet, ráadásul egyszer A meg is írja, hogy Emily a "kedvence" a lányok közül, ami nem hiszem, hogy egy megtisztelő cím. :D


- Spencer Hastings:

 Spencer, aki férfineve ellenére lány, a céltudatos, mindig szervezett tag a csoportban. A nyomozást is főleg ő mozdítja előre, a 4 lány közül ő a legokosabb, valamint a szorgalma is nagy segítség ilyenkor.
Spencer a jókislánysága ellenére valamit nagyon elrontott, nevezetesen azt, hogy a nővére pasijával kavar, ami minden, csak nem jó.  Ez természetesen bőven elég zsarolási alap.
Spencer amellett, hogy a saját nővére bizalmának elvesztésétől tart (tök jogosan), még az életéért is aggódhat, ugyanis ő A fő fenyegetettje, ő kapta a legtöbb olyan SMS-t, ami arra utal, hogy A meg akarja ölni őt. Érdekes adalék ehhez, hogy Alison és Spencer viszonya sem volt felhőtlen, tehát A tulajdonképpen továbbviszi kettejük konfliktusát.

Spencer

Az nagyon becsülendő benne, hogy az A- balhé mellett is éli a saját életét, próbál a jövőjére koncentrálni. A szülei ügyvédek, ő is hasonló irányban gondolkodik tovább.


- Hanna Marin:

 Hanna mindig is a csapat fekete bárányának érezte magát, ugyanis eleinte a vékony lány igen duci volt, így álmában sem gondolta volna, hogy a többiek akár csak szóba állnak vele. Hanna sokáig bulimiás volt (azaz hánytatta magát, hogy fogyjon), így hamarosan ő is karcsú lett. Az Alison-nal való hasonlósága miatt Ali eltűnése után kb átvette Alison helyét a városban, ő lett a népszerű szőke lány.
Hanna legfőbb titka az, hogy néha hobbiból elcsen dolgokat a boltból, főleg kiegészítőket, esetleg ruhákat. Vagyis mondjuk ki, Hanna bizony lop, ami miatt már le is bukott egyszer, még rendőrségi ügye is lett belőle. Ennek oka egyrészt az, hogy fenn tudja tartani a menő csaj imidzset, amit nyilván csak márkás cuccokkal lehet, másrészt édesapja figyelmét próbálja felkelteni a balhékkal, aki nem figyel rá eléggé.

Hanna

Hanna abban is átvette Alison szerepét, hogy a többi lány titkait ő tudja meg először, ami ugye eddig Ali kiváltsága volt, ő fogta össze az ötöst, mint mindenki titkainak őrzője.
Hanna Spencer után a második legkedveltebb célpontja A-nak.

- Aria Montgomery:

 Aria a leglazábban kapcsolódó barátnő, ugyanis már Alison-nal sem volt olyan szoros a barátsága, a lány eltűnése után pedig elköltözött a családjával, csak később tért vissza Rosewood-ba. Pont emiatt őt zaklatta A a legkevesebbet, mivel ő nem volt annyira nagyon jóban a többiekkel.
Aria a banda művészlelke, akinek a párkapcsolata sem szokványos. Egy bárban ismerkedik meg a megnyerő Ezra-val, akiről azonban kiderül, hogy az új angoltanáruk. Aria azonban így is folytatja a viszonyt, ami tökéletes alkalom A-nak, hogy felhasználja ellene.

Aria

Aria-nak a többi lánnyal sem túl szoros vagy éppenséggel jó a kapcsolata, a többiek őt tartják a leginkább álszentnek és kétszínűnek maguk közül. Ez megmagyarázhatja, hogy A miért Aria-t kereste meg először, hiszen ha Aria a leghazudósabb, akkor A-nak, aki a hazugokra vadászik, fontos ember a bandából.

- A:

 A lányok zsarolója, aki valahogy képes őket megfigyelni és mindig pontosan tudja, hogy merre járnak éppen és általában legalább egy lépéssel előttük jár. Okos, kegyetlen, ugyanakkor nagyon szeret játszadozni is, hiszen ha mindent tud róluk, nevezetesen például, hogy éppen hol vannak vagy hogy mit terveznek, akkor ha meg akarja ölni őket, akkor kb egy hét alatt elintézhette volna a dolgot.
A kiléte az egész sorozat központi kérdése, bár remélem azzal nem árulok el nagy titkot (:D), ha elmondom, hogy nem egy A létezik, a mániákus zsaroló szerep öröklődik, így valahányszor lelepleznek egyet, biztosak lehetnek benne, hogy nemsokára újra ott villog az újabb SMS a mobiljukon.

 - Különbségek a könyv és a sorozat között:

 Tuti vannak olyanok, akik azt sem tudták, hogy létezik könyvváltozat, nekik mondom először, hogy igenis, van könyv, az az alapja. Sara Shephard egy amerikai író, aki ezzel a könyvsorozatával futott be, ami nem kevesebb, mint 16 könyvet tartalmaz, tehát ha olvasni akarsz és szereted a sorozatot, hajrá! Mondjuk nehezítő tényező, hogy csak az első két kötet van meg magyarul, de ha beszélsz angolul, akkor ez sem probléma. :D
Mindezek után nézzük akkor a különbségeket.

• A legfontosabb rögtön az, hogy a négy lány Alison eltűnése után elhidegül egymástól, nem tartják fenn a barátságot, tehát a sorozatbeli csajbanda nincs meg a könyvben. 
• Aria titka nem az Ezra-dolog, ugyanis a könyvben igen hamar lerendezik, mivel a rendőrség letartóztatja a férfit kiskorúval folytatott kapcsolat miatt.
• Emily kapcsolatai még bonyolultabbak a könyvben, mint a TV műsorban.
• Plusz még pár másik dolog, de ahhoz minden szereplőt ismerni kell, úgyhogy laikusoknak nem kezdem el magyarázni.

Összességében:
 
 A horror-thriller műfaj nem igazán kecsegtető érzékeny kis lelkemnek, de a könyvsorozat jóval light-osabb, nincsenek ijesztő zenék és hangok, se hullák a képernyőn, tehát ha érdekel és félős vagy, akkor először azt!
Nyilván más élményt ad, ha előtte olvasod a könyveket, hiszen akkor a sorozatos izgulás kizárva kb, mert a fő részek azért megvannak mindkét feldolgozásban. Én először a TV-verziót javaslom és utána a könyvet, vagy ha ijedős vagy, akkor először a könyvsorozat első része és utána a TV-s.
Ajánlom, ha szereted a tini horror-thrillert és azt, ha ugyanazzal a balhéval nyomnak le több évadot, jelen esetben az A utáni nyomozással, ami bármennyire is csavaros, az alapja minden évadnak az, hogy az aktuális A-t kutatják, ami ötödjére már elég uncsi tud lenni.
Nem ajánlom, ha félsz vagy könnyen megijedsz, esetleg egy átlagos tinisorozatot néznél. Akkor indítsd el inkább a Pletykafészket.
Szerencséd, ha szereted a rajongói oldalakat, ugyanis a magyar oldalt itt találod. Ha el akarnád kezdeni, itt még a részek is fent vannak.

Érdekességek:
 

• A sorozatban szereplő színésznők többsége nem a karaktere szerepére jelentkezett. pl. Aria és Alison megszemélyesítője Hanna-t akarta eljátszani
• Spencer a nézők kedvence.
• A sorozat rengeteg díjjal büszkélkedhet, köztük például a Teen Choice Award-dal, ami az USA-ban egy rangos díj.
• A sorozat főcímdalának születése egyáltalán nem a sorozathoz kötődik. A dal a The Pierces nevű banda Secrets című dala, amit nevezetesen a Hanna-t alakítő színésznő javasolt a rendezőnek, mivel a forgatókönyvről rögtön a dal jutott eszébe.
• Úgy írtam meg ezt a bejegyzést, hogy egy részt se láttam a sorozatból és a könyvet se olvastam. :D Az egyetlen kapcsolatom az volt vele, hogy az Episode nevű játékban elolvastam a nagyon kitekert változatát, amiben az olvasó is alakíthatja az eseményeket. A játékot ezúton ajánlom mindenkinek, bár angoltudás kell hozzá erősen!

 Nagyon remélem, hogy a PLL fanok is elégedettek ezzel a bejegyzéssel, igyekeztem, hogy laikusként is értékelhetőt írjak. Lehet, hogy valamilyen infót rosszul írtam le, ez esetben kérem KULTURÁLTAN jelezni. Kösz.
A bejegyzés végén csak annyit szeretnék, hogy elérkeztünk oda, hogy még egy elem van a listámon, ez is érkezik majd a következő két hétben, utána pedig ajánlások jöhetnek! :)
Addig is tessék élvezni a nyarat, akkor is, ha szakad az eső. :D
Jók legyetek,
by me